Hőhullám a hetedik dimenzióban
Hétvégi képdoboz
A macskaemberek már a spájzban vannak
A pénteki nap szakrális jelentősége ha másért nem, a XXI. század elmaradt cyberpunk revolúciója miatt mindenképp kidomborodik (ti.: hogy vannak még napok és testek és lelkek, és nem olvadtunk fel egy gigantikus adatmátrixban eddig), ennek jelentősége persze csak virtuális, mint minden e hőségtől remegő villanyoszlopok alatt. Péntek a munkahétzáró nap az idősebbeknek és konszolidáltaknak, egy nap a sok közül a nyári szünetet taposó palántáknak, és a kakasáldozat napja a Baross tér vudu hívőinek. Pénteken lecsitul egy kissé Bábel. Aki képernyőre csatlakozva adózik e csitulásnak, az adózzon Roger Moore-ral, a saját tervezésű ruháiban brillírozó angol színésszel, aki a földre küldött lángpallosú sereg egy noblesse példánya, isten egyik prototípusa, az Angyal. (Péntek, M2, 10:10). A sorozat e részének címe Öljük meg az Angyalt, de mivel ez egy sorozat, csak nem hal meg.
A sorozatok megerősítenek a mi elmevárunkban, mert a sorozatok a folyamatok Urai. A sorozatok Papa Legbája, a Keresztutak Őre a hőhullám első péntekén a Tenkesről repül a zümmögéstől repedező városi otthonok falai közé. Zenthe Ferenc, a kapitány. Ó kapitány, Tenkes kapitánya, a fekete-fehér kardozósfilmek ékköve, a tizenkét részes kuruc virtus. De jó is lenne egy cyber-remake, egy digitálisan átanimált verzió, ahol a tökös kuruc legények és a nemzetrontó csúnya labancok wuxia stílben repkednének, hajladoznának, Buga Jakab a karikásával pixelpatakként csobogó vért ontana, és noise-technóra vívnának a szabadságért a Tenkes alatt. Addig is míg ez elkészül, a sorozat tizedik részére kapcsoljunk. (A Tenkes kapitánya, A haditerv, Péntek, 19:00, M1).
Az emberiség sokévezredes tapasztalatai szerint a hőség estére általában csökken, mert lebukik a nap és macskaléptekkel érkezik az éjszaka. Ilyenkor érdemes városi túlélőtúrára indulni, már akinek. A nyaralókkal szolidaritást érzünk, de egy langymeleg Budapesti Éj július elején, az egy langymeleg Budapesti Éj. Július elején. Rá lehet tehát bátran parázni a hőguta utórezgéseiként formát öltő árnyakra, a gonosz zöld szemű macskákra és a tévére persze, ahol egy horror-remake az éjszakai műsorsávban. A Párducemberek (Péntek, Duna TV, 22:40) egy 1942-ben készült Jacques Tourneur film remake-je, vagyis újrafőzése, újrakeverése, újradesztillálása. Az eredeti az egy csoda. A Cat people (Macskaemberek) a második nagy háború alatt készült egy pici hollywoodi stúdióban, kamarahorror zsebpénzből és megszállottságból. A filmtörténet e kultikus zavar-mozinak köszönheti a sokkeffektus fogalmát. (Éjszaka, sötét árnyak között gyalogol a főhősnő a kihalt utcán, pislákolnak az utcalámpák és sejtelmes hangok borzolják az idegeket, gyorsulnak a vágások, rémület izzik a szereplő szemében, majd egy hangrobbanás, és berobban az éjszakai busz. Hősnő fel, néző összekanalazza magát. Suspense feloldás mesterfokon, horrorirónia és fogalomteremtés.) A Cat people története tündérien infantilis: bolgár grófnő az erdélyi hegyekből igazából a macskaemberek népének a leszármazottja - vagy csak egy médium?! - és megidézi az óriásmacskákat és a szereplők jórésze exitál. De persze a vég, az boldog, ha jól emlékszünk. Aki hozzájut az 1942-es eredetihez, az nézze meg mindenképp, aki pedig nem, az pótlékként megtekintheti a Párducembereket is, bár ki tudja, talán szerencsésebb egy éjszakai kirándulás a csodákban gazdag Blaha Lujza téren.
