Kishalak… Nagyhalak…

„Ez elment halászni…”

A történet szereplői egy közelebbről meghatározatlan folyó holtágának orvhalászai és halőrei. A három szálon futó cselekményből hamar kiderül, hogy az illetéktelenül horgászók csoportja korántsem képez egységes réteget. A kikockázott arcú „Névtelenek” szervezetten, nagyiparban lopják a halat, kifeszített hálókkal és furgonnal. A tőlük függetlenül ténykedő Laci nem a meggazdagodás, de nem is a kényszer miatt fordul meg a tilosban, hisz Opelje csomagtartójában viszi haza a két méreten fölüli óriáspontyot, melyet korábban a halőrök elől elrejtett a nádasban – ő az életmód-rabsic. Vele szemben a kisnyugdíjas János havi negyvenezerből él szegényes otthonában, egy szem macskájával és legyével.

A karhatalmak válogatás nélkül próbálnak lecsapni a horgásztörvény megszegőire, míg azok mind a maguk sajátos módján fogadják a hirtelen látogatókat. Az egyik Névtelen egy csónakos üldözésben rutinosan kereket old a halőrség elől, míg Laci gondos előintézkedéseket tesz, hogy a halőrség előtt a legártalmatlanabb hobbipecásnak tűnjön, akinek aznap még nem is volt fogása. A 70 fölötti János nyílt lapokkal játszik: egyszerre egy tucatnyi bottal horgászik, bármiféle horgászengedély nélkül. Amikor jön a vízirendészet, dacosan próbálja elhárítani a felelősségre vonást, de a kétfős különítmény diadalittasan leszámol a közvagyon megcsapolójával: még a döglött csukáját is visszadobatják vele, botjait pedig elkobozzák és végül egy szürreális jelenetben a hasonlóan begyűjtött botokból tüzet raknak. A Névtelenek eközben a közúti ellenőrzést is megússzák.   

Gyarmathy Lívia rendező szerint többnyire a Jánoshoz hasonló „soványpénzű kisemberek” azok, akiket elkapnak és megbírságolnak, míg a „Névtelenek” általában megússzák – mondta el egy telefonbeszélgetésünk során a díszbemutató másnapján. Arra is rámutatott, hogy a történet nem pusztán az orvhalászok világáról szól, hanem egy általánosabb társadalmi metaforaként is olvasható. Ezt már az események helyhez kötöttségének hiánya is jelzi, hisz a film során nem kapunk egyértelmű földrajzi utalásokat: mint megtudtuk az alkotótól, a jeleneteket több különböző helyszínen forgatták.  

A film előzménye egy vízi razzia emléke, melynek a rendezőnő tíz éve volt szemtanúja. A rajtaütés során a horgászok mind fejvesztett menekülésbe kezdtek, az idős halőrnek pedig egyedül egy gyereket sikerült elfognia, akivel – a hatályos törvények értelmében – visszadobatta az engedély nélkül kifogott zsákmányát, majd megsemmisítette horgászfelszerelését. A rendezőnő eredeti terve az volt, hogy a halőrökről fog filmet készíteni, de ahogy elkezdte a témát föltérképezni, érdekesebbnek bizonyult az a probléma, hogy „van egy nemzeti kincs, a hal, és van, aki büntetlenül tud belőle részesedni”.  Gyarmathy rövidfilmjének figuráit nem a képzelet szülte: a szereplők önmagukat alakítják és a valódi életben is úgy telnek a napjaik, ahogy azt az alkotás bemutatja. A mű mégsem hagyományos dokumentumfilm, hisz a történet fikciós módon lett szerkesztve.

A 70 fölötti János nyílt lapokkal játszik

Az alkotó két legutóbbi rövidfilmje (A mi gólyánk, 1999; Táncrend, 2003) ugyanebbe a fikciós dokumentarista irányzatba tartozik, mint ahogy az 1995-ös A lépcső c. kisjátékfilme is. Azelőtt csak az 1960-as és 70-es években készített dokumentarista kis- és nagyjátékfilmeket, míg pályája későbbi szakaszában a hagyományosabb nagyjáték- és nagydokumentumfilmek kerültek előtérbe. „Egészestés” játékfilmet utoljára 1997-ben forgatott A szökés címmel, mely a recski kényszermunkatáborból való egyetlen sikeres szökés történetét meséli el. A történet forgatókönyvét Gyarmathy férje, a tábort maga is megjárt Böszörményi Géza forgatókönyvíró-rendező írta. Attól a munkájától kezdve filmjeit, köztük a Kishalak… Nagyhalak..-at is, a családi tulajdonban lévő BGB Film Kft. mikrovállalkozás készítette.

Korábbi alkotása, a Táncrend óta eltelt öt év során fordulópontot jelentett a filmművész számára férje elvesztése volt 2004-ben. Ebben a nehéz időszakban a rendező írt egy filmnovellát egy játékfilmhez, melynek a megvalósítása egyelőre várat magára. Szintén 2004-ben készül el a BGB gondozásában Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok c. játékfilmje, melynek Gyarmathy volt az egyik társproducere. A korábban Kossuth- és Balázs Béla-díjjal, illetve többszörös Európai Filmdíjjal kitüntetett alkotó idén életműdíjat vett át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Film- és Tévékritikus Szakosztályától. Az elismeréshez kapcsolódóan került sor a Kishalak… Nagyhalak… munkaváltozatának előzetes bemutatójára idén március 2-án a Toldi moziban.