Jiří Menzel Budapesten

Vissza Hrabalhoz

Csavarogtam én már eleget, mégiscsak neki kéne állnom dolgozni

filmhu: Korábban azt nyilatkozta, hogy nincs kedve filmet forgatni…

Jiří Menzel: Ez nem igaz! Biztos csak azért mondtam, mert nem volt kedvem munkát koldulni. Most adtak egy lehetőséget, s pénzt is adtak hozzá.

filmhu: Hrabalt ők választották vagy ön?

J.M.: Felkínálták ezt a regényt. Így szólt a felkérés, hogy ezt a regényt vigyem filmre.

filmhu: Azt is nyilatkozta korábban, hogy régi vágya az Őfelsége pincére voltam című Hrabal munka filmre adaptálása.

J.M.: Nagyon sokan így képzelik, s ezt a gondolatot senkinek nem tudom kiszorítani a fejéből, pedig csak részben igaz. Ugyanis amikor maga Hrabal évekkel ezelőtt felkínálta ezt az anyagot, visszautasítottam. Mert úgy gondoltam, hogy nem lehetek az egyetlen, aki feldolgozza a műveit, mert ugye hosszú ideig ez így volt. Volt egy cseh filmrendező, egyébként korábban más jellegű filmeket rendezett, aki lecsapott erre a műre. Presztizskérdést csinált abból, hogy csak ő  viheti filmre ezt a munkát. Végül mégiscsak megtaláltak engem, s meggyőztek. Másfél éves munka után álltunk neki a forgatásnak. Sokat harcoltam azért Hrabalnál, hogy a film mostani producere kapja a jogokat, végül valaki más szerezte meg őket, s jó pár éve a hátam mögött eladta őket egy kereskedelmi televíziónak. Sajnáltam az addig már befektetett munkát. Ki is eresztettem már a fejemből, amikor ismét elém tették a lehetőséget. Akkor azt mondtam, csavarogtam én már eleget, mégiscsak neki kéne állnom dolgozni.

filmhu: Változott valami a koncepcióban?

J.M.: Hogyne, sok minden. Hiszen én is idősebb lettem azóta. Változott az ízlésem, bizonyos filmek már nem tetszenek annyira, egyre inkább a régi mesterek alkotásai felé fordulok. Ez erősen befolyásolta a hozzáállásomat.

Minden anyagot úgy viszek filmre, hogy igyekszem megőrizni az író szellemiségét

filmhu: Ezek szerint jót tett a filmnek ez a kis késés…

J.M.: Határozottan. S ha még tíz évet kellett volna várnom, bizonyára még jobb lenne.

filmhu: Korábban mindig Hraballal együtt dolgozták ki a forgatókönyveket. Mennyire hiányzott? Sikerült pótolni ezt a szellemiséget?

J.M.: Nagyon nehéz volt, így, hogy már nem állt mellettem. Egyfolytában arra ösztökéltem magam, hogy próbáljam beleélni magam a helyzetébe, hogy tisztán lássam, mi az, ami neki nem imponálna. Minden anyagot úgy viszek filmre, hogy igyekszem megőrizni az író szellemiségét. Mindig ez a legfontosabb szempont.

filmhu: Tetszene neki a kész film?

J.M.: Ha nem is tetszene neki, nem árulná el. Az az igazság, hogy ő minden filmemet megdicsérte. Viszont azok az emberek, akik igazán ismerték őt, most is megdicsértek. Ez számomra mérhetetlen öröm.

filmhu: Ön játszott a Rokonokban, az ön filmjében meg Szabó István szerepel. Ez gesztusértékű?

A mester "felértékeli" magát

J.M.: Nem. Majdnem ugyanakkor születtünk, s mióta Budapesten rendezek színházi darabokat, szinte mindig együtt ünnepeljük a születésnapunkat. Egyszer megemlítette, hogy készül forgatni, s én ott helyben feltettem a pimasz kérdést: „És én milyen szerepet játszom a filmedben?” Egyértelműen provokáltam. Elgondolkozott, s adott egy szerepet. S amikor itt játszottam nála, már tudtam, hogy készülök az Őfelsége pincérére, s tudtam azt is, hogy az ő nemes arcvonásaira szükségem van. Tehát felkértem, hogy „viszonozza a szívességet”.

filmhu: Sokszor és szívesen jön Magyarországra. Miért?

J.M.: Jól érzem magam Budapesten. Ugyanolyan jól érzem magam, mint Prágában. Csak egy különbség van a két város között: itt mindenki magyarul beszél.

filmhu: Mindig hangsúlyozta, hogy a humor milyen fontos az életben. Hogy érzi, sikerült a magyaroknak megőrizniük a humorérzéküket az elmúlt évtizedekben?

J.M.: Kell, hogy legyen humorérzékük, ha engem idehívnak dolgozni.

filmhu: Amióta globalizálódnak a kelet-európai országok is, több a multiplex, a McDonalds, sikerül megőriznie a kelet-európai filmeknek a sajátos ízüket?

J.M.: Nem biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember a válaszadásra. Ezt a kérdést talán a szakembereknek kellene feltenni, akik aztán jól elcsámcsognának rajta, s meg is magyaráznák, mint mindent.

Menzel mosolya

filmhu: Mit nézett mostanában szívesen a moziban?

J.M.: Valójában az utóbbi időben kevés filmet láttam. Sokkal hasznosabban is el tudom tölteni az időt, minthogy moziba járjak. Jan Hrebejk legutóbbi alkotását például szívesen néztem. Szeretem az összes filmjét, nagyon tehetséges fiatal rendező. Pár nappal ezelőtt pedig láttam egy nagyon jó szerb filmet, ami igazán lekötött. Gyógyítás a címe.

filmhu: Tanított filmfőiskolán. Mit adott a diákjainak útravalóul?

J.M.: Igazából, bármit mondanék, fölösleges lenne. Mert ha mondok valamit, az a válasz, hogy igen, tudják, ha meg nem tudják, akkor meg nem értik meg. Sokkal fontosabb tudni azt, hogy miért készítem el ezt a filmet, mint azt, hogy hogyan készítem el.  Fontos az is, hogy minden születő munkának legyen célja. Bármilyen alkotás elkészítésekor szem előtt kell tartani, hogy kinek készül. A film nem lehet önimádat végeredménye, hanem a mások iránt érzett szeretet eredménye kell, hogy legyen.

fotó: Szandtner Dániel