Horizon

Demeter Márton

A síkon megjelenített perspektíva kinematografikus törvényét kanonizálva azt gondolhatjuk, hogy a horizontális rátekintés szegmentumok és szekvenciák ritmusa. Ha meghaladjuk a MUD – rendszer paradigmájának perceptuális szintjét, elérkeztünk az appercepció fogalmához, és a rizóma nem – szekvenciális, nem – lineáris formájához. Lehetnek – e így – horizontális rátekintéssel – mélyfúrási tapasztalataink? BOTOX, neurofarmakológia, preimplantációs diagnosztika egy csecsemő szemén.

filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Demeter Márton: Gondolkoztam egy reflexión az embriógenezissel kapcsolatban, amihez sikerült a nekem megfelelő formát megtalálni. A dedikáció azért Fukuyamáé, mert nem végítélet – várón, hanem nagy érdeklődéssel és a megértés igényével tekint a jelenben élő jövőre.

filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?

D.M.: Nagy Erika Mónika testét és szobrát Bálint Ágnes zenéjére elevenítettük meg, Szőke Csaba dizájnolta díszletben. Mindezt Gábor Bálint nélkülözhetetlen szellemi és fizikai segítsége kísérte. Valamennyiüknek természetben fizethettem, köszönet nekik érte.

filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást? (egy anekdota)

D.M.: Egy leállásnál sikerült úgy elhelyezni a „gyerekágyat”, hogy az a hanyatt fekvő csöppség torkán landolt. Helyszínen tartózkodó munkatársunk ezt látva meg lehetősen pesszimista jövőképet projektált eljövendő gyermekeink túlélési esélyeit illetően. 

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

D.M.: Főleg a kisfilmek érdekelnek, de megpróbálok megnézni néhány egészestéset is, például a Buharovok – ét.

filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?

D.M.: Már nem adnám a fejem forgatókönyvírásra. Nemrégiben a kezembe került az első, amit írtam, Thomas Mann: Elcserélt fejek – éből. Mikor újraolvastam, az első betűtől az utolsóig égtem. Erre vannak szakemberek, én sokkal inkább a képzőművészet, de legalábbis a vizualitás felől közelítek. Bizonyos mentális reprezentációk tehát – nálam - képben kerülnek ki, ezekről lehet írni, csak ne nekem kelljen.

Én sokkal inkább a képzőművészet, de legalábbis a vizualitás felől közelítek

D.M.: A babásnak neki kellett futni néhányszor, sőt egy pót – nap is kellett miatta, mert amit előző éjjel tökéletesnek láttatott velem a fáradtság, arról másnap kiderült, hogy van egy lightos ravatal – beütése.  

filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

D.M.: A kísérleti jellegű megmozdulások most jobban érdekelnek, ezért ott, ahol nyitottak a kód, a vizualitás és a technológia felé. A „fenntartó - típusú” fesztiválok általában mást várnak és mást nyújtanak. De természetesen mindenhol, ahol a legkisebb igény felmerül.

filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?

D.M.: Barátaimnak köszönhetően sikerült megnéznem egy olyan filmet, ami 90 percben csak arról szólt, amit minden filmben a legjobban unok. A Tokyo Drift – re célzok. Jó élmény: ezt is túl lehet élni. Egyébként a G. I. T. S. – t jó volt látni végre vásznon is.