Interjú Kovács Gáborral

A közönségfilm nem kényszer

BÉRMUNKA és cipőfelsőrész -- MÚLT

filmhu: Mikor alakult a Filmparners és milyen céllal hoztátok létre?

Kovács Gábor: ’92-ben. Akkor még az volt az elsődleges célunk, hogy reklámfilmeket készítsünk. A sikeres reklámfilmes évek után jött a gondolat, hogy belefogjunk első játékfilmünkbe, így jött létre 2000-ben az Üvegtigris.

filmhu: Milyen szakmai múlttal alapítottad meg a saját a cégedet?

Magyar gyökerek, magyar bérmunka Max von Sydow és Sylvester Stallone

K.G.: A 80-as években Magyarországon a Mafilm nemzetközi stúdiójában zajlott egyedül bérmunka. Nagyon olcsó volt Magyarországon filmet forgatni, és el is csíptek néha egy-egy komolyabb nemzetközi produkciót. Az egyik legnagyobb volt ezek közül a Menekülés a győzelembe című film, amit a néhány évvel később elhunyt John Huston rendezett. Sylvester Stallone volt a főszereplője, aki akkora már a Rocky I-II.-vel befutott.

filmhu: Ez voltaképp a Két félidő a pokolban című magyar film amerikai remake-je volt...

K.G.: Így van. Emiatt aztán itt voltak azok a világhírű focisták is, akik szerepeltek a filmben: Pelé és Bobby Moore, valamint olyan színészek, mint Max von Sydow és Michael Caine. Én a bölcsészkarra jártam, és miután elég jól beszéltem angolul, - és mindig is érdekelt a filmkészítés, - tolmácsként alkalmaztak a produkcióban. Később asszisztens lettem, aztán Sylvester Stallone mellett is dolgoztam. Amikor vége lett a forgatásnak, a Mafilmnél maradtam. A következő nagy film 1982 környékén Robert Enrico Enyéim nevében című 2. világháborús története a varsói gettólázadásról. Ez is több hónapon keresztül forgott Magyarországon, Michael York főszereplésével.

filmhu: Hogyan kerültél a Mafilmből a reklámszakmába?

K.G.: Volt egy kis törés a  nagyjátékfilmiparban, legalábbis az én részemről: kevés film volt, ritkán lehetett dolgozni, ezért mindenféle magánvállalkozásba kezdtem, amit aztán éveken keresztül folytattam. Többek között cipőfelsőrész-készítő műhelyem volt, vagy különböző fajtájú fogasokat gyártottam, és egy barátomnak ruhákat is szállítottam. Muszáj volt ugyanis pénzt keresni.

1990-ben csatlakoztam Sándor Pálhoz, aki már régebb óta törte a fejét egy magán filmstúdió megalapításán. Akkor ő már dolgozott a Novofilm-nél, amely később kiegészült velem és Koltai Péterrel. A nemzetközi stúdió munkáját folytatva elsősorban bérmunkára épült a vállalkozás, sikerült is 2-3 komolyabb külföldi filmben részt venni, és emellett reklámfilmekben is dolgozunk, ugyancsak bérmunkában. A magyar piacon akkor még ez újdonság volt. Két év után azonban feszültség keletkezett, így önállósodtam, és létrehoztam a Rotoscope Studiót, ami az első 3D komputeranimációs stúdió volt Magyarországon. '92-ben Kozma Péter áthívott a Kozmo Stúdióba, ami éppen javában dübörgött, majd egy évvel később ebből nőtt ki ’93 táján a Filmpartners.

A reklámfilmek HŐSKORA

filmhu: Visszatekintve hogy látod: milyen volt ’92-ben a reklámszakma Magyarországon?

K.G.: Borzasztó izgalmas, mert a 90-es évek elején kezdtek el készülni a minőségi magyar reklámfilmek – köszönhető elsősorban a Kozmónak, illetve az ott dolgozó alkotóknak. Ők készítették például a Postabank- és a Kontrax-filmeket. Nagyszerű melegágya volt ez a kor fiatal tehetségeinek. Azóta majdnem mindegyikből komoly szakember lett, és karriert csinált. Ott kezdte például Geszti Péter, Berkes Gabi, Kapitány Iván, Herendi Gábor és még jópáran.

Gyakorlat és megélhetés Török Ferenc reklámfilm-forgatásán

filmhu: A „hőskor” óta hogyan változott a reklámfilm, miben más ma ez a szakma?

