„Három nap valóság” - Beszélgetés Báron György kritikussal

Szemlelokál - Báron György

Báron György elmondta, hogy az eddigi szemlés történésekről két benyomása van: „Az egyik, hogy Medgyessy Péter ellopta a show-t” – bár ennek jó oldalát kell nézni, tette hozzá a kritikus. A kedd esti sajtótájékoztatónak mégis volt  megvolt az a kellemetlen mellékzöngéje, hogy a régi módszerek nem változtak, „ a problémák  úgy oldódnak meg, hogy elmegy két rendező a miniszterelnökhöz, és kijárja a támogatást a szakmának”. Báron szerint, összehasonlítva a korábbi kormánnyal, a mostani „egy felvilágosult abszolutizmus, míg a korábbi egy barbár abszolutizmus volt. Az lenne az igazi, „ha egy rendezőnek nem kellene ilyen problémák esetén külön talpalnia”.

A kilátásba helyezett filmtörvényről és a megnyitón elhangzottakról Báron György úgy gondolkozik, hogy nagy realitása van. „Ez az első eset, hogy a filmszakma egységes” – mondta. Mindenki betagozódott a Filmes Kerekasztalba. Minden azon múlik majd, hogy a kormányzat kulturális és pénzügyi szekciója hogyan tud megegyezni egymással.

A szakma idei támogatására szánt ötmilliárd forint nagy előrelépés Báron szerint, ugyanis ennek a töredékéből gazdálkodhattak eddig. Fontosnak tartja, hogy filmszakmai szervezetekre bízzák a pénzosztási döntések felelősségét. „Éppen ez a lényeg. Ugyanakkor még mindig az ’adunk’ rendszere működik.” A törvény megszületésétől azt várja, hogy a szakma pénzügyi kérdésekben függetlenedhessen a politikától.

„Nehéz erről nyilatkozni, – mondta Báron az idei Szemle dokumentumfilmes mezőnyéről – borzasztó sok dokumentumfilm készült. A szakma egy része azonban így tudja magát mozgásban tartani. Csak éppen a filmek nem nagyon jutnak el a nézőkhöz.” A közszolgálati televízió „még épp csak ébredezik”, a kereskedelmi televíziók pedig nem mutatnak be dokumentumfilmeket. A mozik sem nagyon játsszák őket, a Sejtjeink kivétel. Ha lenne egy dokumentumfilmes mozi, egy hely, ahová a figyelem odakoncentrálódhatna, az sokat segíthetne.

A 34. Filmszemle három dokumentumfilmes napja ebből a szempontból „félmegoldás”, ugyanis külön is vannak a dokumentumfilmek, meg nem is – mondta Báron. Így azok is elégedettek lehetnek, akik a Szemlén szerették volna az elválasztást, meg azok is, akik külön fesztivált szerettek volna.
„Ez egy karantén, ahova a dokumentumfilmesek be vannak zárva. Nincs túl nagy átjárás.”- állítja a kritikus.

Báron nem lát új trendet a hazai dokumentumfilmezésben. A kritikus látványosnak tartja, hogy „minél távol kerülünk a közelmúlttól, annál több film születik róla”.

Báron György elmondta, hogy tagja egy, Kelet-Európa több országából összeállt társaságnak, a Visegrad Documentary Librarynek. Az ott látott szlovák, litván, lengyel stb. filmeket nézve úgy érezte, mintha a magyar dokumentumfilmek „verzióit” látná. Ugyanúgy kevés a mai lengyel valósággal foglalkozó film, mint itthon. Talán ez annak a következménye, hogy ők sem beszélték ki eléggé a múltat.

Vannak felépítésükben, zenéjükben, ritmusukban pontosan és gondosan megformált filmek a magyar termésben. Almási Tamás filmjei ilyenek, az idei is jól sikerült Báron szerint. Ugyanakkor a másik filmtípus is képviselteti magát: amikor kimegy az alkotó, leteszi a kamerát, „mi pedig végignézzük, mert érdekes történeteket mutat be.” Bódis Kriszta prostituáltakról szóló dokumentumfilmje volt ilyen a kritikus szerint.

Elvárásaiban nagyjából a papírforma teljesült, állítja Báron György. Almási Tamást ismét megemlítette, akinek az angolszász dokumentarizmust követő stílusát kedveli. Rajta kívül Forgács Péter is a tőle megszokott magas színvonalat hozza.