Író a katedrán
Esterházy az ME-n
Korábban már beszámoltam a magyar közszolgálati műsorszórás legfigyelemreméltóbb vállalkozásáról. Lásd: "Mindentudás Egyeteme". Most, az idei őszi idény is pompásan kezdődik. Esterházy Péterrel. De mint korábban, vele sem történhet meg, hogy a többszöri ismétlés valamelyikét főműsorként kezeljék. Ha a "gondolat" 5% -nyi nézőt vonz, semmi keresnivalója a tömeges muri, mulatozás, dáridózás helyén. Ragács tévéelnök és névtelenségbe burkolódzó műsorszerkesztői eltökéltebben ragaszkodnak üzletinek mondott filozófiájukhoz, mint a régi jó pártállamiak a hülye tilalmaikhoz. Változást ebben kizárólag eurouniós norma-forradalomtól remélhetünk. Föltéve, ha...
Figyeltem a nagytermi közönséget. Reakcióikat. Sokan kuncogva, szinkronban, átlelkesülve haladtak kedvelt szerzőjükkel. Fiatalok, idősek. Több hölgy, mint férfiú (Mario Vargas Llosa szerint is a nők tartják fenn az irodalmat). Ültek ott urak is mereven vagy elutasítóan. Nekik, vélem én, nem tetszett Péter gróf privatizációs szlogenje: "földet vissza nem veszek!". Se oldalvágásai a "magyar élettérre", vagy a cigánykérdés "végső megoldására". Vagy ama következtetésére, hogy a politikai pártok által bitorolt, értelme fosztott beszéd miján eme pártokra nem volna szabad szavazni.
A politikánál jóval érdekesebb, ahogyan /ravaszul latolgatva, tépelődve/ E.P. a tények, a nyelv, az irodalom, a gondolat, a látomás esélyeiről, bonyodalmasságáról "előad", "idéz" - Wittgensteintől hatékonyan ívelve Pilinszkyig, Heideggertől Weöres Sándor egysorosáig.
(frivol megjegyzése: "Weöres talán a század legnagyobb költője volt, lefordíthatatlan más nyelvekre, s ki tudja, nem válik-e ez magyar irodalmunk javára?!!). Azután: az író nemigen lehet a haza üdvének viharmadara -, ellenvetés: Petőfi: "Akasszátok fel a királyokat!" interpretációja: "polgári követelés radikális modorban". (taps, kacaj).
Említést tesz a regényeiben /s az új magyar irodalomban/ feltoluló vaskos szavakról. A magyar irodalmi hagyomány prüdériájáról, különösképp ahogyan (felszabadultan) Shakespeare vagy Rabelais beszéltették hőseiket. Hogy poétikailag nem a Kis magyar pornográfia kitételei obszcénak vagy megbotránkoztatóak, hanem az elfajult köznyelv.
Előadása végén sorolja ontológiai derűjének úgymond hitvallásait: életünk több, minthogy örökké hivatkozzunk rá, hogy reflektáljuk, hogy bánkódjunk miatta, hogy pszichológusnál kezeltessük, ahelyett, hogy élnénk.
Záradék. Kérdező: - " tanár úr, meddig jutott el a létezés mélységének megismerésében?!"
E.P.: (kis várakozás, mosolyogva) - "majd utána megbeszéljük..." Előadó elhagyja a termet, leblende, végekonf.
