Harapj egy jó nagyot!

 Reklámzabálók Éjszakája

Az extramenü és körítése szinte otthonosan mozog Magyarországon

A turnévá dagadt reklámzabáló fieszta, a feelingre élezett élménykoncentrátum, éppen ötödször célozta meg hazánkat. Tehát, ha fogalmazhatunk így, az extramenü és körítése szinte otthonosan mozog Magyarországon. A globális one night stand után pedig ismét megállapítható, hogy a hazai közönség még mindig a hazait szereti a legjobban. Úgy tűnik, hogy Sas István korai zsengéi például megunhatatlanok. A legnagyobb füttykoncertet (merthogy a reklámestén ez a tetszésnyilvánítás hivatalos eszköze) ma is a Derby, a Pécsi Kesztyű meg a Traubisoda és társaik zsebelik be. Találékonyan felsorakoznak mögéjük a retrohullámot meglovagoló Filmmúzeum-féle társadalmi hirdetések. Superman „átköltései”, úgymint az alsó tagozatosoknak fokozottan ajánlott vastartalmú „Csavar Pezsgőtabletta” és az iskolák szellőzőjén át adagolt boldogságadalék, a cukor, tökéletesen beleillenek a színeiben kissé meghalványult, ám tartalmában még mindig aktuális összképbe. Az aktualitás már csak azért is „aktuális” felvetés, mert a Régi Dicsőségeink blokk után szemlélve a ma versenybe szállókat, a hasonlóság nem csak felmerül, de egyenesen letagadhatatlan.

Kevés pénzből kell nagy találékonysággal várat építeni

A Viva Reklámzabálók Kreatív Verseny 24 indulója, akárcsak elődei, azzal főz, „amivel tele a padlás”. A trend alig változott tehát, még mindig kevés pénzből kell nagy találékonysággal várat építeni, a kreatívok komoly támasza pedig még mostanság is a humor, no meg a közkedvelt hazai arcok szerepeltetése, csak ezúttal az Asszonykórus és a Step együttes helyett Bagi-Nacsa, Molnár Piroska és Gallusz Niki (övé lett a Legjobb Magyar Színész/Közéleti Személyiség Reklámja díj a Media Markt filmért) a menő. Nem is csoda, hogy az online fődíját az egész évben előszeretettel idézgetett „Szerintem-reklám”, az Akció nxs egy kameraállásból rögzített RTL filmes image reklámja nyerte, míg offline (sms-ben) a legtöbben a Zwack Randevújára, azaz a McCann Erikson nem kifejezetten „hölgybarát” filmjére szavaztak, amelyben a társközvetítés nem kívánatos eredménye elől csakis egy feles, no meg a friss szesztestvérek segítségével menekülhet a rémült főhős. A harmadik díjazott, a Viva-díjas UPC Ablak a Well Reklámtól, szintén igazi ötletparádé: az unatkozó házaspár tévé helyett az utca eseményeit bámulja megbűvölten, ahol, mint kiderül, minden van, mi szemnek, fülnek ingere. Azért, ha valaki tévét akar…

No budget-től a main stream-ig minden

A Reklámzabálók éjszakájának főmenüje természetesen a nemzetközi válogatás, ahol képviselteti magát a no budget-től a main stream-ig minden. Merthogy a találékonyság világszinten sem szégyen, olyannyira, hogy az utazó válogatásba magyar reklámok is bekerültek, mint például a Soproni Ászok Sörivó Bajnoksága, az „Ide én is gyalog járok” hashajtóreklám 1939-ből vagy Kozma István rendkívül morbid Ellenőr-animációja, amely a „pitonista” Fekete-lovagot idézi, mert ha kell, az ellenőr végtagvesztés árán is feljut a villamosra. Egy ilyen tömény merítést sziszifuszi feladat lenne kategorizálni, az azonban biztos, hogy vannak alaptémák, amiktől nehéz, s talán fölösleges is eltérni. Mindig beválik például a férfi-nő-szexualitás vonal. Ezt követve születnek a parfümreklámok, Roberto Cavalli kígyóval enyelgő homokhölgye, a Gaultier csókban összeforrt „üveg párja”, vagy a Perrier jócskán erotikus töltetű ásványvízreklámja, melyben a vizes palack némi kényeztetés hatására megnő, s kilövelli szénszavas tartalmát.

