"Imádok Bond-lány lenni" (Halle Berry)

Megkérdezték Halle Berryt, miután a „Monster’s Ball”-ban nyújtott alakításáért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, nem jutott-e eszébe, hogy visszautasítsa a Bond-lány szerepét. Halle Berry méltatlankodva válaszolt: „Eszem ágában sem volt visszalépni! Hálás vagyok, hogy megkaptam ezt a szerepet: imádok Bond-lány lenni…”

„Rajongok a Bond-filmekért, kiváltképp a sorozat utóbbi négy-öt darabját szeretem. Kiskoromban túl bonyolultnak éreztem a történeteket, szerettem Bondot, tetszettek a Bond-lányok meg a gadget-ek, de a sztori komplikáltnak tűnt, sokszor fogalmam sem volt, mi miért történik. Ma már jobban élvezem a régebbi darabokat is. De azért én egy mai lány vagyok: az én fejemben és szívemben James Bond neve Pierce-hez kapcsolódik.

Sosem kívántam bombasikerben szerepelni, pontosabban nem volt célom, hogy a legmenőbb filmekben játsszak. Manapság azok a produkciók, amelyek a legnagyobb kasszasikert könyvelhetik el, nem feltétlenül jó filmek is egyben. Az én becsvágyam inkább a jó mozikat vette célba: csak hab a tortán, hogy az X-men, a Kardhal vagy a „Monster’s Ball” egyaránt elnyerte a kritikusok és a közönség tetszését is. Megkérdezték tőlem, nem visszás-e egy Oscar-díj után olyan kevésbé előkelő szerepet vállalni, mint amilyen egy Bond-cicababáé. Miért kellene rögtön címszereplőket alakítanom? Azt hiszem, a HALJ MEG MÁSKOR! pontosan illeszkedik a karrierembe: nemcsak jó film, sikeres is lesz!

Szeretem Jinxet, igazán erős nő. Ő a Bond-lányok »evolúciójának« következő lépcsője. Amióta aláírtam a szerződést, megnéztem a Bond-széria valamennyi darabját. Úgy vettem észre, hogy sokat változtak a lányok: erősebbek, határozottabbak lettek (ugyanakkor kicsit vékonyabbak is…), és szinte egyenrangúvá váltak a titkos ügynökökkel. Egyvalami nem változott: éppoly szexisek, mint régen.

Jinx az »evolúcióban« egy újabb lépcső: nemhogy egyenrangú a 007-essel, intellektuális és pszichikai értelemben is riválisa Bondnak. Visszatérve a nekem szegezett kérdéshez, hogy nem derogál-e Bond-lánynak lenni, ilyen okos és ravasz cicababát játszani, mint amilyen Jinx, nagy kihívás volt számomra.

Lee Tamahori fantasztikus rendező és csodálatos ember! Bár még sosem rendezett Bond-filmet, azt hiszem, képes volt megfelelni a hagyománynak, és sok pluszt tett hozzá a Bond-örökséghez. Megtartotta a jól bevált elemeket – kocsik, gadget-ek, nők –, de jó adag modernséggel és vagánysággal fokozta a hatást. Ő választott ki engem, és én mindenben követtem az utasításait: bolond lettem volna nem hallgatni rá, elképzelései óriási segítséget nyújtottak számomra.

Csodás volt Pierce-szel dolgozni. Gond nélkül hozta a formáját, és dinamizmusa másokat is magával ragadott. Míg én sokszor bizonytalankodtam, ő mindig tudta, mit kell tennie, sőt, gyakran azt is, hogy mások miképp végezhetnék legjobban a feladatukat. Akárcsak Lee-vel, beszélgetéseink Pierce-szel rengeteget segítettek figurám végleges kialakításában.
Az Oscar-díj átadási ünnepség miatt meg kellett szakítanunk a forgatást. Amikor visszaérkeztem Londonba, megható fogadtatásban volt részem. A stáb nagyon szép kis partit csapott a tiszteletemre. Másnap aztán közölték velem: »Rendben, nagyszerű, hogy megkaptad a szobrot, de most gyerünk dolgozni.« És nagyon keményen dolgoztunk az elkövetkező hetekben.”