Három séta
Fésős András
filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Fésős András: 1. Krimit még soha nem csináltam, az alapgondolat a félelem volt. Ez a kulcs.
2. Átírtam az eredeti verziót, és a Cserhalmi által játszott figurával saját magamat is beleírhattam. Ez egy történeten belül a klasszikus „alkotói” probléma.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
F. A.: A stáb főleg ismerősökből, kevésbé ismeretlenekből állt. Az anyagi hátteret az MMKA kisjátékfilmes szakkollégiuma biztosította. A producerrel, Meskó Zsolttal kétszer pályáztunk, mindkétszer kaptunk pénzt.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
F. A.: A stáb tagjai, világosítok, kellékesek, berendezők szinte ingyen dolgoztak, mert szerették a filmet, és mert fontos volt számukra játékfilmben dolgozni. Mindenki koncentráltan dolgozott és figyelt a másikra. Cserhalmival tökéletesen lehetett együttműködni. Annyi „köszönöm”-öt még életemben nem hallottam forgatáson, ahányszor Cserhalmi Gyuri a legkülönbözőbb helyzetekben kifejezte a neki nyújtott ilyen-olyan segítséget. A harmadik nap végén, amikor már huszonhat órája dolgoztunk egyfolytában, mindenki figyelt, dolgozott és nem a fáradságával volt elfoglalva, hanem a munkájával. Mindenkinek köszönöm a lelkesedését: elsősorban a három színésznek, Cserhalminak, Takáts Andreának, Trill Zsoltnak, az operatőrnek, Vajda Péternek, Pető Péternek, a fővilágosítónak, és mindenkinek, aki a filmben dolgozott. Ez az anektoda, ez a magyar film anekdotája. Amikor mindenki lelkesedésből dolgozik, mert már elege van abból, hogy naponta ötvenszer hangzik el, hogy nincs pénz.
filmhu: Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?
F. A.: A film készítése közben semmilyen hatását nem éreztem. Még akkor sem akart semmilyen támogató beszállni, amikor pedig tudták, hogy Cserhalmi a szó klasszikus értelmében húzónévnek számít. Mióta a vágóval, Mogor Ágival és Nagy Andrással megvágtuk a filmet, tehát van belőle egy nézhető anyag, több fesztiválra meghívtak a filmet. Még szerencsésnek is mondhatom magam, mert azóta az egyik forgalmazó egy nagyjátékfilmje elé fogja betenni a filmet, tehát vetítve lesz. Utóbbi két megjegyzésem nem a szorosan vett filmkészítéshez tartozik, ám sajnos e két esemény sem a törvénynek köszönhető. Mellesleg kifejezetten örülnék, ha érezhettem volna a törvény hatását.