Kelj fel komám, ne aludjál! - “Mindenki jött valahonnan”

Kelj fel komám, ne aludjál!

BTS: – Provokatív filmeket csináltok Jancsóval már jó pár éve. Ráadásul ezek a provokációk ideologikusak, a filmetek  ideológiákkal terhes. Még a dalok is.

Grunwalsky Ferenc: - A kérdés az, miért tartják ezeket a filmeket tartósan provokatívnak? A világ megy olyan irányba, hogy ezek a filmek annak számítanak. Mondhatjuk azt is, hogy ezek a filmek jelentősen különböznek a többi magyar filmtől. De nem akarom megkerülni a kérdést, provokatívnak tűnnek, mert nyíltan beszél. Szimbólumokat és kellékeket használunk végig, de a véleményünket nem rejtjük véka alá. Akár a nacionalizmusról, akár a terrorról, zsidókról, nyilasokról van szó, expresszionista módon alkalmazzuk a filmet. Arról beszélünk, amit látunk. Ezt pedig a hülyegyerek is megérti. Elismerem, hogy nem ilyenek a filmek. Ha belegondolok abba, hogy Európában a művészfilmek vagy intellektuális filmek között sem találsz olyat, amely a saját országának politikai helyzetével foglalkozik, még különösebbnek tűnhet ez a beszédmód.

BTS: – Ezek a filmek súlyosan Magyarországhoz szólnak. Vajon mit tud kezdeni egy belga a Belga zenéjével, egy flamand a horogkeresztes-zsidócsillagos-hiphopos tandemmel?

G.F.: - Korábban mindig az a vád ért minket, hogy kozmopoliták vagyunk és nem a magyar nézőhöz szólunk. Ez most éppen ilyen, s egy olyan alkotó esetében, mint Jancsó, csak az egész pálya vonatkozásában érdemes strukturálni a dolgokat. Állandóan az európai filmről és identitásáról beszélünk, s közben alig találunk olyan filmeket, amelyek a nemzeti nehézségekről szólnak. Kivételesen lehet emlegetni a Kusturicát, vagy Kaurismakit, a lengyelek  között az idősebb Wajdát, de mi csinálunk ilyen történelmi tudattól átitatott filmeket. Azt nem tartom jó iránynak, amely az emlékezet elvesztésében éli meg a boldogságát.

BTS: -A magyar film is éppen azon tűnődik, hogy miként szórakoztasson magyarul, miként beszéljen a múltról. Ehhez képest nektek eléggé tiszta történelemfilozófiai álláspontotok van.

G.F.: - Nem akarok másokat megítélni, de nagyon kevés emberrel találkozom, akinek a beszédét meghatározná bármiféle történelem tudat. Nem tudja, honnan jött, kikből állt és mit csinált a családja? Már azt se tudjuk a másikról, hogy hol dolgozik, mivel foglalkozik. Ebben az új jelen-tudatban illik nem tudni a másikról semmit. Vagy ha hordoz magán erre utaló jegyeket, igyekszik eltüntetni azokat. Akár szociális, akár gazdasági háttérről van szó, próbáljuk titkolni. Ez a mentalitásra félig, de a gondolatokra végképp igaz. Semleges módon próbálnak beszélni, ami panelgondolkodáshoz vezet. A moziban meg panel sztorik mennek. De nem úgy, mint A Gyűrűk urában, ahol a látványon keresztül ható mesének megvannak az alapelemei, a jó és a rossz harcában a szükséges stációk, nem. Abban az esetben, ha a mese nem önmagában mese, nem elég azt mondani, hogy a jó jól viselkedik, a rossz csúnyán, a végén pedig megmentünk valakit. Mert hogy mitől geci, gengszter, gonosz valaki, miért csinálja ezeket, honnan származik az, aki ilyet tesz – arra nem tudsz panel választ adni. Ekkor jön a kamuzás, a snasszolás. Mi nem akarunk mellébeszélni. Itt mindenki jött valahonnan, s hordozza azokat a tendenciákat, amiket örökölt. Ezek most is hatnak, akkor is, ha nem beszélünk róla. Úgy is látjuk a saját szemünkkel. Itt a történelem élő, létező valóság.

