Kémek a porfészekben
Papp Gábor Zsigmond
Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Papp Gábor Zsigmond: Akkor kezdek csak hozzá egy dokumentumfilmhez, ha meg vagyok győződve két dologról: az egyik, hogy ezt a filmet meg kell csinálni, a másik, hogy nekem kell megcsinálni. Azért gondoltam, hogy meg kellett csinálni, mert 20 évvel a rendszerváltás után még mindig nem tudunk sokat a Kádár-kori kémek motivációiról és módszereiről. És azért nekem, mert Az ügynök élete kapcsán már elég jól beleástam magam a szocialista állambiztonság történetébe, és megismertem a Belügyi Filmstúdió archív anyagait. Ez a mostani film annyiban más, hogy nem a belső ügynökökről, a besúgókról szól, hanem a külsőkről, a kémekről. És nem archívokból van összeállítva, hanem megszólalnak valódi figurák. Ez egy sorozat lesz, aminek az első darabja Rimner Gábor ténykedését mutatja be, aki a 70-es években 8 évig kémkedett a CIA-nek a szovjet déli hadseregcsoportról.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
P.G.Zs.: Ahogyan Yul Brynner A hét mesterlövészben: egyenként megkerestem a régi, bevált harcostársakat. Tamási Miklós kutatót, Lovasi Zoltán operatőrt, Bartos Bence vágót, Molnár Szabolcs zeneszerzőt, Belovári Tibor hangmérnököt, és persze a főszereplőt, Rimner Gábort.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
P.G.Zs.: MMKA támogatásból és saját forrásból.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
P.G.Zs.: Az, hogy sikerült egy nagyon jó bizalmi légkört kialakítani a stáb és a szereplőnk között. Ő maximálisan megbízott bennünk, őszintén megnyílt, ami különösen fontos egy ilyen kényes, nagy vitát kiváltó téma esetében.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
P.G.Zs.: Mivel túl sok anyagot vettünk fel, és nagyon szerteágazó a történet, a szokásosnál jóval hosszabban, hónapokig kellett töprengeni előbb otthon, a muszterokat nézve, aztán pedig a vágószobában, hogy mi mindent hagyjunk ki úgy, hogy még érthető maradjon. De most úgy érzem, a lényeg maradt meg.
Az ügynök örök
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
P.G.Zs.: Azt várom, hogy a jubileumhoz méltó szemle lesz, félretesszük a szakmai konfliktusokat, és együtt örülünk annak, hogy ilyen sok film tudott készülni. Minél több dokumentumfilmet és kisjátékfilmet szeretnék megnézni. A játékfilmek közül jópárat már láttam moziban, az újak közül Pálfi Györgyére, Sopsits Árpádéra és Vranik Rolandéra mindenképpen kiváncsi vagyok.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
P.G.Zs.: Nem tudom, mert nem ismerem a többiekét.
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
P.G.Zs.: A legjobbat nem akarom lelőni, a legrosszabbat pedig kivágtam.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
P.G.Zs.: A mikrofilm-darabka kihalászása az előhívóból.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
P.G.Zs.: Mivel ez dokumentumfilm – ami nem minden A-kategóriás fesztiválon van – és egy tipikusan kelet-európai történet, így Karlovy Varyban.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
P.G.Zs.: A filmszemlén 500, a tv-ben 500 ezer.
Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
P.G.Zs.: Természetesen a legelső, amin részt vehettem. Ez 97-ben volt, miután kijöttem a Főiskoláról, és az első két filmem – a Tandori és A kollégium végnapjai – be is került a versenybe.
A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!
Képek a filmből
Előzetes:
