Filmtörvény-aspektusok

Merre tart a filmszakma?

Műfaji sokszínűség, európai együttműködés
(a producerek szempontjai)

A filmtörvény lehetőséget jelent a tervezésre és bizonyos szakmai kérdések újragondolására, mondta Miskolczi Péter, a Magyar Producerek Független Szövetsége képviseletében. A 2004-es év még szintén átmeneti időszak lesz: a filmeseknek a törvény adta kereteken belül ki kell alakítaniuk saját területük stratégiáját.

Az eddigi eredmények bíztatóak: egy nemzetközi konferencián megerősödhettek abban, hogy az Európai Unióhoz csatlakozó 10 ország között a magyar filmesek helyzete - mind a szakma törvényi szabályozását, mind anyagi lehetőségeit tekintve – kiemelkedő, sőt, még az osztrákok is elismerően és némileg irigykedve nyilatkoztak a témában, meséli Miskolczi.

A filmtörvényt előkészítő Filmszakmai Kerekasztal egyik fontos szempontja a törekvés a műfaji sokszínűség felé, hangsúlyozta a producer. A játékfilm mellett nagy hangsúlyt kell fektetni például a tévéfilmek létrejöttére. Miskolczi szerint ez a műfaj sokat segíthet abban, hogy szélesebb réteg és egy újabb közönség figyelmét felkelthessék a fikciós művek, és ez felfokozhatja a magyar filmek iránti érdeklődést is. A kísérleti- és kisjátékfilmek pedig az utóbbi időben fesztiváleredményekkel és újabb tehetségek jelentkezésével bizonyították, hogy az utánpótlás fontos bázisa ez a műfaj. A sokszínűséghez a filmterjesztésnek is igazodnia kell: egy átgondolt és nem uniformizált rendszerben minden műfajnak meg kell találni a maga közönségét, a forgalmazást árnyaltan, „arccal a közönség felé” kell végezni, fogalmazott a producer. 

A törvény a Magyar Mozgókép Közalapítványt bízza meg az állami forrás legnagyobb részének elosztásával. A közpénzek elköltését a Közalapítvány már most is szigorúbban ellenőrzi, a regisztrációs rendszer bevezetésével pedig a szakmai tartozások elkerülhetők, illetve szankcionálhatók lesznek. Az elosztási struktúra legfontosabb elveit a törvény rögzíti: eszerint az állami támogatáshoz szelektív és normatív alapon is hozzá lehet jutni. A normatív forrás bizonyos teljesítményt felmutató alkotók számára nyílik meg. Így például a Közalapítvány bizonyos nézőszámot elért filmek, valamint a fesztiválszereplések és díjak után ítélhet meg automatikus támogatást. Azok a produkciók is számíthatnak MMK-s pénzekre, amelyek terveikhez külföldi koprodukciós partnert találnak.

Miskolczi – „sokakkal ellentétben” – nagy bizakodással várja a Mozgókép Koordinációs Tanács létrejöttét, melynek célja éppen a különböző források pályázati rendszerének összehangolása.  Ugyanakkor a közelmúlt szakmai vitáiban létrejött „egy kreált ellentét” az alkotók és a producerek között. Ennek a szembenállásnak el kell majd tűnnie, és ehhez erős és markáns producerekre van szükség, állítja Miskolczi.

A producer nagyon gyorsan megoldandó feladatnak látja a tévék filmes szerepvállalásának kérdését, különös tekintettel a közszolgálati televízióra. E nélkül ugyanis nem állhat össze a teljes filmfinanszírozás. 
 
Sipos Áron a másik produceri szövetség (Magyar Producerek Szövetsége) elnökeként arról beszélt, hogy a mostani állapotok alapján milyen jövőkép rajzolódik ki a magyar film számára. Az uniós törekvések Sipos szerint nemzetállamon túl mutató kulturális folyamatokat indítanak el, nemzetek közötti együttműködésre szólítanak, és az amerikai dömpinggel szemben népszerű és mindenki számára fogyasztható európai filmgyártást szeretnének létrehozni.

