Klipolimpia

Már megint. Már megint jobban és mindent és minden mögé látunk, ha az olimpiát tévén nézzük, és nem a helyszínen - mert, mint sejtettük jó előre, nem vagyunk ott Sydney-ben. Ülünk a tévé előtt, és nézzük az eltorzult arcot, az ugró lábat, a kezet, az orrot, az egész helyett a részleteket, normál sebességben és lassítva, általában mindent lassítva, háromszor megismételve az ugrást, a csobbanást, az esést, a gólokat, és mindezt egymás után többször és többféle szögből.
Képtörés, képboncolás, képzsigerelés. Ez valami olyan, mint a "szövegelemzés". A képelemzés. A képnyiszálás, a kép élveboncolása. Mindjárt elzokogom, mi bajom a tévé-olimpiával, na nem, dehogy Gulyás, dehogy Knézy, hagyjuk őket békében. Csak még egy szót, nem olimpiáról: alig sejtem, miért, de legjobban utálom, leginkább elviselhetetlen számomra, ha egy (ha több) meccsből "gólösszefoglalót" vágnak össze. Ez két olimpia között, meg még olimpia alatt, attól függetlenül is vár ránk. Olyankor aztán minden másodpercben rezeg a háló, őrjöng örömében a csatár, hálóban ficánkol a labda, (a "pettyes") -- aztán megint és megint, fáradhatatlanul. Pornófilm-effektus: ejakuláció minden másodpercben. Trockij permanens forradalomról fantáziált, a kép mai urai permanens gólfesztiválról, permanens, állandó, heveny és idült célszalag-átszakításról, világcsúcsról, a képernyőn csak világcsúcsot tűrnek meg, csak hálószaggató gólokat. ők a gólok és a világcsúcsok klipmesterei...
És van, akinek ez tetszik? Tudom, mert mondták, hűdötten hallgattam: vannak ám rabjai a gólösszefoglalóknak. Drogfüggőség, klipmániában előadva. Agy- és szem-ellenes szenvedély. Fantázia-ellenes tébolyda. Felgyorsítás. Lerövidítés (mint a Sörgyári capriccio eredeti, Hrabal-féle címe.) A látás megrövidítése, a szem korbácsos munkára serkentése, a szem megerőszakolása, hiszen a szem nem tart gólösszefoglalót, belekényszeríti hát a tévéklip.
Rousseau sohasem élt naiv és értelmes "természeti embere", mondjuk egy ausztrál bennszülött ezer éve, rövid ideig csodálkozna csak a televízión, a "technikán". Szűkölve megmorogná azonban a klippé fogalmazott időt és teret, a mindenféle ki- és felnagyítást, az idő és tér széttördelését, megnyomorítását, fejreállítását. Vele morgok én is. A klipre vágással, azzal kérem, jó volna jobban vigyázni. Szűkölök én is, és felszólamlok a naiv vadember nevében: abzug világ- és idő-nyirbálás! Abzug permanensen fröcsögő nagy gólok és világcsúcsba csapó lassított kézmozdulatok klip-özöne. Jean Rouch, a legnagyobb etnográfus filmrendező egyik remekművének (Oroszlánvadászat nyíllal) szívdobbantó jelenetében a bennszülött varázslók a vadászat hajnalán "visszatáncolják" az éjjel megzavarodott időt, és csak után indulnak oroszlánra.
Nem tévétorna, hanem klipidőket gatyába rázó bennszülött-tánc kellene, a klip-tér, a klip-idő eltörlése.

Mintha egy nagy kivetítővásznat nyomnának bele az agyamba. Trükkvásznat. Megsokszorozás. Az ingerküszöb végtelen felsrófolása. Ha valaki járt valaha meccsekre, tudja, egészen, de egészen más ott kint. Ott kint a nagy teret látod. A nagy teret, és ott, benne a kis figurák elosztják azt a nagy teret. Gulliver vagy, óriás!
Valamikor, tán a 62-es chilei futballvébéről láttam először "gólösszefoglalót". Bődülve ugrottam fel, mert a nagy, bár vénülő Jasin borzasztó potyagólt kapott a kis Honduras mezítlábas unbekanntjaitól. De rögtön ugrásból új ugrásba szaltóztam, mert a nagy Jasin megint potyagólt kapott, csak úgy repült a labda mellé. Már 2-0. Leülni most le tudtam, mert a vénülő világsztár megint repült és megint ugyanoda, megint a labda mellé, 3-0? Sőt, harmadszor is. "Hát ilyen nincs", ordítottam, mint egy mai reklámszpíker. Lassan esett le a tantusz.

Hogyan lesz a képből klip? Hajaj, ezt már nagyon rég és nagyon jól tudjuk, e folyamat cinkosai vagyunk minimum negyven éve, a televíziós kor hajnala óta. Erről rengeteget írtak, ennek szakirodalma és egyetemi tanszékei vannak. Nem akarom a spanyolviaszt feltalálni, és nem is egészen a fentieket ismétlem, szajkózom. Azt panaszlom, hogy minél közelebbről, minél inkább kinagyítva, lassítva és kikockázva nyomatják az atlétákat, és nem is őket magukat, hanem "részleteiket": orruk, szemük, ökölbe szorított kezük, lábfejük közelképeit - izzadságcseppek és ráncok, a ráncok vert hadai és az izzadság vakmerő reményei - annál inkább mozaikrab vagyok, részletdiétás, kényelemficsúr, seggem alatt puha fotel, szemembe nyomva klipvilág.
Gulliver vagyok, az ártalmatlan törpe. Törpe lettem az óriássá tett részletek világában. A szem, a látás nyomorékja.

Bikácsy Gergely