Hideg napok - Kovács András

Kovács András filmje a magyar filmművészet nagy korszakában készült. Ha fellapozzuk a Filmintézet nemrég megjelent hatalmas kötetét (Magyar Játékfilmek 1931-1998), némi tűnődéssel szemlélhetjük ezt a régvolt 1966-os esztendőt: Apa (Szabó István), Aranysárkány (Ranódy László), Hogy szaladnak a fák (Zolnay Pál), Sikátor (a mára gyalázatos mód elfelejtett Rényi Tamás rendezése), a harsogva vitatott, de vitára méltó Utószezon (Fábri Zoltán), s említsük meg a dörgő közönségsikerű képeskönyvet, Várkonyi moziját, a Kárpáthy Zoltánt. Azt se feledjük, volt, s lett még ekkoriban hasonló színvonalú esztendeje a magyar filmgyártásnak. Igaz hát a régi mondás: aki nem élt az “ancien régime”-ben, fogalma sincs a mozitermek édes okosságáról… (meg a Pécsi filmfesztiválok izgalmáról).
A televízióban most egy irodalmi áttekintés apropóján vetítik a Hideg napokat, és jogosan: Cseres Tibor regénye annak az évtizednek egyik sokat vitatott és sokat olvasott opusza volt. Mára is megőrizte történelmi, és némi esztétikai értékét. “Sokat vitatott” -- e közhelyesen, fáradtan nyikorgó kifejezés sem akármire utal: az “aczéli kultúrpolitika” épp bizonyos filmek spontán fogadtatásából vont le tanulságokat, és kreált vitákat (vagy nagy apparátussal terelte mederbe őket.) Talán Kovács előző műve, a Nehéz emberek volt erre a “puha diktatúrás” vita-csiholásra a legelső példa: dokumentumfilm “beszélő fejek”-stílusban, mégis nagy izgalmú s nem kicsiny közönség nézte… -- Cseres Hideg napokja már folytatásos folyóirat-közlése alkalmával is megtalálta olvasóit, már akkor is sokat beszéltek róla. Magam -- bevallom, -- Kovács filmje előtt nem olvastam: a modern regényekre jellemző időkezelés és szemszög-váltások ellenére nyilván velejéig konzervatív írásmű, döntöttem el dölyfösen. A filmhez rohantam a Puskinba (Egyetemi Színpadi vita is volt tán, de arról lemaradtam). A Hideg napok már magyar premierje előtt fődíjat kapott az akkor magas színvonalú Karlovy Vary-i versenyen. Ezért (is) rohantam nyilván. Tíz perc vetítési idő nem sok, de láttam, hogy a modern filmekre jellemző időkezelés és szemszög-váltások ellenére velejéig konzervatív képi nyelven beszél. Érdekes módon ez megragadott. Nagy feszültséget éreztem. Talán mindenki tudja, mi is a kerettörténet: három katonatiszt és egy baka az újvidéki vérengzés után négy évvel egy börtöncellában várja az ítéletet. Na de, hogy is van ez: nem velejéig rothadt, bűnös gazembereket láttunk. Egyik sem az: mind “erkölcsi lény”, ahogyan régebben mondták. Mindegyik förtelmesnek tartja, ami történt, a magyar hadsereg leggyalázatosabb szennyfoltjának. Mégis részesei voltak -- ők érzik így maguk. Nem gyilkoltak, nem kegyetlenkedtek, csak egy buta és gonosz gépezet részeseként működtek “tevőlegesen”, vakon és későn ébredve -- egyikük még saját szeretteit sem tudta megmenteni.
“Konzervatív képi nyelv” -- mondtam, de hát ilyen iskolásan egyszerűsítve nincs nagyon értelme. A képi nyelvet bizonyos fokig (nagyrészt?) az operatőr, Szécsényi Ferenc beszédmódja határozta meg. Ez a nyelv erősen stilizált, “nem-naturalista”, nem is “konzervatív. Vakítóan fehér háttér elé állítja a figurákat, ettől a látvány elvontsága lesz erős, kitágul a börtöncella, nagyra, végtelenre tágul a történet -- már ott, a látszólag szűk térben is. Latinovits, Darvas, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám játéka elképesztő feszültséget sugároz. A “színészvezetés”, hogy a zsargonízű szót használjam, példaadó - egyedüliként Kovács András életművében. Tökéletesen “működik” a film egyébként kicsit kiszámítható ritmusa is. Végtére mit jelent az, hogy “konzervatív” valamely filmnek a képi nyelve? Valószínűleg értékes vitatéma lehetne. Majd egyszer… Mert a történelem azóta még mindig nem fordult olyan boldog irányba, hogy a Hideg napok kapcsán csakis a képi nyelvről, s ne a gyilkos magyar (és orosz, német, délszláv) történelem rondabugyrairól kellene vitatkoznunk.

Bikácsy Gergely

Hideg napok (1966) -- Rendezte és Cseres Tibor regényéből írta: Kovács András. Kép: Szécsényi Ferenc. Vágó: Daróczy Mária. Hang: Erdélyi Gábor. Díszlet: Zeichán Béla. Jelmez: Lázár Zsuzsa. Szereplők: Latinovits Zoltán (Büky őrnagy), Darvas Iván (Tarpataki), Szirtes Ádám (Szabó tizedes), Szilágyi Tibor (Pozdor zászlós), Bara Margit (Rózsa), Vass Éva (Edit), Szemes Mari (Miléna), Psota Irén (Betti), Avar István (Dorner tizedes), Major Tamás (Grassy ezredes), Zách János (Feketehalmi-Czeidner), Benkő Gyula (Kászoni alezredes), Koncz Gábor (Zsarkó), Kovács Károly (Ballay alezredes), Simor Erzsi (Ballayné), Madaras József (A golyószórós), Molnár Tibor (A börtönparancsnok), Koltai János (Gottlieb), Horváth Teri (A vasúti pénztáros), Farkas Antal (Az őrmester). Gyártó: Mafilm 1. Stúdió.

M2. április 28. 21.35-23.10.