Sátán sátán hátán
A hosszúra nyúlt péntek éjszakák ideális levezetése a szombat kora reggeli Kölyökklub, szebben és kultúráltabban mondva a Kindergarden. Az RTL klub műsorából (Szombat, 07:00, Kölyökklub) az olyan magas labdákat mint a Bigyó felügyelő és a Hupikék törpikék ezúttal nem csapjuk le, a hőség párájában izzó tekintetünket inkább egyetlen műsor-kristályra fókuszáljuk: Szamuráj pizzacicák. Az egyre forróbbá váló reggelben igazi felüdülés lehet ez a vélhetően japán agymenés, amiről semmi nem ugrik be azonkívül, hogy a legendás Gimnazista gerillalányok-ra emlékeztet a cím. (A Gimnazista gerillalányok Adachi Masao szoft-pornó filmje a címben említett terroristákról, amelynek bájos stichje, hogy a rendező később maga is gyakorló terrorista lett. Az elhivatott direktorról és életművéről alapos elemzés olvasható Vágvölgyi B. András Tokyo underground című könyvében, amely, e hosszú forró nyár felvillanyozó fuvallataként, újra megjelenik, ha igazak a hírek.) A Szamuráj pizzacicák tehát ideális választás lehet, a cím csillagos ötös. Siessünk megnézni, mert lehet, hogy az ORTT betiltja ezt is, mint oly sok animét már.
A távoli asszociáció szintjén SEM kapcsolódhat össze természetesen a meleg felhőkben bugyborékoló olvasó fejében gondolatlánccá az a VÉLETLEN, miszerint az ORTT után rögtön a Sátán kutyája című film ajánlata jön. A Duna Tv-n szombaton 20:00 órakor vetítésre kerülő mű valószínűleg csak egy Sherlock Holmes adaptáció a sok közül, a Royal Theatre karót nyelt színészeivel és a televíziós produkciók kevéssé innovatív eszközeivel elmesélve. Az egyetlen, ami verítékben ázó testünket és forró gőzben pácolódó szellemünket felfrissítheti, az az, hogy remélhetőleg jó sok külső képpel dolgoztak a készítők: a baskerwille-i mocsár, a gomolygó ködben lebegő lápi lidércek és az esős Albion képei talán képesek hűsítő képzeteket megidézni. Éppen ellenkező előjelű sajnos a Torrente, a törvény kétbalkeze (Szombat, TV2, 23:40) című spanyol film. A címszereplő ex-rendőr ugyanis kövér, rusnya, iszik, mint a gödény, és izzad, mint a ló. Hűs asszociációk keltésére tehát kevéssé alkalmas, de a film mentségére szóljon, hogy jó. A Torrente sajnos minden kiválósága ellenére sem a nyári éjszakákra való, maximum a kellő lelazítók utáni lelazulás során élvezhető valamennyire. A spanyol panoptikum szereplői ugyanis egytől egyig nagyon betegek, a város pedig ahol esik az eset, teljesen élhetetlen. Persze aki deja vu-re vágyik, az nyugodtan megnézheti, és utána rögtön tehet is egy sétát Budapest lankás utcáin, a susogó fák és az éjszakai harmattal behintett rusnya utcalámpák alatt.
A város repedéseiből ömlik az olvadt fém
Persze kies metropolisunk a forró nyári nappalokon él igazán. Sőt, lüktet, folyik, váladékozik és sugárzik, optimisták szerint egyelőre csak hőt, pesszimistábbak szerint radioaktivitást és magmasugarakat. Lélekben készülve a hétfőre tehát nem marad más hátra, mint megnézni Fritz Lang 1927-es Metropolisát (Vasárnap, M2, 0:55) a városról, ami nagyon csúnyán végezte. Mi pedig forráspontra hevült testtel és imbolygó lélekkel vessük bele magunkat a nyár örvényeibe, lubickoljunk saját és embertársaink verejtékében, szippantsunk nagyokat a városi (vidéki) kánikula illataiból és kacsintsunk kacéran az ellenkező nem szétfolyó példányaira.
Kellemes tévézést és kellemes nyarat minden egyes olvasónknak!
