Frissek és erősek

Erős női jelenlét, emlékezetes karakterek, meghökkentő megoldások a rövidfilmfeszten

Szkeccsfilmet és kisjátékfilmes blokkot nézni rizikós dolog, hiszen előfordulhat, hogy a másfél órás vetítés alatt csupán néhány olyan percet kapunk, amit valóban élvezünk. Az idén harmadszorra megrendezett Friss Hús fesztivál előzsűrije azonban gondos munkát végzett, a magyar versenyblokkok felépítésében ráadásul üdítő folt volt, hogy a szokással ellentétben az animációs filmeket együtt vetítették az élőszereplős alkotásokkal.

Csoma Sándor Telep című filmje lakótelepen játszódik és szomszédokról szól, mégsem teleregény: a vizsgafilmben sokkal sötétebb problémákkal küzdenek a hősök, mint anno Mágenheim doktor, vagy Vágási Feri. Ki gondolná, hogy egy békés, családias lakóközösségben minden szál egy bűnbandához vezet? A fiatal rendező vizsgafilmjében ugyan fel-felvillannak közhelyes megoldások, mégis izgalommal követjük végig, hogy miképp áll össze a kép a több szálon futó történetből. A már tapasztaltabb filmeseket is megihlette a bűn világa, Kapitány Iván Idegenekjében nem csupán az az érdekes, hogy Kovács Patrícia számtalan alakban tűnik fel, de a rendező a film végére csattanót is tartogat.

Idegenek - trailer

Igazi meglepetéssel szolgált nekünk Hermán Árpád, akit eddig humoros és kissé morbid animációiért szerettünk (Sajnálom, Büdöske), most azonban egy olyan gyönyörűen feszes és pontos élőszereplős kisfilmet vitt fel a vászonra, hogy csak pislogtunk. A morbid gondolkodást az Ól című kisfilmben sem hagyta el, a falusi böllér igen különös szituációba keveredik egy újabb megbízása során. A vidéki élet több alkotót is megihletett, Bánovits Ottó Agapé című kisfilmjében egy tanyán élő idő házaspár történetét meséli el. Itt leginkább a képek beszélőek, Lukáts Andor és Lázár Kati pedig gyönyörűen jeleníti meg azt a szoros kapcsolatot, amelyben két ember pillantásokból is megérti egymást. Szintén a csend vezeti Oláh Kata és Csukás Sándor kisfilmjét, a Szvoren Edina novellájából készült Szívradírt, a gyászt és az új érzelmek kialakulását szinte szavak nélkül meséli el az alkotópáros.

Hartung Attilát vonzzák az ételek, az Ischler és a Palacsinta mellett elkészítette Fasírt című kisfilmjét is. Az Örkény-egyperces ihlette mű természetesen abszurd történet, amely már-már a Zöld hentesek történetét követi, ám az utolsó pillanatban váratlan fordulat következik be. Az alkotás különlegessége, hogy Haumann Péter mellett a feleséget Margitai Ági formálja meg, élete egyik utolsó filmszerepében. És ha már abszurd, nem hagyhatjuk ki Dombrovszky Linda Hetven című áldokumentumfilmjét sem, amely a közeljövőben játszódik, egy olyan világban, amelyben a társadalom elöregedésétől és a túlnépesedéstől félve szörnyű törvényt hoznak, így minden hetvenedik évét betöltött személyt humánus módon elaltatnak. Al Ghaoui Hesna „kameráján” keresztül, a televíziós dokumentumfilmek műfaján keresztül kísérhetjük végig egy nagypapa utolsó napjait a 70. születésnapi mulatság előtt.

HETVENES / SEVENTIES trailer 2014 from David Hartung on Vimeo.

Lichter Péter ismét kísérleti filmmel nevezett a fesztiválra, Rimbaud című műve a költő utazásait követi nyomon három költő által írt narráció, és több mint mint harminc tekercs Super 8-as felhasználásával. Sajátos közlési és filmnyelvi kísérletéért az alkotó elismerő oklevelet kapott a Friss Húson.

