sex hikaye

Filmhu forgatókönyvírói kerekasztal

Új időszámítás előtt

2006. február 2. - Dudás Miklós
Filmhu forgatókönyvírói kerekasztal
A moderátor Esztergályos Krisztina a Színház- és Filmművészeti Egyetem három tanárát (Grunwalsky Ferencet, az MMKA Kuratóriumá-nak elnökét; Németh Gábort, író-forgatókönyvírót; Schulze Évát, a Filmművészeti Egyetem mozgókép-dramaturgia szakának vezetőjét) és Krigler Gábort, a Filmhu Forgatókönyvíró Iskola tanárát faggatta a hazai forgatókönyvírás helyzetéről.

Az első kérdés, miszerint létezik-e ma Magyarországon forgatókönyvíró szakma, már a beszélgetés elején megosztotta a résztvevőket. Krigler szerint a szakma létezik, viszont nincs megbecsültsége, és addig nem is lesz, amíg a filmkönyvírók csak megvalósult filmek után kapnak pénzt. Az utóbbi időben Krigler szerint háttérbe szorult a forgatókönyvírás oktatása. Schulze Éva szerint a rendszerváltozást követően a filmgyártási struktúra teljesen átalakult, és ez  szorította háttérbe a szakmát. Az SZFE mellett azonban sok kis műhely indult be, amelyek néhány éven belül nagy változásokat fognak okozni.

Az elmúlt években igen sok szó esett a magyar forgatókönyvek nem megfelelő színvonaláról, hogy jó forgatókönyv híján szinte lehetetlen jó filmet készíteni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a helyzet mennyiben változott meg, mindenesetre egy új generáció kezdett el filmeket gyártani, méghozzá a közönségbarátabb, zsánerfilmes fajtából. Ez kissé változatosabbá teszi a mai palettát, de jótékony hatása erőteljesebben csak az elkövetkezendő években fog megmutatkozni.

A legfontosabb, amit egy forgatókönyvíró tehet, hogy addig üti a vasat, amíg az fel nem melegszik
Esztergályos Krisztina, Kriegler Gábor, Schulze Éva, Grunwalsky Ferenc, Németh Gábor

Németh Gábor szerint a forgatókönyvírás mindenképpen egy szakma, hiszen tanulható, vannak szabályai, amelyek felrúgása, megváltoztatása általában friss, izgalmas műveket hoz létre, újraírva ezáltal a forgatókönyvírás szabályait.  Ugyanakkor külön kell választani a szórakoztatóipari termékeket és a művészi igénnyel elkészített alkotásokat.

Grunwalsky Ferenc több évtizeddel ezelőtti példával kezdte kifejteni a véleményét, mondván, hogy a magyar filmgyártás dicső időszakában rengeteg író foglalkozott filmírással is. Ma leginkább a fiatalok körében alakult ki a vágy a konzervatívabb filmforma iránt, ami azonban megkívánja a filmkészítői profizmust, a modulokból való építkezést, és a jó dialógusokat. Grunwalsky szerint mindenképpen projektfejlesztésre van szükség, pályáztatni kell a szinopszisokat és a treatmenteket. A következő időszak legfontosabb feladatának tartja, hogy kidolgozza a forgatókönyvírás oktatásának rendszerét.

A következő kérdésekre adott válaszok egy része az előzőekre reflektált, vagy teljes mértékben elkalandozott a tárgytól, eljutottunk egészen a Függetlenségi Nyilatkozat pontjait tárgyaló amerikai filmgyártásig, de a lényeghez nem jutottunk közelebb.

A beszélgetés a vége felé terelődött vissza a helyes kerékvágásba, ahol is a forgatókönyvírók lehetőségeiről esett szó: meg kell ragadni minden egyes lehetőséget, pályázni kell (a Filmjus-nál, a NKA-nál), alkotótársakat kell gyűjteni, ha egyedül nem megy. Érdemes producereknél is házalni, hátha valaki ráharap a világra szóló ötletre.

A legfontosabb, amit tehát egy forgatókönyvíró tehet, hogy nem adja fel és addig üti a vasat, amíg az fel nem melegszik.



Címkék

beszámoló , szemle 37


(2) 
Hozzászólások
2-1  /  2
2006. február 3. péntek, 19:44#2| torolt felhasznalo
Aha! Én már ütöm azt a kurva vasat egy ideje, de mínusz húszban nem fog felmelegedni. Tehát jó lenne látni, hogy mit is szeretne Grunwalsky úr tenni az ügy érdekében. Mert én mögötte állok, és támogatom. Csak ne dobálózzunk közhelyekkel, meg megalapozatlan ígéretekkel. Arra ott vannak politikusok meg óriásplakátok. De közben tény, hogy a producerek NEM OLVASNAK, NEM OLVASTATNAK, és akikkel íratnak azok nem egyéni hangvétellel megújítják a filmszakmát, hanem még az alapokkal sincsenek tisztában ÉS tehetségtelenek. Tisztelet persze a kivételnek, mert valóban megjelentek most ügyes emberkék, akik jó mesternek ígérkeznek. Talán lendítene egyébként a dolgon, hogyha lehetne pályázni forgatókönyvfejlesztési pénzekre outsidereknek (nyilván magasabb mércével ítélve, hiszen nem szeretném én sem, hogy valaki elkólázzon egy talicska pénzt, mert volt egy jó ötlete, ami lehet, hogy nem is az övé volt), vagy egy olyan piacot létrehozni, ahol írók és producerek találkozhatnak (csúnya dolog ezt mondani, de az az érzésem, hogy több író lenne ott, mint producer). Szóval szép szólamok, de egyelőre ez szirénének, ameddig az MMK-t nem látom mögötte állni annak, hogy valóban szülessenek jó könyvek - nem feltétlenül pénzzel: megszorításokkal, kikötésekkel, feltételekkel a gyártók felé. Akinél a pénz, az diktál - az MMK tehát tehetne azért, hogy a producerek fellendítsék a zsánerfilmek forgatókönyvírási követelményeit. Röviden ennyi. A többit már megkérdeztem, de itt is érvényes: mi történt nem-hivatalosan?

C.C.
2006. február 3. péntek, 11:30#1| f.r.a.n.k.
hadd ajánljak én is valamit: akik egy szinopszisról döntenek, azok mást is nézzenek, mint magyar filmet vagy hollywood-i kasszasikereket és ne a saját prekoncepcióik szerint lássanak bele ezt-azt. az oktatásra nekik lenne nagy szükségük, hogy legalább azt el tudják dönteni, mi a különbség egy halvaszületett ötlet és egy rendes sztori között.

aki jó szkriptet akar írni, az megtanulja a szakmát, így vagy úgy.

nka emblema 2012