Hámori András: „Elhitték, hogy producer vagyok”
- Úgy tudom, ’82-ben hagytad el Magyarországot.
- 1981-ben.
- Mivel foglalkoztál itthon? Benne voltál a filmszakmában?
- Úgy a külsejében. Filmkritikus voltam, és Kepes Andrissal, Szegváry Katival szerkesztettem egy kulturális magazinműsort, Stúdió ’81 volt a címe. Filmrovat is volt benne. Filmeket nem csináltam, csak filmről szóló műsorokat.
- Amikor elmentél, tudtad, hogy producer akarsz lenni?
- Azért mentem el. Ez lehet, hogy nem hangzik ma olyan jól, de nem politikai okokból mentem el, hanem mert tényleg producer akartam lenni. Itthon akkor még erre nem volt lehetőség, mert az állam volt a filmek producere.
- Hogy válik valaki producerré, ha megérkezik Kelet-Európából a nyolcvanas évek elején mondjuk Torontóba?
- Úgy, hogy mázlija van. S hogy nagyon akarja. Először Kanadába mentem, aztán mentem át Los Angelesbe. Most Los Angelesben és Londonban élek, oda-vissza...
- Sokan mondják, Kanada filmes szempontból Hollywood előszobája. Ezért mentél oda? Vagy ez véletlen volt?
- Azt hiszem, azért mentem oda, mert be voltam szarva Amerikától. Féltem, hogy az mélyvíz lenne nekem. És Kanada barátságos ország, olyan volt ez így, mint amikor az uszodában először a kis tocsogóba lépsz, s csak utána ugrasz be a vízbe. Nem is igazán tudtam angolul. Kanadában meg lehet tanulni angolul, rengeteg az emigráns, mégis mindenki megtartja a saját identitását. Körülbelül egy éven belül elkezdtem dolgozni.
- És hol kezdted, gyártási ember voltál, vagy kreatív kérdésekkel foglalkoztál?
- Mind a két oldalról el lehet indulni. Én elkezdtem a közepén, és azt mondtam, hogy producer vagyok. És elhitték.
- Na de rengeteg műfaj van...
- A televízióban kezdtem, egy krimisorozattal. Napi sorozat volt, hatvan perc, minden este a CBS-en. Az eredeti megrendelés csak hat epizódra szólt. Akkoriban egy producer asszisztense voltam, s amikor megkaptuk ezt a hatrészes megrendelést, ő azt mondta, csináljam én az egészet, ha annyira producer akarok lenni. És ebből a sorozatból aztán 99 epizód lett. Ez a mázli része. Persze nagyképűség volt részemről, hogy elvállaltam, de azt gondoltam, hogy hat epizódon majd meg lehet tanulni ezt a szakmát. Amit elrontok az elsőn, azt ki lehet javítani a másodikon, meg a harmadikon, és a hatodikra már tényleg tudni fogom, mi a dolgom.
- Gondolom, már akkor a játékfilmhez akartál eljutni...
- Persze, mindenki játékfilmet akar csinálni, de nem igazán tudtam még, hogy mi a különbség. A televízió gyors és jó kielégülés. Csak végül ellustul az ember, mert mindent olyan egyszerűen lehet megcsinálni. Ma már nem dolgozok a televíziónak. Amikor átmentem Amerikába, a Los Angeles-i irodánkat már mint egy filmvállalat egyik tulajdonosa nyitottam meg, azzal a producerrel, aki később a legjobb barátom lett, Robert Lantossal. Kezdetben asszisztense voltam, s mellőle kerültem el, mint producer, s az ő vállalatában lettem partner. Aztán otthagytuk egymást. Előbb én őt, majd visszamentem, aztán ő hagyott ott engem. Épp tegnap pedig megszűnt a vállalatunk játékfilmgyártó része.
- Ezek szerint most önálló vagy.
- Igen.
- Szabó István filmjének, A napfény ízének te voltál a producere. Milyen jelentősebb filmek vannak körülötted?
- Atom Egoyannal dolgoztam az Eljövendő szép napokban, David Cronenberggel csináltam két filmet, a Crash-t, és az eXistenZ-t, Szabó Istvánnal A napfény ízét, legutóbb Samuel Jacksonnal forgattunk egy filmet Liverpoolban, most pedig Menno Meynes-szel készül a Max. Ez az utóbbi pár év.
- Ezek nagy nevek, s ez a névsor nekem arról szól, hogy te európai filmes tudattal dolgozol Amerikában. Örömteli, hogy szerzői filmek produkálásából is meg lehet élni Los Angelesben.
