sex hikaye

Késleltetett összeomlás

2002. november 5. - Dániel Ferenc
A jenkik a szervezés meg a pontosság megszállottjai. Vérükben van, hogy leküzdjék a világban uralkodó slendriánságot. Eszerint építkeznek, közlekednek, művelik földjeiket, vívják meg háborúikat, eszerint ostromolják a kozmikus tereket, vagy frissítik újjá genetikusan a brokkolit Coloradóban, a musztángok vérvonalát Nevadában. Törvényszerűnek gondolnám, hogy a felhőkarcoló-építészet náluk lett őshonos, ők terjesztették öt földrészen eme istenkísértő technológia eszméjét, versengő praxisát. S a visszájáról: ők gerjesztették vétlenül az iszlám terrorizmus (bármilyen eredetű fundamentalizmus) gyűlöletét minden WT Center magasságú „jelképes toronyépület” iránt.
Az amerikaiak a dinamitnak is szerfölött hozzáértő barátai. Mint örökké építkezők bármit, ami útjukba téved, amit elavultnak ítélnek, robbanószerrel takarítanak el - ezredmásodperces időzítéssel. Majdnem tökéletes anyagismerettel. Acél, beton, szikla, kőszén, föld, tégla, műanyag, fa, üveg, azbeszt - nem állhat meg előttük.

Nyilván ez ihlette a CBS televíziót, amikor az Úr 2001.évében, tavasszal, még semmit se sejtve a szeptember 11. napról, dokufilmben örökítette meg a pittsburghi Három Folyó Stadion professzionális összeomlasztását. A forgatókönyv adott volt: a város, meg a város vezetése e régi helyén új rögbistadiont akart, megszavazták a félmilliárd dollárnyi költségkeretet, az új létesítmény tervét tendereztették, határidőket szabtak, a „bontással” a földrész szerte híres, elismert Loiseaux családot bízták meg.

Szemet gyönyörködtető látvány, ahogyan Loiseaux-ék végigviszik dinamitos bizniszüket, amelynek mottója: „itt a végeredmény azonnal megmutatkozik!” Vérbeli jenki ötlet, hogy a városlakók között pénzért sorsolják ki, melyik nyertes indíthatja el a láncreakciót. Báng, báng, báng! - detonációk sorozata, az óriás betonteknő befelé hanyatlón összeomlik, nincs röpködő törmelék, csak tervezett porfelhő, amely a mért időn belül szerteoszlik. Tapsvihar, forgalom indul! A mutatványt besorolhatjuk a korábbi tökéletesen végrehajtott késleltetett robbantások sorozatába. Pittsburgh, New York, Chicago.

Szeptember 11. Határdátum. Ezóta kit gyönyörködtet valami nagy építmény roskadása? Vajon a porfelhőben nem érezni az égett emberi hús szagát? S a tehetetlenség? - később napvilágra kerültek képsorok, vészjósló hangok „a toronyból” (francia dokufilmes testvérek - a két Naudet -, forgattak filmet kezdő és vérprofi tűzoltók „hétköznapjairól” s az adott napon belesodródtak a katasztrófába) : füst, törmelék zuhanása, a liftek bedöglöttek, a telefon és rádió kapcsolatok megszakadtak, sem a harcedzett parancsnokok, sem az önfeláldozó legénység nem tudhatta, hogy mi ez az egész, pláne, hogy al-Kaida terrorcselekmény. Vészben szerzett tudásuk kevésnek bizonyult a sorscsapás tér/idő méretei miatt.

Maradék néhányuk kimenekülve nemigen örülhetett életének, hiszen a többség bent pusztult. A jenki logika számára sokáig értelmezetlenül.
A gyász-szertartás óta a roncsokat analizálják. Az acél, a beton, az üveg, a hőszigetelés, az égő kreozin, a statika, az olthatóság viszonylatait. Az építészek, a tervezők polemizálnak egymás között. Abban biztos vagyok, hogy - amerikai módra - nem fognak meghátrálni.

Címkék

szakma , jegyzet



nka emblema 2012