A legnagyobbak azt sugallják, hogy semmi se lehetetlen …

Külön kasztot képviselnek a műszakiak. A Sony szuperszéles képernyője végtelenre tágítja a világot, így a zebra sohasem fogy el, a sör sohasem gurul végig a pulton, a tekegolyó sohasem ér el a bábúkig. A T-Com továbbmegy, akár a történelmet is megváltoztatja, s a Titanic utasai meglátják a Szabadság-szobrot, a világ pedig meglátja Gandhit. A Renault annyira „multifunkci”, hogy egy fogkrémes tubusban is elfér, felpörgeti a nyelved, amivel bármit meghajtogathatsz, s ha az egyszeri maffiózó kiirtja a famíliát, az egész család befér a csomagtartóba, „gerappa”! Ha ez is kevés, akad más is a tarsolyban. Az Ariel még az eszkimó asszonynak is beválik, akár fázik, akár nem, no és van az a tea, ami még festett lovast is életre kelti a teáskancsó oldalán…

A sport az, amire mindig volt, van és lesz pénz, úgyhogy sportmárkából sosem elég! A legnagyobbak azt sugallják, hogy semmi se lehetetlen … ha az ő felszerelésüket viseled! Például Nike cipőben gyerekjáték utolérni az elszabadult Hot-Dog-os kocsit, no persze csak a lemaradt mustár miatt. Ha pedig már van egy Adidas-od, semmiség összegyűjteni egy labdára való reklámszatyrot. A sportreklámok koronái természetesen a Nike futball-reklámjai. A színes, szélesvásznú fociálmok, amelyek nem ritkán a világ legismertebb rendezőinek fejéből pattantak ki, időt, pénzt és sztárokat nem kímélve népszerűsítik a játékot, ami szinte már egyáltalán nem szorul népszerűsítésre. Persze, ha az ügyesség, a bátorság, a találékonyság és a játék mindent és mindenkit összefogó szárnyain egy sportmárka is beszivároghat a köztudatba, semmi sem drága. Legyőzni a szörnyeket, a nehézkedést vagy akár a reptér és a lakás okozta nehézségeket, nem probléma, gondot csak az okozhat, ha a hajnali szemeteskocsi elviszi a maratoni mérkőzés eszközét.  

Bekebeleztük, „megzabáltuk”!

És ha már a humornál járunk, ötletekből nincs hiány. Jó elidőzni a Totál kútnál, amely elringat, mint a bölcső, ha azonban a frissesség hiányzik, az Energy Breakfast úgy felpörget, hogy még a kutya dobja el a fadarabot a lelkes gazdinak, a Power Trade energiaitala meg annyira hatásos, hogy az operatőr megelőzi a százméteres futót. Egy kis állatvédelem reklámmal megdobva: Mivel a barátnőd nem kifejezetten örül, ha megveregeted az oldalát, a haverod pedig kimondottan meglepődik, ha a focinézés közben a hasát vakargatod, adoptálj állatot! A Buddha Bar, ha a halottakat nem támasztja is fel, de mindenesetre olyan élményt nyújt, hogy még az idősek is táncra perdülnek (volt már ilyen, lásd: Sárvári Termálkristály). No és persze a humor nagyágyúi ezúttal is, mint mindig, a sörösök. Ha valaki lenyúlta a sörödet a szerb kiskocsmában, a zenekar biztosan tudja a választ a „Hol van a söröm?” kérdésre – ha más nem, dalban. A reklámba belezsibbadt agyú közönség szintén a válaszra élesít, s nem csalódik: sör, még ha kissé borsos áron is, minden mennyiségben kapható. Ha pedig már a sör és a füttyszó megvan, ki mondhatná, hogy nem tettük magunkévá a rendezvényt? Bekebeleztük, „megzabáltuk”!

fotó: szűcsmiki