sex hikaye

Kontroll (filmzene)

Zene a föld alól

2004. január 15. - Géczi Zoltán
Illene talán, mégsem kívánok hosszasan értekezni a Neo zenekar eddigi pályafutásáról. Akadtak ott szimpatikus és kevésbé szimpatikus húzások, a korai dolgok, mondjuk úgy, kevéssé fogtak meg, a tagok előző zenekara (Popular, ha emlékszik rá valaki) meg kifejezetten idegesített anno. Majd kifejezetten jó remixek következtek (különösen a Másfél számra készített cuccok), lassanként megalapozódott a bizalom. Az utolsó anyagnál (Lo-Tech Man, Hi-Tech World) már megmozdult valami, erős lemezt raktak le a srácok, és most itt a Kontroll, amely bízvást nevezhető perdöntő bizonyítéknak.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
Hogy a Neo most nagyon beletalált, már a vetítés tizedik másodpercében, a főcím elején éreztem, mikor egy nagy és súlyos ütem döngölt bele a székbe, a túlvezérelt basszus pedig szépen kimosta a fejemből a kintről hozott szemetet - meg voltam véve kilóra, magaménak kívántam tudni a lemezt. Sokat vártam, és nem csalódtam: már az első taktusokra serény bólogatás kezdődött és megindult a kéz, könyörtelenül megcsavartam a hangerőpotit, hánytam a fittyet a köröttem lakókra.

Röviddel korábban eme fórumon adtam hangot reményemnek, miszerint a csapatból talán kibújik az ördög és keményen felsavazzák a cuccot, s lőn, keményen felsavazták. Néhány dal (Kontroll, Barangolás) sunyin lopakodó sötét bestia, néhány dal (Metró, Üldözés, Gyalogkakukk) véres hűtőráccsal törtető harminctonnás kamion, folyamatos a feszültség, nyugalmat nehezen lelni ezen a lemezen. Szemérmetlenségig nyers hangminták borítják el a mázsás groove-okat, torz elektromos gitárok üvöltenek a sötét alagútból. A hangszerelés okos, a vendégzenészek jól teljesítenek, nemkülönben megnyerő a zenei szerkesztés: egészségesen fejlődik a lemez, összeér, ami összetartozik. Akadnak persze áthallások bőséggel (soha nem is tagadták, hogy maga a rendező hivatkozott a Harcosok Klubjához írt Dust Brothers lemezre, mikor kijelölték az anyag csapásirányát), de ennek ellenére is bátor húzás volt ilyesféle terepre merészkedni, hol hazai soundtrack még nem járt: ez itt a pirosan égő ledek tartománya, a túlvezérelt hang birodalma. Ez bizony ipari árammal hajtott, szétcsavart high-gain techno, pszichotróp anyag, amely rohammal veszi be az agy hallóközpontját és szétülteti a neuronokat. Miként az sem elhanyagolható, hogy ez a lemez – a hazai felvételek többségével ellentétben - megszólal, van dinamikája és van tere, ó istenem, rendesen beteríti a szobát, autóban, nagy cuccon gyilkos lehet. Magyar filmhez írt zene sohasem szakított még ekkorát.

Érdemi kifogás alig egyetlen támadhat: egy ilyen minőségű kiadvány bizony megérdemelt volna egy szép füzetet, de a tokban mindössze egy kihajtható borító lapul. Tetszetősnek éppen tetszetős, de akkor is sovány ez a megoldás, bár értem én, EP formátumról lévén szó meg kellett fogni a költségeket. De ne sírj, száj: a Kontroll nagyon megéri ezt a három lepedőt, mert ha hangosan hallgatja az alany, könnyen a lakóközösség első számú ellenségévé válhat, ha pedig fülesen keresztül küldi, úgy garantált a becsavarodás. Fel is raktam a polcra, a kedvencek szomszédságába, a Karambol és a Harcosok Klubja mellé, ugyan nem fogják összerúgni a port.

Még ilyet, sokat, s a haza fényre derül.

Neo: Kontroll – a filmzene EP, Közreműködtek: Antal Nimród, Ábrahám Zsolt, Csányi Sándor, Fekete Kovács Kornél, Hodosi Enikő, Kőváry Péter, Kovács Lajos, Papesh Péter, Játékidő: 36.22, Kiadó: Warner Music


Címkék

szakma , kritika



nka emblema 2012