- Hála istennek, egyelőre még igen. Nem könnyen egyébként, s természetesen Andy Wajna pléldául a Terminátor 3-ból sokkal jobban él. Az én filmjeim a stúdiórendszeren kívüli piacra készülnek. S egyelőre vannak még, akik az ilyen filmekre kíváncsiak. A nagy stúdióknak nemigen jut eszükbe, hogy például egy David Cronenberggel dolgozzanak, nem fér bele az elképzeléseikbe, nem tudják, hogyan kell piacra dobni, hogy lehet eladni a közönségnek. S azt sem tudják, hogyan lehet eljutni az ötlettől a filmig egy ilyen produkcióban. Ehhez valóban inkább európai agy kell. De a fordított út is járható. A Samuel Jackson movie-t a stúdiórendszeren kívül csináltam, s szerencsére megvette egy nagy stúdió.
- Nyilván egy Egoyan filmnek azért nagyobb sikere lehet Európában, mint Amerikában.
- Persze, Cronenbergnek is nagyobb sikere van, de Amerikában is van egy réteg, amelyik keresi ezeket a filmeket. A napfény íze lett például a legnézettebb független film 2000-ben. A nagystúdiókkal a saját műfajukban, a saját pályájukon nagyon nehéz konkurálni. De nekik is nehéz a miénken. S amikor megpróbálják, sokszor nagyon elszúrják. Sok filmrendezőt megkörnyékeznek, akikkel mi dolgozunk, de a filmek általában felemásra sikerülnek. A rendezők úgy érzik, eljött a nagy nap, és a nagy pénz, a stúdiók meg úgy érzik, hogy megfogtak egy auteur-t, egy szerzőt. Végül rendező és stúdió úgy mennek el egymás mellett, hogy nem is értik, miről beszél a másik.
- Irigykedve nézem ezt a forgatást, mert itt elsőfilmes a rendező, s producerként itthon én is elsőfilmesekkel foglalkozom. Magyarországon a Max egy komoly, nagy produkciónak számítana.
- Hát, ez kint is elég komoly produkciónak számít. De ha egy első filmes rendező ír egy forgatókönyvet, amivel meg tudja szerezni egy producer érdeklődését, ráadásul egy olyan sztárét is, mint John Cusack, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy első filmes vagy sokadik első filmes. Nagyon örültem, hogy összehozhattam Menno-nak ezt a filmet.
- Koltai Lajos fotografálja a filmet. Ez produceri koncepció, hogy egy első filmes mellé egy ilyen óriási életművel rendelkező operatőrt választottál, mint Koltai?
- Ez tudatos volt, jól látod. Sokat beszéltünk erről Menno-val, aki ismerte Koltai munkáit. Megnézte A napfény ízét, a Malenát, az Óceánjárózongorista legendáját. Gondoltunk egyébként más operatőrökre is, hiszen az egész világ nyitva van, Storarótól kezdve mindenkit végigbeszélhettünk. Aztán rájöttünk, hogy Koltai képi világa, ahogyan mozgatja a kamerát, ahogyan a színészeket látja, ahogy a dialógusokhoz megteremti a mélységet, és a hátteret, - nekünk épp erre lenne szükségünk. És persze a tapasztaltságára, ami talán a legfontosabb egy elsőfilmes rendező számára. Nekem volt egy titkos okom is, amiért szerettem volna, hogy olyasvalaki legyen a film operatőre, akit Menno respektál. ő ugyanis furcsa első filmes, hiszen neki már van egy Oscar-díja. Dolgozott Spielberggel és Zemeckis-szel, olyan filmek forgatásán ült forgatókönyvíróként, mint az Indiana Jones, egyszóval gondolhatja, hogy ő már tulajdonképpen csinált filmeket. Ezért kellett nekem egy olyan operatőr, akit Menno tisztel, akinek elfogadja a véleményét, aki partnere lehet.
- Attól nem kellett tartanod, hogy esetleg Koltai stílusa meghatározza a filmet?
