Hunter S. Thompson (1937-2005)
Elment vadászni
"Merre megy, fiatalember? Las Vegasba - feleltem. Mosolygott. - Jó város az a Vegas, Szerencséje lesz ottan, mer' maga az a típus - Tudom - mondta. - Tripla Skorpió vagyok. Elégedettnek látszott. - Az jó jel - mondta. - Nem veszíthet. Nevettem. - Ne aggódjon - mondtam. - Tulajdonképpen az Ignoto megyei körzeti ügyész vagyok. Jó amerikai, akárcsak maga."
Hunter S Thompson jó amerikai volt, legalábbis jó példánya volt az amerikai közelmúlt egy darabkájának. Valamikor '65-ben bekapott egy darabka LSD-kristályt a San Franciscó-i Matrixban, és rajta ragadt a trippen. Még a Nixon-kormányzat sem tudta megtörni. A nagy kiábrándulást savval öntötte nyakon, ráhangolt, felpörgött és kilépett. Aztán onnan, kintrõl megírta az egészet.
"Kurvára utálok írni. Írni olyan, mint dugni: csak az amatõrök élvezik, egy vén kurva már nemigen vihorászik közben", mondta egyszer. Igaza van. Én is kurvára utálok írni. Nekrológot fõleg. Mert HST múlt vasárnap kiemelt egy méretes darabot impozáns fegyvergyûjteményébõl és szétloccsantotta az agyát. Durván felpöröghetett.
Mert ugyebár voltak fegyverei. És ha felpörgette magát, szeretett lövöldözni. "...különösen éjszaka, amikor az a fantasztikus kék láng kicsap a csövön, félelmetes dörejek... és persze, golyók kíséretében. Ezt sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Hogy nagy ólomgolyók repkednek a völgyben 1200 méter/secundum sebességgel ".
Nem tudta ezt figyelmen kívül hagyni a BBC dokumentumfilmes stábja sem, akikre a mogorva Doktor rálõtt. "Nagyon becsülte a privát szféráját", írta halála utáni közleményében fia, Juan is. A rajongók meg sem közelíthették, japán fordítóit állítólag arra kötelezte, hogy dinamittal megpakolt hordókra lövöldözzenek. Õ maga leginkább a hegyekre célzott, ha meg azokat nem találta el, akkor csak bele az éjszakába. Illetve szeretett még fémlapokra kasírozott Nixon és Bush portrékra is lövöldözni. Bár ez már több volt, mint szórakozás. A végeredményt mûalkotásként értékesítette.
Van-e öröksége HST-nek? Bizarr fickó volt, az biztos. Nagy rajongótábort, számtalan követõt-másolót hagyott maga után, köztük engem is. Az igazán nagy trükkje nem a drog volt. Bedrogozva nehéz írni, vicceset még nehezebb. A nagy trükk az volt, hogy mindig magát is rá tudta csempészni a képre. Ez a filmesek között a legnagyobbak sajátja.
"Semmi sötétkamra-trükk, semmi szerkesztés", vallotta. Ez, tekintve jól fejlett paranoiáját, nem lehetett egyszerû. P. J. O'Rourke, a Rolling Stone egy másik zsenije mesélte HST-ról, hogy egyszer egyidõben voltak Londonban, különbözõ okokból. O'Rourke, akit Thompson "náci disznónak" tartott republikánus szimpátiája miatt, meg akarta tréfálni cimboráját. "A királyi család rád mászott! Az embereik a tetõn várakoznak, mindjárt rád törik az ablakot", üvöltötte neki a telefonba. Thompson felsikoltott, levágta a telefont és londoni tartózkodása hátralévõ idejére elbarikádozta magát a szobájában. Ez sem akadályozta meg egy méretes szállodai számla összehozásában.
A paranoia vicces helyzetekbe hozta. Az 1972-es elnökválasztási kampány során egyszer kiütötte a demokrata jelöltet, mert az "serif, serif" kiáltozással közelített hozzá hátulról. Valahogy mégis mindig megbocsátottak neki. Végtére is, jó amerikai volt, akárcsak õk.
És bár az élete során elfogyasztott drogmennyiséget figyelembe véve puszta léte is orvosi csoda volt, (egy tudományos szaklap szerint HST-vel új fejlõdési szakaszába lépett az emberi faj, hiszen Thompson képessé vált arra, hogy egyszerû önhipnózissal új májat növesszen magának az elhasznált régi helyett) mégis képes volt maradandót alkotni. Amerikát nem változtatta meg – igaz, ha kezünkbe veszünk egy amerikai magazint, minden kicsit is élvezetes cikkbõl kikacsint -, a mi kis elfekvõben azonban valamit elindított. Ha õ nincs, nem lenne Magyar Narancs, nem lenne filmhu, sok minden nem lenne. Unalom, az lenne.
Nincs más hátra, el kell nyammogni egy levél LSD-t, beülni egy kabrióba és lövöldözni egy kicsit a hegyekre. Valaki adjon egy puskát!
A cikkben szereplõ Hunter S. Thompson idézetek a Félelem és reszketés Las Vegasban második magyarnyelvû kiadásából származnak