Válogatásunkból természetesen nem hagyhattuk ki a Betonzajt sem. Kovács István vizsgafilmjében egy fiatal sportolólány dilemmájának lehetünk részesei, a karrier szempontjából sorsdöntő meccs előtt derül ki a nem kívánt terhesség, ám a lány végül mégsem veteti el a magzatot. A téma nem újszerű, ám Sztarenki Dóra alakítása mégis annyira magával ragadó, hogy azon vesszük észre magunkat, hogy meredten bámuljuk vásznat és tényleg izgulunk a végkifejlet miatt.

 

Betonzaj

Az egyik bulimiás, a másik depressziós, de ez nem akadályozza őket abban, hogy jó testvérek legyenek. Látszólag legalábbis. A kamasz ikrek a tó partján múlatják éppen az időt, amikor felbukkan a Kábel nevű fiú, és felajánlja, hogy megmutat nekik egy elhagyatott partszakaszt. A meghökkentő közelieket és a varázslatos tájat felvillantó képek izgalmas elegyet alkotnak, melyben a féltékenység, a feltárulkozás és a birtoklás dimenziói fura kapcsolati viszonyrendszerben sejlenek fel. A lányok egyszerre vagányak és szégyenlősek, egy adott mozzanat azonban mégis éket ver közéjük. Vagy mégsem. A Mán-Várhegyi Réka novelláját feldolgozó a Kamaszkor végét „fontos és intim történetként” jellemezte a zsűri, amely a magyar válogatásban a legjobb kisjátékfilmnek járó díjat ítélte meg Szilágyi Fanni rendezőnek.

A Saudade portugál szó, azt jelenti: nosztalgikus, fájdalmas vágy valaki vagy valami után, akit vagy amit szeretsz, de már elvesztettél. Fazekas Gyöngyi kisfilmjében két nővér (Blénessy Enikő és Pál Emőke) skype-beszélgetésének lehetünk szemtanúi. Az egyik fél lábbal már a kertkapun kívül van, portugál barátja állandóan noszogatja, hogy induljanak már, a lány azonban nem tud elszakadni a testvérétől, aki egy régi, gyerekkori hinta sorsa szeretné tisztázni. Kell a hinta, vagy elégessem? A nővérek nem tudnak dűlőre jutni, miközben apró szurka-piszkáikat régi sérelmek és új fájdalmak itatják át.

Saudade

A japán kabuki színház szellemében állítják színpadra a Faustot, és ha ez még nem lenne elég az izgalomhoz, a főszerepet egy beugró színész, az idősödő Endre (Szemán Béla) alakítja. Görögh László Lámpalázában együtt szorongunk a színház kacskaringós folyosóin tébláboló, majd az öltözőben idegesen készülő színésszel, aki csak úgy érhet el sikereket, ha az egóját teljesen maga mögött hagyja. A karakter és az azt alakító színész közti határok elmosódnak, a feszültség fokozódik, a vörös és a fekete a néző retinájába ég. A színész pedig minden este meghal egy kicsit.

Szirmai Márton politikus hőse (Anger Zsolt) egy szép napon fura kalandra vállalkozik: elvegyül az emberek között! A nem mindennapi Expedíciót persze irtózatos lemondások és energiaigényes felkészülés előzi meg, de a politikus természetesen most sem a saját szempontját tartja szem előtt. A politikai elit és a magyar valóság közötti szakadékot szatirikusan, a régi filmhíradók stílusát megidézve tárta fel a rendező, aki egy korábban a Filmhunak adott interjúban elmesélte, hogy a narrátor Máté Gábortól csak annyit kért: „képzeljen feszített mosolyt az arcára, miközben egyszerre érzelemmentesen, mégis fennkölt módon mondja a szöveget”. 

Limbo-Limbo Travel trailer from Zsuzsanna Kreif on Vimeo.