A producer arra is felhívta a figyelmet, hogy a koprodukciók létrejöttét jelentősen segíti a filmtörvényhez kapcsolódó 20%-os adókedvezmény. Az MPSZ a következő hetekben éppen azzal foglalkozik majd, hogy technikailag pontosítsa a törvény által kínált lehetőségeket, ezután pedig javaslatot tesz erre vonatkozóan a filmszakma számára.

Politika, gazdaság, társadalom és az alkotók
(rendezői aspektusok)

A rendezőket képviselő Kamondi Zoltán (Magyar Rendezők Céhe) elsőként politikai szempontból értékelte a filmszakmában zajló folyamatokat. A rendszerváltás utáni első kormány alatt hatékony szakmai szervezetek hozták létre a Magyar Mozgókép Alapítványt, a helyzet ellentmondásosságát jellemzi azonban, hogy az alapítók között volt a - Kamondi által nem nevesített - utolsó filmcenzor, aki például annak idején Jeles András pályáját törte ketté. A 2000-2001-ben beinduló, a filmtörvényhez vezető utolsó ciklus viszont már határozottan a szakma depolitizálását tűzte ki az egyik legfontosabb céljául. A filmtörvény elfogadásával ezt a szándékot sikerült elérni, de Kamondi szerint legalább ilyen fontos, hogy a törvény koncepcióját kidolgozó Kerekasztal a szakma önszabályozásában hatékonnyá tudott válni. 

Gazdasági szempontból Kamondi a törvénynek azt a kedvező hatását emelte ki, ami a 2-3 évig készülő filmek alkotóinak kiszámítható körülményeket biztosít. A kicsi, önmagában veszteséges magyar filmpiacot jelentős állami támogatással lehet csak kompenzálni. Bár a szakma annyi pénzt nem kapott erre a célra, mint amennyit a filmesek korábban kiszámoltak, mint az állami szerepvállalás szükséges mértéke, ugyanakkor a törvény adta lehetőségek mentén számítani lehet a magántőke megmozdulására.

Társadalmi téren Kamondi saját pályakezdésére utalt vissza, amikor is - a 70-es évek megbecsült státuszával szemben - kifejezetten kínos volt filmrendezőnek lenni. A magyar film ekkor veszítette el a közönségét. Kamondi generációjából csak a legelszántabbak tudtak a pályán maradni, és egészen a közelmúltig, a Simó-osztály megjelenéséig a már negyvenen felüli Kamondiék tudhatták magukat a legfiatalabb magyar filmrendezőknek.

A rendező veszélyes jelenségtől tart e generációs szakadék hátterében. Kérdéses ugyanis, hogy vajon az utóbbi időben sikerült-e olyan közönséget kinevelni, aki az amerikai filmdömping mellett a nehezebben fogható, gazdagabb filmalkotásokra is kíváncsi. A legnagyobb feladatnak Kamondi azt tartja, hogy a szerzői filmeket is sikerüljön „kiemelni a 20-30 ezres látogatottság gettójából”.

A rendező egy biztonságos alkotói közeg létrejöttét döntő fontosságúnak tartja. Ebbe a film készítőit éppúgy beleérti, mint a szakalkalmazottakat, a rendszert fent tartó bürokratákat, az újságírókat és kritikusokat, valamint a nézőket is.

Másfél millió néző 2004-ben
(törvény és jövőkép a filmterjesztésben)
 
Port Ferenc, a Forgalmazói Egyesület elnöke a filmtörvényt az elmúlt 3-3 és fél éves munka végtermékének tekinti, ezután pedig egy szárazabb, kevésbé látványos időszak következik, amelyben a „szakmai aprómunkát” kell elvégezni. Port arra kéri a szakmát, hogy az előző fázisban létrejött együttműködési képességet ne veszítsék el, fordítsanak időt és fáradtságot a másik iránti figyelemre, valamint őrizzék meg azt a demokratikus munkamegosztást, melyben nincsen irányító szerepet betöltő vezér. E nélkül a filmtörvény sem ér semmit, állítja a forgalmazási szakember.

