Greenaway operafilmje nálunk

Zene és látvány

Külön megtiszteltetés, hogy Louis Adriessen maga is jelen lesz a koncerten, aki a Zeneakadémián tart kurzust ebben az időszakban.
Aki októberben meghalgatta a Bang on Can nagysikerű koncertjét, az nehezen feledheti a koncert záródarabjaként eljátszott Louis Andriessen művet, a Worker’s Union-t. De vajon hányan tudják, ki is Louis Andriessen és a Volharding zenekar?

1972 tavasza, Amszterdam, Carré Színház. Két zenész, Louis Andriessen zeneszerző és Willem Breuker szaxofonos kétféle, klasszikusok és improvizált zenét játszó zenészekkel bemutatja Andriessen De Volharding (álhatatosság) című darabját. A koncert olyan sikert arat, hogy elhatározzák, együtt maradnak, és megalakítják a De Volharding zenekart. Az egyedülálló felállású (három szaxofon, három trombita, három pozán, egy kürt, egy furulya/pikoló, egy zongora és egy nagybőgő/basszusgitár), forradalmi zenekarnak” is gyakran aposztrofált formáció felrúgta a holland zenei élet megkövesedett tradícióit, és megváltoztatta annak egész gyakorlatát. 
A Volharding azóta önállóan működik és – akárcsak alapítói – világhírnek örvend. A felállásnak is köszönhetően játékukat a dinamizmus és az energia jellemzi. A repertoárjukon szereplő darabok nagy részét számukra komponálták (már 200 új, főleg holland zeneszerző áltral jegyzett művet tudhatnak magukénak), vagy külön a számukra készített hangszerelésben játsszák. A Volharding másik különös ismertetője, a társművészetek iránti nyitottság: gyakran dolgoznak színházi, táncos vagy operaelőadásokban, és több művüket adják elő a darabra készített vizuális alkotások levetítése kíséretében, ahogyan ezt mostani koncertjükön is tapasztalhatjuk.

 
„Andriessen (…) sok művében nyúl patinás anyagokhoz, filozófiai, képzőművészetről szóló írások ihletik, természettudományos szövegek nyomába ered, Platón, Szent Ágoston éppen úgy forrása lehet, mint a hajóépítõ Nicolas Witsen vagy David Van Goorle XVII szakkönyvének szövege, aztán meg Madam Curie naplója és így tovább. Máskor a nagy orosz forradalmár gondolkodó, a XIX.századi Mihail Bakunyin szövegei ihletik a baloldali gondolkodású holland kortárs zeneszerzõt. (…)Andriessen gondolkodásmódja pontosan beilleszthető a mai zene vonulatába, gyakran ismerhetõ fel a minimalizmus hatása, olykor Steve Reich-hel rokonítható, már csak azért is, mert a minden ízében új és modern Reich is szívesen nyúl az archaikus szövegekhez.” (Korányi Tamás, Balkon, 1999)