Főiskolások  fesztiválja Krakkóban

ETŰDÖK VETÍTŐGÉPRE

A fesztivált Boguslaw Zmudzinsky fesztiváligazgató találta ki a rendszerváltást követő években. A jogász-filozófus láthatóan a makacs kultúramentők fajtájából való (hasonló motivációkkal, mint a magyar Mediawave, vagy a  Titanic szervezői), aki a közel egy évtized alatt hozzászokott, hogy minden évben szinte a nulláról kell indítania - egyébként nemzetközi szinten is egyedülálló rendezvényét. Zmudzinsky úr erről azon a közös ebéden beszélt, ahová a fesztivál magyar vendégeit invitálta. S ahol  Durst Györggyel, a Mediawave  szervezőjével, - aki Krakkóban idén a zsűri egyik tagja volt, - szinte hajszálra azonos képet festettek a kelet-európai alternatív művészeti rendezvények mostoha környezetéről.

Mindez persze, amint a filmek peregni kezdenek a Kinizsi mozi atmoszféráját idéző Rotundában, egy csapásra lényegtelenné válik. A zsűri szántani kezdi világítós golyóstollával a sorokat, a fiatalokból álló közönség pedig válogatás nélkül fogyasztja a gyakran egyszerre három nyelven kommentált mindenféle képeket. Zmudzinsky úr  -  mintha személyes felelősség terhelné, hogy megfelelő színvonalú e az oktatás mondjuk a prágai FAMU-n, vagy a The London Film Schoolban - aggódva tudakolja, milyenek a filmek? Sokfélék - válaszoljuk innen, kissé még zöldek, természetesen. A tematika  meglehetősen szűkös, a tétek még kicsik, a legtöbb anyag tulajdonképpen  meglepően televíziókonform. A lengyel filmeseknek feltűnő a társadalmi  érzékenysége, az izraeliek indentitásproblémáikkal vannak elfoglalva, a csehek viszik tovább a groteszk szellemet. Nyelvújító ambíciókat már senki nem dédelget, igazi, jóféle szabadságot pedig leginkább csak az animációk árasztottak. A dokumentumfilmek a biztonságos témák körül keringenek:  hajléktalanok, testi fogyatékosok, (J. Pirohovr: This is Who We Are) mindenféle deviánsok. (L. Dawid: Janek) A fikciók között volt néhány  kreatív, bizarr, személyes önportré, (J. Sommer: El film, T. Nodland: Deep) de a többség már a  műfaji szabványokat próbálgatta: melodrámát, (K. Nowak: Der Vogelforscher) háborús szociót, (F. Baxmeier: Die rote Jacke) sőt horrort (M. Malze: Who is who).

A Magyar Filmművészeti Egyetemet a Simó osztályban végzett Groó Diana két filmje képviselte Krakkóban, a Kazinczy  utca és a Vityebszk felett. Mindkettőt Chagall képei ihlették, (valamint a magyar újhullám régebbi mesterei közül Szabó István és Sándor Pál), s az avantgárd orosz festő  érett, érzékeny filmes átköltéséért bármelyik megérdemelte volna a zsűritől az egyik Dinoszauruszt. 

Vajon a kishitűség, vagy a figyelmetlenség az oka, hogy Groó Dianán kívül nem voltak ott mások, s hogy így a főiskolák versenyében a budapesti nem vehetett  részt. Pedig a jóhírű magyar intézmény köztudomásúan szűkében van az anyagi eszközöknek, a legkevesebb lenne tehát, hogy egy-egy ilyen fesztivál-részvétellel kárpótolja a tanítványait szerény lehetőségei miatt.

A fesztivál információs programjába meghívták a Duna Műhely (Komár István-Durst György: Freeport, Czétényi Csilla: Tangó, Pölcz Róbert-Pölcz Boglárka: Szafári, Buzás Mihály-Szolnoki József: Leptinotarsa, Mészáros Péter: Eső után, Makó Andrea: Jánó testvérek, Mundruczó Kornél: Afta) valamint az Inforg Stúdió néhány díjnyertes filmjét (Kedves Lili: Flakon, Fliegauf Benedek: Hypnos, Szaladják István: Aranymadár, Oláh Lehel: Öt után hat előtt, Lakatos Róbert: Csendország). A magyar programot a krakkói Magyar Központ gondozta és szerkesztette, egészen pontosan a nagyszerű Patricia Past, - aki kitalálta, létrehozta, és működteti ezt az egyedülálló nonprofit intézményt, s aki itthon minden rangos művészeti megnyilvánulásra lecsap, ami a lengyeleket érdekelheti. A magyar blokk egyébként markánsan elütött a fesztivál átlagtól. A két budapesti kisfilmes stúdió  érettebb, mélyebb, formailag igényesebb munkákat hozott Krakkóba, - ezt a vetítést követő beszélgetéseken többen is jelezték. Talán nem független ez attól a ténytől, hogy e filmek alkotói (már vagy még, sajnos vagy hálistennek) szinte valamennyien nélkülözik azt a védettséget, amit egy  művészeti főiskola hallgatóinak - puszta létével is - nyújtani tud.