BTS: – Hallgatom a Filmszemle Nyitó bevezető beszédeit, s rettenetes érezni szinte mindegyikben a fél igazságot. Az egyik a magyar film szabadságharcáról beszél, pedig Aczél György és Kádár János a legnagyobb mozisták közé számítottak. S azóta is az Állam megkínálta a művészeket ? Majd a filmetekben tíz perccel később a Burzsoá Nyugdíjasok nevetve búcsúztatják el Kádár Jánost és a meleg lángost. Találva éreztem az egész díszes mozizó társaságot.

G.F.: – Dalokat használunk, ahol a dalnok hozza a hírt, walesi bárdok mondják el a társadalom különböző rétegeinek a véleményét.  A történelmi tudat mindig levonul a szubkultúrába, a perem kultúrák területén rejtőzik. Nyers igazságok, nyers zenei formában. A nézőnek magának és magában kell tisztáznia, hogy mit szól ahhoz, amit lát. Ha van emlékezete, tudja azt, amit mi is. Ennyibe került, annyiba került, örültünk, felháborodtunk, menjetek a picsába, most már maradjon a régi…mindenki felmondta itt a történelmi leckét. A szubkultúrában maradnak fenn a történelmi igazságok, leginkább a dal formája miatt. Apától s anyától származó élethelyzetek nyilatkoznak meg például Lovasi András dalaiban. Dal-költő, egészen magasan, a magyar irodalom lírai tagozatában. Direkt is vagy, meg szürreális – ezeket a helyzeteket keressük. Máskor szájbarágósan, brechti modorban beszélünk. Ehhez zene kell. A dalnok Tinódi Lantos óta mindig is hozzátartozott a történethez. Emlékezzünk arra, hogy Cseh Tamás mindig is énekelt a Jancsó filmekben. 1970-ben, a Még kér a néppel kezdődött a dalnok szerepe.

BTS: - Miért ez a címe, hogy Kelj fel, komám, ne aludjál ?

G.F.: - Jancsó a filmben elénekli ezt a dalt. Szerintem megható módon. Bárcsak Fellini vagy Antonioni is énekeltek volna így egyet a filmjükben. Wajda is mondhatott volna verset a kamerába. Jancsó Erdélyből származik s ők ezt a dalt énekelték a Székely Himnusz helyett. Az műdal. Ez népdal. Minden dalban van bölcsesség, és ébresztő erő. Ezért is lehetett az egész film címe. Kétségtelen az is, hogy a katonaköpeny szimbolikája visszahozza Jancsó korai korszakát, Az így jöttemet. Jancsó a katonaköpenyben a tank mellett. Senkiben nem lenne ennyi elegancia viselni egy ilyen kabátot. Mindenki jött valahonnan. Figyeld meg, merre viszik a tévék a popkultúrát. Marginalizálni próbálják az érdekes szövegű dalokat. Illetve már nem is kívánja a szöveget. Ugyanaz játszódik le, mint a multiplex kontra művész mozik, vagy dj.-k és előadóművészek között. Még a hiphopban van egy fajta beszólás, a hatalommal szembeni pofázás, de nekem még ez is konferanszié duma. A dalra szükségünk van, mert benne van a lelki életed, a családod és a történelmi közérzet is. Nálunk soha nem kísérő zene a zene.

BTS: - A filmjeidben elég nyíltan és konkrétan beszélsz. Közben pedig olyan döntési pozícióba jutottál, ahol másként kell beszélni. 

G.F.: - Rendező-operatőr vagyok. Dolgoztam más filmjében, a kamerával hátul, meg van saját filmem is. Ráadásul sportoló alkatom van. Sok, sok tapasztalattal a hátam mögött, ami nem csak alkalmazkodás volt. Erő és képesség dolga most a magyar film. A kérdés, hogy van-e formája, energiája s ereje a magyar filmnek. Annak kell artikulálódnia, hogy ez a műfaj legalább annyira bonyolult, mint az öltözködésünk vagy az étkezésünk. A kultúrát művelni és terjeszteni kell, nem dumálni róla.

BTS: - Legyen így.