Kispál és a Borz (ma 19:30-tól a Nagyszínpadon)

Filmes pályafutásuk Tímár Péter Csinibabájával kezdődött, aztán szerepeltek Jancsó Miklós Lámpásában, az Anyádban és Grunwalsky Ferenc Visszatérésében, de a közönség már jóval régebbről ismerheti őket, hiszen már zenélgetnek egy pár éve... A nevük -állítólag- onnan van, hogy a Borz zenekarnév-ötlet csak a gitárosnak, Kispál Andrásnak nem tetszett annak idején. Így lettek Kispál és a Borz. Mindez 1988-ban történt, Pécsett. Bár az azóta családapává előlépett srácok lakni ottmaradtak, de zenéjük hátán szárnyra keltek, hogy a Nagyvárosban és az egész országban is értő fülekre találjanak. A muzsika szólt, füleket is találtak, a hírnév meg csak egyre nőtt... A párszáz fős vidéki koncertek után a Kólaszigeten pedig már közel harmincezren hallgatták meg őket. Koncertjeik közönsége -nagy létszámából fakadóan is- eléggé megosztott: a kannásbort lóbáló szaggatottpólós-rockertől kezdve a Pilinszky-kötetet lóbáló zakós-sznobig tartanak a szélsőségek.
Zenéjük és Lovasi versei az évek során sokat, lemezről-lemezre változtak. A fiatalos lendület, meg a "csajozós-bulizós" nóták egyre kevésbé jellemzőek rájuk, szaporodnak a melankólikusabb hangvételű, lassabb tempójú dalok. Valamiért a filmrendező urak is inkább az ilyen jellegű számaikat választották filmjeikhez.