Fortyogó föld - Kövér gázzal gejzíreken át - Tóth Zsolt Marcell rendező mesél

Miért pont Izlandról készítettünk filmet? Nyilván ebben nagy szerepe volt személyes vonzalmainknak. 3 fős forgatócsoportunk minden tagjáról elmondható, hogy szenvedélyes felfedezője azoknak a vidékeknek, amelyek tartogatnak valami megérteni, megfejteni, felfedezni valót. Fiar Sándor filmes-földrajzosunk teljesen lázba jött a gejzírek, gleccserek, tűzhányók És a megszámlálhatatlan iszapfortyogók látványától. Még jobban izgatta, vajon sikerül-e ott a helyszínen megérteni a működésüket, elmagyarázni azoknak is, akik talán sosem kerülnek majd ilyen testközelbe ezekkel a jelenségekkel. Tóth Zsolt Marcell operatőr saját bevallása szerint csak olvadozik nyáron, ellenben fagyos, szeles időben azonnal feltámad a munkakedve. Képei híven tükrözik, hogy azonnal izgalomba hozta őt az izlandi táj. Kanyó Péter pedig remek érzékkel csapott le a lehetőségre, és szervezte meg a háromfős, s így rendkívül mozgékony és munkaképes forgatócsoport munkáját. A helyszín kiválasztása tulajdonképpen az ő érdeme volt.

A ministáb szervezésével tehát nem kellett sok időt töltenünk. Egyeztettük a forgatás időpontját És lélekben felkészültünk a kalandokra És a nélkülözésekre. Mert abban biztosak voltunk, hogy a Péter által szerzett repülőjegyek csak lehetőséget adnak - mindezt nekünk kell majd a legjobban kihasználnunk. Vagyis magas tápértékű, egyszerűen elkészíthető kajákat csomagoltunk, mert evésre csak a forgatások rövid szünetében volt időnk valahol egy gleccseren, vagy úton a következű helyszín felé. Ráadásul Izlandon méreg drága az élelmiszer, nekünk pedig kellett spórolnunk kellett, hiszen az utazás is költséges mulatság ezen a szigeten.

Hajlékunk egy háromszemélyes sátor volt, így teljes időnkben a helyszínen tartózkodhattunk. Azért egy hét után már kezdtük érezni a csontjainkig ható szél elkedvetlenítő hatását. De - hála a Föld belső erűinek - a nagy jégmezőket Izlandon tűzhányó és gejzírmezők váltják, így a fürdés, a felmelegedés mindig a legjobbkor jött. Kalandos körülmények között még Cessna-típusú repülőgépet is sikerült szereznünk a légifelvételek elkészítéséhez. A pilóta - cserébe, hogy a Repeta című műsorban üdvözölhette a magyar nézőket - néhány nagyobb kört is leírt velünk a környező szigetek fölött. Szóval igazán élveztük az izlandiak vendégszeretetét és a vulkáni sziget egyedülálló szépségét.

Talán a legkalandosabb az volt, amikor egy dermesztő, gleccserpatakos forgatás végén terveink szerint végre gejzírek közelében aludtunk volna. Az út azonban egy Szandr-mezőn vezetett keresztül. Ez a gleccserek előterében terjeszkedő ún. olvadékvíz-síkság, amelyen keresztül időnként levonulnak azok az árvizek, amelyeket a gleccserek alatt időszakosan feléledő vulkánok olvasztanak meg. Egy-egy ilyen aktív időszakban a Szandr-mezőt hatalmasan hömpölygő olvadékvíz és jég darabok borítják el. Az utakat lezárják, és amíg az ár le nem vonul, addig megbénul a közlekedés. Az utak mentén piros lámpa jelzi, ha tiltott az áthaladás. Visszatérve arra a bizonyos fárasztó napunkra, bizony mi más, mint piros lámpa várt bennünket. Lehetetlen! - gondoltuk, hogy forgatás helyett most itt rostokoljunk, amíg a természet erűi meg nem adják az engedélyt. Kövér gázzal haladtunk át a Szandr-mezőn, miközben a háttérben vészt jóslóan gomolygott egy sötét viharfelhő. Szerencsésen átszáguldottunk a veszélyt rejtő szakaszon, majd a megérkeztünk a gejzírek földjére, ahol minden lakóépület zárva volt, és sehol egy lélek sem. A nagy ijedtségre Péternek természetesen innia kellett egy kávét, amit instant kávéporral és a Sztrokkür nevű gejzír egy határozott kilövellésével kombináltunk, a Nagy-Geysir forró vizében lábat áztattunk és aggódva figyeltük a történéseket. Csak másnap tudtuk meg a helyiektől, hogy egy nagyobb vihar esetén is lezárják az utakat a biztonság kedvéért.... Vulkánkitörés ezért sajnos, meg talán legnagyobb örömünkre nem került bele a filmbe.
_{Tóth Zsolt Marcell és Fiar Sándor}