Homokon nőtt város - Buglya Sándor rendező mesél

A kecskemétiek régóta készülődtek egy olyan városfilm elkészítésére, amelyik nem propaganda célokat szolgál, hanem lírai formában megmutatja egy gazdag kultúrájú város múltját és mai ízeit, hangulatait. Szilágyi Varga Zoltán animációs forgatókönyvet készített, amelyet én a rendezői felkérés alapján tovább alakítottam, vegyes filmtechnikára dolgoztam át a képsorokat. Természetesen sokan segítettek a levéltári anyagok felkutatásától az utcai zenélésig, a filmarchívok kiválogatásától a digitális vágásig. Ehhez szükség volt egy határozott karmesterre. Számomra mégis a lírai feladat volt a legizgalmasabb.

A képeket úgy kezeltem, mintha hangjegyek lennének egy zeneszerző eszköztárában. A költői szabadságnak persze vannak korlátai a mindig konkrét jelentésű filmkockák esetében. A szürke tényképektől való elrugaszkodásban segítségemre volt Grencsó István, aki triójával alkotótársként teremtette meg – gyakran a képsorokra improvizálva – a film hangi szövetét. Cakó Ferenc homokfestmény rögtönzései szinte harcra kelnek Polyák Ferenc baltával készülő parasztportréjával. Zöldi István segített szőlő-animációival, Török Gábor alakította át az Irányi festményeket computer segítségével. A film elején Buda Ferenc verssorait sodorja magával a szél megadva ezzel az alaphangulatot:
Csont, kő, cserép, történelem
összekarol múlt és jelen…

Van egy kellemetlen emlékem a forgatásról. Kodály Zoltánnak, a város híres szülöttének főtéren álló szobrát belekomponáltam a filmbe. Mire a városi televízió bemutatta a Homokon nőtt várost, a szobor a valóságban már nem létezett: tolvajok darabolták fel és adták el a bronzot fémhulladékként.