Klasszikusok felújítva
Újjávarázsolt klasszikusok
A millennium alkalmából 2000. szeptember 16-án, Moszkvában indult az az amerikai filmmegőrzést szemléltető vetítéssorozat, amelyet a Library of Congress közreműködésével az amerikai külügyminisztérium oktatási és kulturális ügyekkel foglalkozó irodájának kulturális program részlege állított össze The American Film Preservation Show Case - A Millennium Celebration címmel. A programban szereplő tizenhárom felújított amerikai játék- és két animációs rövidfilmet különböző stúdióktól (Walt Disney Company, Sony Pictures Entertainment, Paramount Pictures, Twentieth Century Fox, M-G-M Studios, Warner Bros. and Turner Entertainment Co.) kapták két-két példányban, hogy az illetékes amerikai nagykövetségek egymással párhuzamosan juttathassák el további 19 európai ország fővárosába 2001 júniusáig. (A turné egyik útvonala Moszkva-Budapest-Stockholm-Oslo-Kopenhága-Prága-Pozsony-Ljubljana-Szarajevó-Riga, a másik Amszterdam-Brüsszel-London-Frankfurt-Bécs-Róma-Helsinki-Athén-Isztambul-Tirana.)
"Mindenfajta film szerves része az Egyesült Államok kulturális örökségének azáltal, hogy tükrözik történelmünket, nemzeti karakterünket, sikereinket és kudarcainkat. Mégis e csodálatos filmek némelyike már el is tűnt és számos másikat is hasonló sors fenyeget. Az amerikai filmmegőrzést szemléltető turné világszerte ösztönözni fogja a filmek megőrzését és reflektorfénybe állítja sok más nemzet ez irányban tett eddigi lépéseit." Dr. William B. Bader oktatásügyi és kulturális titkár fenti szavainak szellemében a vetítéseket a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége, a FIAF, bevonásával a fogadó ország filmarchívumának mozijában tartják, ahol az amerikai program kiegészül az adott nemzeti filmtörténet felújított értékeivel. A magyar összeállításban – a követség kérésére – kiemelt helyet kapott az idén 75 éves Makk Károly. A vetítéssorozat mellett a szakma szemináriumokon ismerkedhet meg a filmfelújítás mai helyzetével, s ebben meghívott előadóként olyan neves szakember áll rendelkezésünkre, mint Grover Crisp, aki a Sony Pictures filmrestaurálásainak vezetője.
Sorozatunkban látható:
18: Emberek a havason; 18: Dr. Strangelove; 19: Ház a sziklák alatt; 19: Idegen a vadnyugaton; 20: Még kér a nép; 20: Rakparton; 21: Hófehérke és a hét törpe; 21: Körhinta; 21: Casablanca; 22: Angi Vera; 22: Dühöngő bika; 23: Szerelem; 23: A zenekar kocsija; 24: Megáll az idő; 24: Virradat; 25: Van, aki forrón szereti; 26: Egymásra nézve; 26: Kínai negyed; 27: Szindbád; 27: A kutatók; 28: Willie gőzhajó; Mi az opera, doki?; A kiskakas gyémánt félkrajcára; Két bors ökröcske; Peti és a gépember; Tíz deka halhatatlanság; A rács, kíváncsiság, siker; 28: Aranyember; 28: Carmen Jones; 29: Ismeri a szandi mandit?; 29: Philadelphiai történet; 29: Mephisto I-II.
Vidám apokalipszis
Apokaliptikusan nézni a világra annyi, mint túlnézni rajta. Mindegy, hogy ez a túlnézés vallási vagy morális, történelmi vagy egzisztenciális, komoly vagy komolytalan. Amikor azt mondjuk, minden jó, ha vége jó, tulajdonképpen apokaliptikusan beszélünk. A "happy end", mint a műfaji filmek szokványos zárásmódja, akár megmenekülést, akár házasságot, akár túlélést jelent, végső soron az apokaliptikus képzelet maradványa. Csökevényes apokalipszis. Ha úgy vesszük, Tarkovszkij összes filmje is "happy end"-del végződik, csak metafizikai happy enddel.
Az "apokalipszis" szó eredetileg a görögben nem jelentett semmi szörnyűségeset, semmi katasztrofálisat. "Apokalüpto" annyi, mint "leleplez, felfed, eltávolítja a leplet, félrehúzza a függönyt". A látható világ katasztrofális megsemmisülése a transzcendens másik világ leplezetlenné válásával, feltárulásával azonos. Ám épp ezért szüremlett bele az apokalipszis szóba a katasztrófa jelentése. Vallási szempontból a halál is nevetséges a túlvilági örökélethez képest, ám nemigen akad hívő, aki ne félne a testi megsemmisülés katasztrófájától.
Az apokalipszis azt jelenti, hogy e rossz világon végső soron minden a jóra fut ki. Nemcsak a történelem, hanem minden egyes történet végén. Minden megfordul, de jóra fordul. Ez adja meg a rossz értelmét, ez szabja meg szerepét a történetben. Nem a tragédia, hanem a komédia az apokaliptikus műfaj. Isten nem tragédiát, hanem komédiát írt az emberiség számára. Divina commedia van, divina tragedia nincsen. Az már abszurd lenne. A tragédia az ember története, emberi sors, de az isteni színjáték egészébe még ez is apokalipikusan illeszkedik. Ámde mi van akkor, ha "Isten halott"? Ha az emberiség számára nem ír többé komédiát sem az isteni gondviselés, sem a történelmi szükségszerűség? Ha az apokalipszisből nem marad más, mint katasztrófa: e világ megsemmisül, de a másik nem jön el? Nos, akkor jön el az irónia ideje. És ahol irónia van, ott irónia van. Irónia van életben és halálban, fűben és fában, evésben és ivásban, művészetben és mindennapi életben, zsarnokságban és szabadságban. Az irónia is apokaliptikus látásmód, noha nem vallási, hanem merőben esztétikai értelemben. Az irónikus anélkül tekint túl mindenen, hogy látna valamit. De túltekint és ezáltal - a forma által - érzelmileg és gondolatilag kimenekít a pokollá vált világból. Ha irónikusan is, fenntartja az apokaliptikus perspektívát. Ez túl kevés lenne a vallás, ám éppen elég a művészet megmenteséhez. És az irónia végső soron a művészetnek dobott mentőöv. Ha nem az irónia tartja fenn az apokaliptikus szemléletmódot, akkor az menthetetlenül giccsbe hanyatlik. Ha Isten halott, ha a világ pokol, akkor a nagyművészet apokaliptikus végkicsengését semmi nem különbözteti meg a tömegkultúra szabvány-happy endjétől, akkor maga a művészet - giccs. Éppen ezen a ponton - az irónia pontján - válnak el a kommersz filmvégek az irónikus végfilmektől, a műfaji katasztrófafilmek happyenddel végződő giccsvilága a katasztrófavilág apokaliptikus iróniájától, amint azt remélhetőleg a Budapesti őszi Fesztivál keretében most vetítésre kerülő filmösszeállítás is tanúsíthatja.
Szilágyi Ákos, október 15-i fél 7-kor bevezetőjéből
Sorozatunkban látható:
15, 16: Brazil; 18: Sweet Movie; 20: Kutya éji dala; 24: Eroica; 25: A szabadság fantomja; 26: A nagy zabálás; 30: Tűz van, babám!; 31: Felhőmennyország