- Én nem hiszem, hogy Koltainak lenne stílusa. Szerintem ő épp azért nagyon jó, mert más, amikor Tornatore-val dolgozik, más, amikor Amerikában csinál egy vígjátékot, vagy egy drámát, és megint más, amikor Szabó Pistával csinálja A napfény ízét. Koltai egy kaméleon, és ezért jó. ő az anyaghoz alakul. Én egyébként tudtam mindig, hogy a Sutyi lesz ennek a filmnek az operatőre. Amikor két évvel ezelőtt beszálltam a produkcióba, az első ember, akinek elküldtem a forgatókönyvet, ő volt. És nagyszerűen megbeszéltük, hogy ennek a filmnek, ami 1920 körül játszódik, egy Bauhaus imázsa, látványvilága kell hogy legyen. ő azonnal azt mondta, hogy nem meleg romantikus fényeket szeretne, mint például A napfényízében, hanem keményeket. Az első világháború utáni egy kemény világ volt. És Sutyiban az a fantasztikus, hogy nemcsak beszélni tud erről, de meg is tudja csinálni.
- Úgy látom, a producereknek abba a típusába tartozol, akik a művészi döntésekbe is belefolynak.
- Nekem nagy szerencsém van, mert a televízióban megtanultam a dolog gyártási részét, tehát nem lehet átverni. De mivel független producer vagyok, meg kellett tanulnom a munka finanszírozási részét is, hiszen nekem kell összehoznom a pénzt. S miután filmkritikus és színikritikus is voltam, számomra minden a forgatókönyvből indul. Azért nem dolgozom többek közt stúdiókkal, mert ott el vannak választva egymástól ezek a területek. Vannak olyan producerek, akik csak gyártanak, aztán olyanok, akik a finanszírozással foglalkoznak, s vannak, akik csak ülnek a színészekkel és beszélgetnek a forgatókönyvről. Én függetlenként nem engedhetek meg magamnak három producert, úgyhogy egyedül csinálom.
- Ez a film egy jó történettel bíró, szép, kisrealista európai mozi lesz, vagy inkább egy újító szándékkal teli merész darab, mint amilyeneket Egoyannal vagy Cronenberggel csináltál?
- Nem tudom, milyen az európai ízű kisrealista film, de szerintem ez nem kisrealista. És nem is európai ízű. Szerintem ilyen film még soha nem készült. Ez egy egészen különleges és nagyon provokatív történet, ami számomra rendkívül fontos. Mert sokféleképpen elmondták már a Schindler listájától A napfény ízéig a Holocaustot, de nem mutatta még meg senki, hogy hogyan született a gonosz. Ez az első film, amiben megvizsgáljuk, hogy Hitler, ez a schmack, szürke kis egérszerű ember, aki festőnek is rossz volt, hogy tudta megfélemlíteni a világot. Ehhez meg kell mutatnunk először ezt az embert, mint embert. Féltem ettől egy kicsit, mert még soha nem láttuk filmen, hogy Hitler mint ember hogyan fordul át szörnyeteggé, és mik voltak azok a körülmények, amik átfordították őt. S hogy ez bármikor megtörténhet... Ezért fontos számomra ez a film. Szerintem Amerikában is jól fogják venni majd, mert két fontos dologgal is foglalkozik, a művészettel és a politikával, s azzal, hogy hogyan tud mindkettő korrumpálódni valakinek a manipulációja által.
- Sok filmet nézel, van rá időd?
- Az utóbbi hat-nyolc hónapban kevesebbet, de különben minden héten öt filmet megnézek.
- Mindenevő vagy, vagy csak szerzői filmeket nézel?
- A nagyon hülye, romantikus komédiákat és a nagyon hülye science-fiction filmeket leszámítva abszolút mindenevő vagyok. Ha lekések egy előadást, rögtön másik négy megy ugyanabban a moziban...vevő vagyok mindenre.
- Akkor te szeretsz moziba járni...
- A legjobb dolog a világon, ülni a moziban, és pattogatott kukoricát enni…
- Mondj valamit a terveidről, milyen filmekben gondolkozol?
- Szeretnék jövőre megint csinálni egy filmet Cronenberggel. Aztán remélem, sikerül megcsinálnom egy régi vágyamat, most vettem meg a Riói kaland jogát... És szeretnék Koltai Sutyival is forgatni egy filmet, akár operatőrként, akár rendezőként venne benne részt...
- Visszajársz forgatni Magyarországra, ebben van valami nosztalgikus elem is, vagy csak ...
- Persze. Szerintem mindenki hazudik, aki azt mondja, hogy nem. Gazdasági elem is van benne, mert Magyarországon nagyon jól lehet filmet csinálni, megengedhető áron. Nem mondom, hogy olcsón, mert ma már Magyarország nem olcsó, de megengedhető. Viszont remek szakemberek vannak. Szeretek itt lenni.