K.G.: A Kozmo monopolhelyzetben volt. Ma már sok megrendelő van, sok ügynökség és sok gyártó is, valamint nagyon komoly tenderek, amikért iszonyatosan meg kell küzdeni. Nem elég jó árat adni, hanem nagy kreativitás és rengeteg ötlet is szükséges. Ez többé-kevésbé látszik az elkészült munkákon: a magyar reklámfilmek nem kiemelkedőek, de ugyanakkor nem is rosszak.

filmhu: Hány hozzátok hasonló cég van a piacon?

K.G.: Néhányan dolgozunk sokat, a többiek alkalmi jelleggel működnek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Filmpartners tavaly csupán reklámfilmekből csaknem 1 milliárdos forgalmat csinált, ami jelentős a szakmában. Ennek köszönhető, hogy beszállhatunk olyan filmekbe, mint a Fekete kefe.

filmhu: A stábok nálatok állandó összetételűek, tehát ugyanazok a munkatársak dolgoznak az egyes filmekben?

K.G.: A gyártásvezetők, a felvételvezetők és az asszisztensek szinte állandóak. Az art-director, a stylist, az operatőr és a sminkes általában a rendezőtől függ. Persze ez mindig változik, miután nagyon széles skálán vagyunk jelen a szakmában, - és így szinte majdnem mindenkivel dolgoztunk már.

’98-99-ig két-három ember uralta a reklámfilmszakmát Magyarországon. Ekkor jött többek között az a többrészes Westel-reklámfilm sorozat, amit Geszti Péterrel együttműködve rábíztunk a feltörekvő tehetséges fiatalokra. Fordulópont volt. Például Vranik Roland, az idei Filmszemle díjnyertese, és Török Ferenc, a Moszkva tér és a Szezon rendezője is ekkor csinálták meg az első reklámfilmjüket. Azóta is kiváló minőségben végzik ezt a munkát, ami egyrészt szakmailag fontos nekik, hiszen gyakorolhatnak, másrészt a megélhetést is jelenti számukra.

HAT LÚZER (újra) AZ ÚTSZÉLEN - Üvegtigris 1-2.

filmhu: Az Üvegtigris volt az első nagyjátékfilm, amit a Filmpartners gyártott. Mennyiben jelentett előnyt vagy hátrányt, hogy reklámfilmes közegből és tapasztalattal fogtatok bele a munkába?

K.G.: Sokat tanultunk belőle: mi akkor már profi reklámfilmeseknek számítottunk, a játékfilmben azonban zöldfülűek voltunk. Teljesen más két napig csinálni intenzíven egy filmet, mint 33 napig. Mások a számok, az elvárások. A reklámfilmben például kevésbé kell vigyázni a nyersanyagra. Ebből következően, sokkal szűkebb lehetőségek vannak az utómunkák során, mint egy 30 másodperces reklám esetében. Nagy problémák ebből azért nem adódtak, inkább nagy szakmai kihívásként éltük meg.

Csak ott működik, ahol az első Pataki Ági és az Üvegtigris hat lúzere

filmhu: Mi történt azóta az Üvegtigrissel? Arra emlékszem, hogy túllépte a 100 ezer nézőt...

K.G.: Majdnem elérte a 140-et is. Idehaza minden film, ami a 100 ezres küszöböt eléri vagy megközelíti, már sikernek számít. Az Aranycsirke Fesztivál is talán bebizonyítja, hogy az Üvegtigris több mint közönségfilm: a nézettségi adatok alapján az Üvegtigris a húsz között biztosan a mezőny második felében van. 140 ezres nézettséggel és öt évvel a bemutató után is be tudott jutni első ötbe, ez pedig már valószínűleg a kultfilm kategóriája. Nagy sikere lett a VHS- illetve DVD-kiadásnak is, mind a mai napig vásárolják és Üvegtigris kocsmák nyílnak szerte az országban.

filmhu: Úgy hallom, készül a folytatás, az Üvegtigris 2.

K.G.: Igen, a szándék már eldőlt, reméljük elkészül a második rész is. Rudolf Péter fogja rendezni (az első részt Kapitány Ivánnal közösen jegyzik – filmhu), az operatőr még kérdéses. Többször nekifutottunk - már két éve szeretnénk folytatni a filmet -, de eddig nem tetszett a forgatókönyv. Most már azt is nagyon szeretjük. Szintén Bús Gábor Olivér írta, Rudolf Péter segítségével. Az Aranycsirke Fesztivál miatt a pszichológiai környezet is azt mutatja, hogy most jött el ennek az ideje. Beadtuk a pályázatot a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz, és azt remélem, hogy kapunk is rá pénzt. Bár tudom, hogy az MMK nagy anyagi problémákkal küzd, de bízom abban, hogy eljutunk végre odáig, hogy nem csak egy szempont alapján dől majd el, kit támogatnak.

