sex hikaye

Kémek a porfészekben

Papp Gábor Zsigmond

2009. január 16. - filmhu
Kémek a porfészekben
A különleges hangulatú dokufilmekkel jelentkező Papp Gábor Zsigmond most némiképp visszakanyarodik egy korábbi témájához. A dokufilmes szcéna egyik leginvenciózusabb alkotója a 2004-es Az ügynök élete című filmjének nyomvonalán halad, és tovább kutat kamerájával a hazai titkosszolgálatok  múltjában. Elektronikus levélben kérdezte a filmhu az alkotót.

Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?

Papp Gábor Zsigmond: Akkor kezdek csak hozzá egy dokumentumfilmhez, ha meg vagyok győződve két dologról: az egyik, hogy ezt a filmet meg kell csinálni, a másik, hogy nekem kell megcsinálni. Azért gondoltam, hogy meg kellett csinálni, mert 20 évvel a rendszerváltás után még mindig nem tudunk sokat a Kádár-kori kémek motivációiról és módszereiről. És azért nekem, mert Az ügynök élete kapcsán már elég jól beleástam magam a szocialista állambiztonság történetébe, és megismertem a Belügyi Filmstúdió archív anyagait. Ez a mostani film annyiban más, hogy nem a belső ügynökökről, a besúgókról szól, hanem a külsőkről, a kémekről. És nem archívokból van összeállítva, hanem megszólalnak valódi figurák. Ez egy sorozat lesz, aminek az első darabja Rimner Gábor ténykedését mutatja be, aki a 70-es években 8 évig kémkedett a CIA-nek a szovjet déli hadseregcsoportról.

Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?

P.G.Zs.: Ahogyan Yul Brynner A hét mesterlövészben: egyenként megkerestem a régi, bevált harcostársakat. Tamási Miklós kutatót, Lovasi Zoltán operatőrt, Bartos Bence vágót, Molnár Szabolcs zeneszerzőt, Belovári Tibor hangmérnököt, és persze a főszereplőt, Rimner Gábort.

Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?

P.G.Zs.: MMKA támogatásból és saját forrásból.

Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?

P.G.Zs.: Az, hogy sikerült egy nagyon jó bizalmi légkört kialakítani a stáb és a szereplőnk között. Ő maximálisan megbízott bennünk, őszintén megnyílt, ami különösen fontos egy ilyen kényes, nagy vitát kiváltó téma esetében.

Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?

P.G.Zs.:  Mivel túl sok anyagot vettünk fel, és nagyon szerteágazó a történet, a szokásosnál jóval hosszabban, hónapokig kellett töprengeni előbb otthon, a muszterokat nézve, aztán pedig a vágószobában, hogy mi mindent hagyjunk ki úgy, hogy még érthető maradjon. De most úgy érzem, a lényeg maradt meg.

Az ügynök örök

Filmhu
: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

P.G.Zs.:  Azt várom, hogy a jubileumhoz méltó szemle lesz, félretesszük a szakmai konfliktusokat, és együtt örülünk annak, hogy ilyen sok film tudott készülni. Minél több dokumentumfilmet és kisjátékfilmet szeretnék megnézni. A játékfilmek közül jópárat már láttam moziban, az újak közül Pálfi Györgyére, Sopsits Árpádéra és Vranik Rolandéra mindenképpen kiváncsi vagyok.

Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?

P.G.Zs.:  Nem tudom, mert nem ismerem a többiekét.

Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

P.G.Zs.:  A legjobbat nem akarom lelőni, a legrosszabbat pedig kivágtam.

Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

P.G.Zs.: A mikrofilm-darabka kihalászása az előhívóból.

Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

P.G.Zs.:  Mivel ez dokumentumfilm – ami nem minden A-kategóriás fesztiválon van – és egy tipikusan kelet-európai történet, így Karlovy Varyban.

Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?

P.G.Zs.: A filmszemlén 500, a tv-ben 500 ezer.

Filmhu: 40 éves lett a szemle, mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?

P.G.Zs.: Természetesen a legelső, amin részt vehettem. Ez 97-ben volt, miután kijöttem a Főiskoláról, és az első két filmem – a Tandori és A kollégium végnapjai – be is került a versenybe.

A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!

Képek a filmből

Előzetes:






nka emblema 2012