Határeset

Beszélgetés Szalay Péterrel

1989. augusztusában az NDK-ban élő Kurt-Werner Schultz és Gundula Schafitel 6 éves kisfiával Magyarországon keresztül próbált Nyugatra szökni. Szalay Péter filmje, a Határeset egy tiltott határátlépés krimiszerű rekonstrukciója.

filmhu: Miért érezted úgy, hogy aktualitása van a „Páneurópai Piknik”-nek?

Sz. P.: Igazából a határsértők személyes drámája, országhatárokon átívelő története foglalkoztatott. Ám az is igaz, hogy a történetből kezdeti céljaim ellenére is történelmi film lett, hiszen a 15-16 évvel ezelőtti eseményeket lehetetlen rekonstruálni azok történelmi háttere nélkül. A témát egyébként egy újságcikkben találtam, de akkor is a dráma fogott meg és még nem gondoltam arra, hogy a személyes drámán keresztül a rendszerváltás történetétének egyik sajátos jelenségét is modellezni lehet.  Ami pedig a kérdésedet illeti: a történelmi dokumentumfilmeknek véleményem szerint mindig is lesz aktualitása, pláne, ha az eseményeket az azokat megélők privát történetén keresztül szemléltetjük.

filmhu: A történtek krimiszerű feldolgozása már a kezdetekkor koncepció volt, vagy csak a forgatás alatt döntöttél e megoldás mellett?

Sz. P.: Teljességgel tudatos és előre elhatározott volt. Mivel ez volt életem első történelmi filmje, azt gondoltam, hogy segítségemre lesz, ha kicsit játékosabban, gyakran fikciós megoldásokat alkalmazva dolgozom fel a történteket. Eleinte például a Columbo dramaturgiáját követve mindent el akartam mondani az elején, hogy a néző ne érezze magát megterhelve azzal, hogy a megoldáson gondolkodik, és szabadon koncentrálhasson a drámára. Végül azonban mégis úgy véltem, jobb, ha bevonom a játékba, és rejtélyesebben dolgozom fel az eseményeket.

filmhu: Nem csak rendezted, de fényképezted és vágtad is a filmet. Emellett a felvételekkor mini-stábbal (maximum 3 fő) dolgoztál. Mi ennek az oka?

Sz. P.: Mondhatnám, hogy a 2005-ös év sajnálatos finanszírozási megszorításai miatt vakpályán kellett elindulnunk és nem volt rá mód, hogy másokat is bevonjunk a munkába, de ez nem teljesen igaz. Egyfelől a beígért támogatás egy részét megkaptuk, így csupán a honoráriumokról kellett a közreműködőknek lemondania, másfelől pedig munkamódszerről van szó. Hiszek a kis stábban. Ugyanis az intim pillanatokat vagy a szélsőséges lelkiállapotokat akkor tudom megörökíteni, ha a stáb létszámát a minimálisra szűkítem. Csak így tudok és csak így vagyok hajlandó dolgozni.