A Limbo-Limbo Travel férfijai egyetlen dologra vágynak: az elektronikai kütyüjeikre. Csoda hát, ha a lányok és asszonyok inkább egy távoli szigetre utaznak, ahol a férfiak kedvesek, és még hatalmas bajuszuk is van? A női és férfi vágyak inkompatibilitásának örök meséjét vázolta fel újra Kreif Zsuzsi és Zétényi Bori groteszk Limbo-Limbo Travelje, amely végül a legjobb animáció díját is elhozta a Friss Húsról.

Nemzetközi szekció   

Több mint ötszáz film közül választották ki a szervezők a nemzetközi szekció filmjeit. Már az első blokk megnézése után feltűnő volt, hogy többségük mennyire más filmes nyelvet, vizuális kifejezésmódot használ, mint a magyar rövidfilmek. Feszítő társadalmi kérdések, szociális bizonytalanság, vagy éppen a kiszolgáltatottság, mint téma, ritkábban volt fellelhető bennük, ugyanakkor tűpontos dramaturgiával fogalmaztak meg például szerelmi, párkapcsolati kérdéseket, de szó volt többek között a bázisugrásról, egy különös betegségről, a Misophoniáról, vagy éppen a saját arcképünkhöz való viszonyunkról is. Kiforrott, kerek, egységes filmeket láttunk, és annak ellenére, hogy a legtöbb film valamelyik európai filmes iskola keretei közül érkezett, mintha már kész filmrendezők munkáit láttuk volna.

Különösen érdekes, hogy a nemzetközi szekcióban milyen feltűnően erős volt a női rendezők jelenléte. Jobbnál jobb filmeket láttunk, és mindegyiket nő rendezte, a szekció díjnyertes animációs filmjét, a The Bigger Picture-t is. Daisy Jacobs vizsgafilmjét saját családja ihlette, munkáját nagymamája emlékének szánta. Az Oscar-díjra jelölt rövidfilm egy egészen különleges technikát kísérletezett ki, a kézzel festett figurák és környezet, a papírmaséból elkészített kellékek és a stop-motion felvételek hibrid elegye adja a film varázslatos stílusát.

The Bigger Picture Trailer from daisy jacobs on Vimeo.

Nagyon erős nyomot hagyott bennünk a német Barbara Ott Sunny című filmje, melyet a zsűri is kiemelt, és elismerő oklevélben részesített. A filmben szuggesztív színészi játék, feszült jelenetek sora ábrázolja egy fiatal édesapa vívódását, aki számára nehezen elfogadható az a helyzet, hogy csecsemő kisfiának napközbeni gondozása őrá hárul. Ugyanazokkal a nehézségekkel néz szembe, mint azok a nők, akik gyermekvállalás után elszakadnak a munkájuktól, szociális kapcsolataiktól, és akiknek nagyon nehéz visszatérni a hétköznapokba, a munkaerőpiacra.

SUNNY - Official Trailer from Moview on Vimeo.

Az erős német filmek közé sorolhatjuk Janna Ji Wonders I Remember című filmjét is, amely olyan átgondolt, pontosan kivitelezett alkotás, hogy a 30 perc alatt egy teljes nagyjátékfilm élményét képes adni. A történet egyszerű, két barát, két fiatal srác ugyanabba a titokzatos fiatal nőbe szeret bele, a feszültség mégis végig fenntartható a tökéletesen kiszámított dramaturgiával és vizuális nyelvvel. A kaliforniai nyaralás akár egy kísérletezőbb hollywoodi film is lehetne.

I REMEMBER Trailer from TRIMAPHILM on Vimeo.

Különös vizuális nyelvvel, egymásra vetített montázsokkal, szinte kísérleti filmes eszközökkel beszél a hangokról a norvég Marianne Skovdahl dokumentumfilmje, a Misophonia. A film egy ritka betegség bemutatására vállalkozik, amely a hangokra, zörejekre való túlérzékenységből ered. Egy fiatal nő próbálja megérteni a betegségét, ezért megkeresi a hozzá hasonló „hangérzékenységben” szenvedő társait. A végeredmény: egy érzékeny utazás a hangok, a képek, a gesztusok világában.

Misophonia (trailer) from Marianne Skovdahl on Vimeo.