A Filmpartners eddig készitett egy játékfilmet, ami kultfilm lett; koprodukciós partnerként beszálltunk a Simó-osztályban végzett Fischer Gábor Montecarlo! című filmjébe, ami nélkülünk nem valósult volna meg, és ha nem is ment nagy sikerrel a mozikban, minőségi alkotás lett; a Fekete kefe 2002-ben a 120 milliós büdzsére 30-at kapott az MMK-tól, a tavalyi pályázaton egy fillért se adtak. Akkor létrejött egy válságstáb, és úgy döntöttünk, ezt a filmet megmentjük. Végül 70 millióból készült el, köszönhetően a kompromisszumkészségnek, és annak, hogy sem a producerek, sem az alkotók semmilyen pénzt nem vettek fel ezért mind a mai napig. A Filmszemle bizonyította, hogy érdemes volt, pláne, hogy meghívták a Chicago-i Filmfesztiválra is. A 220-230 milliós Fehér tenyér, Hajdu Szabolcs új filmje maximális támogatást kapott az MMK-tól, de a Filmpartners 52-55 milliós beszállása nélkül az is nehezen tudna megvalósulni. A Fehér tenyér jelenleg forog, és meggyőződésem, hogy a 2005-ös év egyik nagy slágerfilmje lesz. Most pedig elkezdjük forgatni az Üvegtigris 2-t, valamint koprodukciós partnerként benne vagyunk Török Ferenc Overnight című filmjében, ami remélhetőleg legkésőbb jövőre el is készül.

Az elmúlt években tehát a Filmpartners előteremtett kb. 320 millió forintot. Ezért mondhatom, - bár lehet, hogy sokan nem fognak szeretni a szakmában, - a Filmpartnersnek jár az MMK-tól pénz!! Ráadásul olyan filmről van szó, ami országos közönségigény. Ennek bizonyítéka, hogy a Budapest Film támogatja az Üvegtigris 2-t: ritkaság Magyarországon, hogy a forgalmazó előre beszáll a filmbe. Ha az MMK nem csak azt nézi, hogy egy forgatókönyv nekik tetszik vagy nem , akkor az Üvegtigrisnek – lehet, hogy nem most, lehet, hogy 2006-ban -, de kell pénzt kapnia, hiszen 4 produkciót ’mentettünk’ meg az elmúlt években - az MMK korrekt, tisztességes üzleti partnereként. Szerintem bennünk már lehet bízni! 

filmhu: Visszajött a befektetett pénz az elkészült filmekből?

K.G.: Az Üvegtigrisből, amibe 30 milliót tettünk, - köszönhetően a VHS- és DVD-kiadásnak – ha nem is nagy haszonnal, de egy tisztességes banki kamattal számolva visszakaptuk a pénzünket. A Montecarlo!-val buktunk, a Fekete kefe esetében pedig úgy gondolom, hogy szintén visszakapjuk a pénzünket. Nagyon lehet bízni a Fehér tenyérben és nagyon optimista vagyok az Üvegtigris 2-vel kapcsolatban is.

filmhu: Azóta jópár közönségfilm készült idehaza, különböző minőségben és hatásmechanizmusokkal. Mennyire lesz más a második Üvegtigris, mint az első volt? Esetleg szeretnétek nagyobb hatásokkal dolgozni benne? 

Kultfilm lett Rudolf Péter az Üvegtigrisben

K.G.: Először azt gondoltuk, ki kell lépni az eredeti közegből, így a forgatókönyv első változataiban világkörüli útra indultunk, még az iraki háborúba is eljutottunk, de kiderült, ez nem működik. Az új rész végül pontosan ugyanott játszódik majd, mint ahol az első. Ha ez nem így lenne, akkor szerintem nem is számíthatnánk sikerre. Tehát ugyanennek a hat lúzernek az egészen elképesztő kálváriája a téma ismét, nyilván új dramaturgiai elemekkel, de a film a valóságról és ezekről az emberekről szól.

filmhu: Talán valamennyit változott a magyar társadalom vagy közélet is. Erre szeretnétek valamilyen reflexiót adni?

