Kocsis Tibor: Új Eldorádó

Arany és cián

Kocsis Tibor elhivatott filmes, indulása óta küzd a természetvédelemért. A WAPRA-jelentés című áldokumentumfilmjével a légszennyezés káros hatásaira hívta fel a figyelmet, groteszk módon, úgy, hogy a magyarországi szmog jótékony hatását ecsetelte. Évek óta készíti a Duna Televíziónak a Talpalatnyi zöld című természetvédelmi műsort, a ciánszennyezés kapcsán Magyarországra utazó kutatócsoportokat követve, munkájukat megörökítve jutott el Romániába, témájához. Évekig járt vissza Verespatakra, sok száz órában, részletekbe menően dokumentálva az ott történteket. (A mozikba öt kópiával kerül, filmjével meghívást kapott több külföldi fesztiválra is, többek között Lipcsébe is.)

Don Quijoteként küzd, igazi idealistaként harcol

Az Új Eldorádó képei hatásosak, operatőri munka nagyon szép. Remekül illusztrálja a verespataki helyzetet például az a teherautóról felvett képsor, egyre távolodunk, míg végül az egész hegyoldalt, a bányát belátja a kamera. A film nyitójelenete szintén profin megoldott, operatőri eszközeiben nincs hiba, az apró részletekben, egyetlen kilincsben is észreveszi a lényeget. Egy apróság, egyetlen részlet beszédesebb bármilyen monológnál. De hiába vette észre az egyéni drámákat, a nagy egészre figyelve átsiklik fölöttük. Még a férjét és fiatalon meghalt fiát eltemetett és sírjukat el nem hagyó asszony története is súlytalanná válik, pedig az ő drámája talán a legnagyobb.

Kellene egy főhős, akivel azonosulhatunk, akiért szurkolhatunk, akivel az átélt események hatására történik valami, megváltozik a személyisége, de legalábbis soha többé nem lesz ugyanolyan az élete, mint azelőtt volt. Egy egész településsel azonosulni lehetetlen, főleg, hogy mindenki mást gondol a helyzetről. Nincs olyan hősünk, akiért személyes sorsát átélve izgulhatunk. Az apró történetek sajnos egymást gyengítik, az igazán nagy egyéni drámák elsikkadnak. Érthető a rendezői koncepció, az erdélyi városka története önmagában is tragédia, mégis szétforgácsolódik a sok kis történetben. A verespataki rémtörténet, a múltat, kultúrát, hagyományt, emberi szempontokat gátlástalan letaroló gazdasági érdek gigászi túlhatalma persze így is átjön, és elborzaszt.

Kocsis Tibor Don Quijoteként küzd, olyan tervet igyekszik meghiúsítani ami már túlnőtt mindenen. Igazi idealistaként harcol, igyekezetével minden nézője egyet érthet, filmje fontos alkotás. Az Új Eldorádó dramaturgiai gyengeségeivel együtt is nagyszerű tett.

Van egy meseszép falu.
Verespatak.
Sokszáz éves házak. Földjükhöz, házaikhoz, templomukhoz, halottaikhoz ragaszkodó emberek.

A környező hegyek 300 tonna aranyat és ezüstöt rejtenek.
Egy kanadai cég, a Gold Corporation aranybányát akar nyitni itt.
Világszínvonalú technológia.
Külszíni fejtés.

Az embereket új, modern házakba költöztetik. Régi házaikat le akarják rombolni.
Lesz arany. Lesz ezüst. Lesz Új Eldorádó.
Az ajánlat csábító.
Lesz egy 800 hektáros cianidtározó is, 180 m magas gáttal.
Csak a meseszép falu, Verespatak tűnik el a föld színéről.

A romániai Verespatakon Európa legnagyobb aranybányáját akarja megnyitni egy kanadai cég, a Rosia Montana Gold Corporation. A falvakat környező hegyeket 15 év alatt, naponta 20 tonna dinamittal eltüntetnék. Felépítenének egy 800 hektáros zagytározót a cianidos szennyvíznek, 180 méter magas gáttal. Négy falu lakosságának, 2000 embernek kellene elhagynia otthonát, földjét, templomait, temetőit, múltját. Verespatak, a legrégebbi romániai település (1872 éves) világörökség szintű műemlékei és régészeti kincsei elpusztulnának. A terep előkészítése, a házak megvásárlása és ledózerolása már megkezdődött, pedig a Rosia Montana Gold Corporation még nem kapta meg az engedélyt a román kormánytól tervei megvalósításásra. Az emberek nagy része, maradni akar. Ahogy ők fogalmaznak: “Inkább meghalunk, mint hogy elmenjünk innen.”