Keleti Márton: Torockói menyasszony(1937)

1937-ben - tehát az első "zsidótörvény" kihirdetése előtti évben - debütált rendezőként Keleti Márton ezzel a filmjével. A "Torockói menyasszony" műfaját tekintve a népszínművek korszerűsítésére tett kísérletek egyike. Az eredetileg színpadi műfaj a 19. század het-venes éveitől a 20. század második évtizedéig tartó fénykorában elsősorban asszimilációs funkciót töltött be: a fővárosi, városi több-nyire idegen ajkú polgárság "elmagyarosítása" volt a célja. Ekkor vált szinte kizárólagossá a népszínművekben a falusi, paraszti tema-tika, hiszen a félig "megmagyarosodott" városok idegen ajkú pol-gársága számára minden kétséget kizáróan a falu és a paraszt jelen-tette a par excellence magyart. Az asszimilációs funkciót szolgálta a falusi-paraszti világ stilizált-idilli ábrázolásmódja is. A realista vagy naturalisztikus eszközökkel ábrázolt falusi világ komplexitása való-színűleg csak elriasztotta volna az asszimilálni kívántakat. A szá-zadfordulót követően a népszínmű megjelent a filmes műfajok kö-zött is.
Indig Ottó 1931-ben írott, zsidó tematikájú színműve és a belőle készült film bátor kiállás a faji megkülönböztetéssel szemben. Az Erdélyben játszódó történet hősnőjéről Patkós Nagy Rózsiról (Dayka Margit) esküvője előtt kiderül, hogy a néhai Blum Salamonnak és cselédjének, Weiss Reginának törvénytelen gyermeke. Vőlegénye Bárány András (Jávor Pál) szégyennek tartja a lány zsidó származását és szakít vele. Rózsi falubéli keresztény ismerősei (Rozál barátnője és Máté tanító úr, az udvarlója) számára a lány "változása" észrevétlen marad. A tanító továbbra is a magyar történelemből ad leckéket neki. Herskovics kocsmáros (Kabos Gyula) magához veszi szolgálónak és a zsidó vallás elemeire oktatja. Kettős identitása senkit sem zavar: a magyarok magyarként, Herskovics zsidóként bánik vele. Zsidósága miatt egy alkalommal éri csak inzultus, amikor egy vasárnap Herskovics kocsmájából vasárnapi misére indul. Az őt kigúnyoló tömeg azonban hangsúlyozottan arctalan, ismeretlen falusiakból áll. Bárány András a védelmére kel, de Rózsi visszautasítja közeledését mert éppen ennek az incidensnek a hatására adja fel kettős identitását: interiorizálja zsidó voltát. A kocsmáros segítségével Blum özvegyéhez kerül Tordára, aki hajlandónak mutatkozik a lány adoptálására. Úgy tűnik Rózsiból zsidó kisasszony válik. Nagy András szerelme azonban erősebb az előítéletéből fakadó szégyenérzeténél és felkeresi Rózsit, hogy feleségül kérje. Blumné nem azért utasítja vissza a kérőt, mert "zsidólány nem való paraszthoz", hanem mert Andrást mint férfit megbízhatatlannak tartja. Ekkor megérkezik Herskovics és a torockói román jegyző a hírrel: kiderült, hogy Rózsi mégsem zsidónak született. Blumné most már hozzáadja a lányt Andráshoz.
Herskovics és Rózsi alakján keresztül a nem-zsidó néző a zsidó-léttel azonosulva, belülről élheti a zsidókkal szembeni megkülönböztetés abszurditását. A film zsidó és nem-zsidó hősei megdöbbentő természetességgel, derűs nyugalommal fogadják a Rózsi identitását érintő dramaturgiai fordulatokat, amelyeket voltaképp a tőlük független, számukra idegen kolozsvári bürokrácia hibás működése generált. A székely, román és zsidó hősök egyaránt megőrzik identitásukat, anélkül, hogy a tőlük eltérő identitás zavarná őket. Paradigmatikus utópiát látunk, az erdélyi Torockó valójában egy sziget: a felvilágosult humánum szigete. Az antiszemita előítéletekre utaló toposzok (András szégyelli Rózsi "zsidóságát", a falusi tömeg kigúnyolja Rózsit mert keresztényként misére menne) olyan dramaturgiai fordulatok amelyek a bemutatott közösség tökéletesedését szolgálják: építő célzatú panelek egy nevelési regényből. Az ideális közösség egyenjogú kisközösségek halmazából áll, a kis közösségek tagjainak identitása különböző lehet, de végső soron minden kis közösség és minden benne élő ember egyenlő. Patkós Nagy Rózsi akár zsidó is lehetne.