K.G.: Igen, szeretnénk azt is elmondani ebben a filmben, hogy van-e fejlődés. A bemutatón kiderül majd, mi erről a véleményünk.

filmhu: Ha már a fejlődésnél járunk: a Filmpartners készítette 2001-ben az első magyar valóságshow-t, a Bárt. Azóta jónéhány hasonló műsoron vagyunk már túl. Hogyan emlékszel vissza a Bárra? 

K.G.: Nagyon szívesen, nagyszerű szakmai kihívás volt. Egyetlen pechünk volt, - nem nekünk alkotóknak, hanem magának a műsornak, -: sokkal több figyelmet érdemelt volna. Egy pici csatornán ment kis nézettséggel, a Big Brotherrel nem is lehet egy napon emlegetni. Mégis, egy pici történelem íródott akkor – a körülményekhez képest a csapat jól megoldotta ezt a feladatot.

TÖBBRÉTEGŰ FILMGYÁRTÁS – Fekete kefe

filmhu: A Fekete kefe mikor kerül a mozikba?

K.G.: Augusztus 25-én, 6-8 kópiával. Úgy döntöttünk, nem most hozzuk ki, mert nem volt elég időnk a kampány kidolgozására. Optimista várakozás szerint 50-60 ezer nézője lesz, a pesszimista szerint 25-30 ezer körül.

filmhu: Mitől függ szerinted a nézőszám?

K.G.: A jó kampánytól mindenképpen. A Fekete kefe rétegfilm, viszont sokat segít, hogy elsőfilmesként megnyerte a Filmszemlét, valamint az is bíztató, hogy az a kétezer ember, aki eddig látta a filmet, nagyrészt nem abból a rétegből került ki, akiről úgy gondoltuk, hogy náluk fog elsősorban célba találni.

filmhu: Nyugodtan mondhatjuk szerintem, hogy a Fekete kefe többrétegű film...

Nem szabad kényszeríteni őket Vranik Roland a Fekete kefe forgatásán

K.G.: A forgalmazási patronok nagy része éppen ezért itt nem is alkalmazható. Speciális kampányt kell  hozzá, hogy megtalálja a nézőit.

filmhu: A reklám és a közönségfilmes vonal mellett milyen megfontolásból vállaltatok be egy szerzői filmet?

K.G.: Nem akarunk csak közönségfilmet csinálni. A Fekete kefe forgatókönyvét olvasva az emberben fel sem merül egyébként, hogy abból ne születhetne közönségfilm. Mivel nekünk ez nem megélhetés kérdése, minden olyan produkciót támogatunk, aminek tetszik  a forgatókönyve, és ha azt tehetséges, jó emberek szeretnék elkészíteni. Ha ezek nem adottak, akkor nem akarunk filmet csinálni.

Most párhuzamosan forgatunk két produkciót: egy alkotói filmet és egy közönségfilmet. A kettő nagyon jól meglesz egymással. Van most egy jó hullám: ezek a srácok nagyon tudnak filmet csinálni. Nem szabad kényszeríteni őket, hogy csak akkor segítünk, ha közönségfilmet készítenek. Mivel  a pénz  elsősorban nem a saját zsebünkből jön (főleg köszönet a TV2-nek), a szponzorokkal szemben nekünk is kötelezettségeink vannak. Egy teljesen elvont filmre sokkal nehezebb pénzt szerezni.

filmhu: Mennyire szóltok bele a film alkotói kérdéseibe? A Fekete kefének volt például egy sokkal hosszabb verziója is...

K.G.: Azt végül megvágtuk. De a Fekete kefe volt az első film az életünkben, ahol tökéletesen valósult meg az együttműködés. Volt még két koproducer, Muhi András és Major István, valamint akkor még itt tevékenykedett külsős producerként Simó György is, aki azóta a Nagykuratórium tagja lett, ezáltal sajnos elhagyott minket. Mindenki nagyon odafigyelt mindenkire, és a film végül egy közös munka eredménye lett. Nem volt sértődés, az alkotók (Vranik Roland és Pohárnok Gergely) tudomásul vették, hogy a producerek hosszúnak találták a filmet. Mi is tudomásul vettül ugyanakkor az ő szempontjaikat: szerettünk volna színes filmet, amiről Gergő hallani sem akart. Ezt elfogadtuk, pedig fekete-fehér filmet nagyon nehéz szponzoráltatni.

Emellett Angelusz Ivánnal és a Katapult Filmmel is kiváló az együttmükődésünk!

BIZALOMRA épülő KAPCSOLATRENDSZER

Biztosan komolyan veszik Geszti Péter és Pataki Ági

filmhu: Hogyan oszlik meg a munka köztetek Pataki Ágival?