Port Ferenc elmondta, hogy - a forgatókönyvírástól a filmek archiválásáig a mozgóképkultúra egészét átfogó koncepciónak köszönhetően -, a filmterjesztés az utóbbi időszakban szakma részévé tudott válni. A törvény a filmterjesztésre vonatkozó részben definiálja az artmozi és az artfilm fogalmát, valamint ennek terjesztését normatív alapon támogatja. A magyar filmek külön állami segítséget kapnak: minden elkészült alkotás automatikusan legalább 4 kópiával indulhat a moziforgalmazásban. Ugyancsak lényeges elem, hogy a filmterjesztés fogalmában a DVD- és videó-ágazat is bekerült. A 4000 magyar településből ugyanis csupán 500 rendelkezik mozival. A többi helyen döntő fontosságú, hogy iskolákban, könyvtárakban, kölcsönzőkben bizonyos művek hozzáférhetők legyenek.

A látogatottsági támogatás már tavaly bekapcsolódott a finanszírozás rendszerébe (ez 40-50 milliós gyártási, 12-13 milliós forgalmazási támogatást jelent). Port a pályázati feltételeket vállaló filmek láttán mégsem elégedett: a szakember szerint 2004-ben a magyar film a tavalyinál csaknem háromszor több, vagyis másfél millió nézőre számíthat, ugyanakkor egyáltalán nem mellékes, hogy ezek milyen minőségű filmek lesznek.

Túlnyerte-e magát a filmterjesztés a törvény révén, mint ahogyan sokan állítják, teszi fel a kérdést Port, majd felhívja arra a figyelmet arra a kissé elhallgatott tényre, hogy a moziüzemeltetés és a forgalmazás ÁFÁ-ját felemelték, valamint hogy 2004-ben a filmterjesztés 5 milliárd forintot fizet bruttó bevételei után az államkasszába. Az állam tehát ezt a pénzt fordítja vissza a filmszakmába – mozijegyadó helyett nálunk ilyen útvonalon mozognak a pénzek. 

Új forráslehetőség - Media Plus

A program lehetőséget jelent a magyar filmeseknek, ugyanakkor komoly elvárásoknak kell megfelelni, tájékoztatta a jelenlévőket Vezér Éva, a Filmunió vezetője. A MEDIA Plus kifejezetten a gyártás előkészítésére, az úgynevezett development szakaszra ad támogatást, illetve a filmek elkészülése után forgalmazási-promóciós támogatást ad. Az új, digitális technológiák alkalmazására is nagy hangsúlyt fektet. Ezen kívül pedig továbbképző-, training-programokat foglal magába, s az ezeken való szakmai részvételre nyújt lehetőséget. Ez lehet többek között forgatókönyvírás, producereknek vagy moziüzemeltetőknek szóló program is. A Media Plus programról a Media Plus honlapján, illetve egy korábbi cikkünkben bővebb információ található.

Adó- és befektetési kedvezmények

A következő felkért hozzászóló a minisztérium munkatársa, Csutak Tamás volt, aki a törvényhez kapcsolódó adó- és befektetési kedvezményekről nyújtott felvilágosítást. A témáról itt részletesen olvashatsz.

Tájékoztatás az „aprómunkáról”

Az elhangzott beszámolókhoz Grunwalsky Ferenc, az MMK kuratóriumának elnöke fűzött kiegészítést. A szakma előtt álló, a korábbinál még keményebb harcokat ígérő feladatokról elmondta, hogy a cél ismét a konszenzus megteremtése kell, hogy legyen. A Közalapítványnak egyelőre még nincs meg az alapszerződése az állammal, így még pénze sincs. Jelenleg finanszírozási gondokkal küzdenek. Közben az ÁFA-emelés ügyében az illetésesek válaszát várják, vajon a filmszakmára az vonatkozik-e. Ennek kapcsán 1 milliárd forint sorsa forog kockán, kedvezőtlen esetben 2004-ben a tavalyinál kevesebb állami pénzzel kell majd gazdálkodnia a filmeseknek.

Grunwalsky felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időkben a magyar filmben is másféle technikák, forgatókönyvek és alkotók jelentek meg. A teljesen új világhoz kell alkalmazkodnia filmszakma reformjának is.