K.G.: A forgatókönyveket együtt olvassuk el, és soha nem egyezik az ízlésünk. Amíg hárman voltunk, Simó György segített nekünk ebben – és általában Ágival értett egyet. Azután én összerakom a szakmai részt: a költségvetést, a megvalósítási tervet, a gyártási tervet, a timing-ot, Ági pedig elmegy rá pénzt szerezni. Gyuri meg a forgatókönyvben mélyül el. Áginak van egy bizalmi alapon működő kapcsolatrendszere – és hát ránézésre is szalonképesebb, mint én.

filmhu: Hogyan működik ez a kapcsolatrendszer a gyakorlatban?

K.G.: Nem arra használjuk, hogy saját magunk gyarapodjunk belőle, hanem hogy filmeket csináljunk. Filmalkotásra pénzt kérni más dolog, mint bármilyen egyéb produkcióra. Az a kapcsolatrendszer, amely körülöttünk van, ezt elfogadja és értékeli. Ha Pataki Ági elmegy valahová, és azt mondja, hogy készül egy új filmje, akkor - nem biztos, hogy kap pénzt, de - biztosan komolyan veszik, és elhiszik neki, hogy az a film jószándékkal és tehetséggel fog készülni.

filmhu: A szponzorok mit szeretnének kapni cserébe?

K.G.: Ez üzleti alapon működik. Részt vehet a promó és PR-kampányban, sok esetben pedig termékelhelyezés is szerepel a filmben. Sokszor támadnak minket, hogy a filmjeinkben sok a rejtett reklám. Ez így van, máskülönben nem készülhetett volna el a film. A lehetőségekhez képest a legszellemesebben és a legjobb dramaturgiai érzékkel igyekszünk ezt megoldani. Az Üvegtigris sikere a szponzorok sikere is volt. Jól érezték magukat a filmben. Pedig készült itthon olyan alkotás, amiről a támogató úgy jött ki, hogy soha többet nem tesz pénzt magyar filmbe.

filmhu: Felmérhető valahogyan, hogy egy filmben elhelyezett reklám mennyit használ egy cégnek?

K.G.: Sok pénzt, 20-30 millió forintot, nem lehet kérni a szponzortól. Egy közepes sikerfilm tisztességes marketingkampánnyal 10 millió körüli szponzori támogatásra számíthat. Ennyit viszont érdemes beletenni, mert ezt – ha egy kicsit is működik, - le tudja dolgozni a film.

A fiataloké a JÖVŐ!

filmhu: A tervek alapján úgy tűnik, hogy a jövőben egyre inkább szeretnétek a játékfilmek területén megjelenni, és elsősorban a fiatal alkotók iránt érdeklődtök.

Felvállalja őket Stalter Judit gyártásvezető, Vranik Roland rendező és Kovács Gábor producer

K.G.: Így van. Nagyon bízom Török Ferenc Overnight című harmadik filmjében, illetve tavaly kaptunk pénzt öt filmtervre a forgatókönyvíró pályázaton, melyek közül az egyik legnagyszerűbb, amit mostanában olvastam, Szász Zsuzsi és Török Feri Hajós Alfréd életéről szóló, Delfin című munkája. Ez a 2006-7-es nagy tervünk. Több százmilliós film, fantasztikus eposz tudna belőle lenni. Egy másik izgalmas vállalkozás Geszti Péter és M. Kiss Csaba közös műve Brazilok címmel, aminek most a forgatókönyv-fejlesztésén dolgozunk. Paczolai Bélával és Pados Gyulával pedig ugyancsak együttműködésbe fogtunk, Kalandorok címmel szeretnének filmet készíteni.

Nagyon nem szeretnék ugyanakkor felülni az amerikai filmek bérmunka-hullámára. Mindenki mondja, hogy a szakmának milyen jót tesznek az ideérkező külföldi produkciók, de ettől még egy fiatal (vagy nem fiatal) rendező nem  fog pénzt kapni a filmjére. Nekik arra van szükségük, hogy egy magyar producer felvállalja őket, forgatókönyveket írasson velük, produkciókat rakjon össze, és megpróbálja őket külföldre elvinni. A következő lépésnek nem annak kell lennie, hogy 120 millió helyett 50-ből hozzuk ki a filmet és senki nem kap pénzt a munkájáért. A költségvetés egy részét külföldről kell megszerezni. Na ezt nevezem igazi produceri munkának, de ezt a szellemiséget csak kevesen vallják!