Koreai boom

A kivétel, ami erõsíti a szabályt a hollywoodi minta-tagadásból, az a 30-as évek klasszikus hollywoodi gengszterfilmjét követõ Utolsó szemtanú (Last witness, 2001). Bár a mûfajnak olyan hongkongi mesterei is akadnak a 80-as évekbõl, mint Joo Woo, vagy Ringo Lam, az Utolsó szemtanú felügyelõje: ’Oh detektív’ a film-noir mûfajában nyomoz egy kettõs gyilkosság ügyében a dél-koreai metropoliszban. A nyomozás során a felügyelõ talál egy ötven évvel korábban írt nõi naplót, amellyel a thrillerbe kapcsolódik egy történelmi-politikai dráma és egy love story szál is. Így a rajtaütés helyszíne az ultramodern night-klub után akár egy bambuszerdõ is lehet.

Udinében meggyõzõdhettünk arról, hogy a koreai filmgyártásban új trendként megjelentek az erõs, vad nõi szerepek: Gengszter a feleségem, Az én belevaló csajom, Elérni a Holdat (Kick the Moon, 2001). Korábban is volt ilyen kezdeményezés, de ekkora mértékû fizikai erõszakot a nõk koreai vásznon most alkalmaznak elõször és a nézettséget tekintve ezt nagy sikerrel teszik. „Olvasd, vagy meghalsz!”- tárja fel a lehetõségeket a Az én belevaló csajom forgatókönyvíró lánya a fiújának, Kyun Woo-nak. A ’belevaló csaj’ írta történetben, a kínai Tomb Raiderben találják magukat, ahol a lány húzott szemû Angelina Jolieként menti meg a fiúját. De ezt Kyun Woo nem találja elég romantikusnak. „Neked koreai film kell? Azok mind nyálasak”- válaszolja sértetten a címszereplõ, majd a kínai független filmes, Zhang Yang Zápor c. filmjének paródiájába hívja a fiút, ahol szegényt ásóval fejbe vágják és az apjával együtt - élve - eltemetik. Utána már nincs kifogása a belevaló barátnõjének a forgatókönyveivel, pedig a film még sokáig tart. A fiú számára viszont ott van a másik veszedelem, az anya: „Mindig attól függ a büntetésem, hogy éppen mi van a kezében, remélem, hogy uborka.”- mondja Kyun Woo, de késõn, mert már látja anyja kezében a husángokat.

A férfibecsületet a gengszterek és a szerzetesek mentik meg a Helló, Dharmá-ban. Ebben az akció-vígjátékában két csapat, a maffiózóké és a zenbuddhistáké szembesül egymással. Csak úgy fogadják be az eleinte békésnek tûnõ szerzetesek az öt fõs bújkáló gengsztercsapatot a kolostorukba, ha azok legyõzik õket. Kezdetét veszi a versengés különféle versenyszámokkal. Az nem kétséges, hogy ki nyeri a Buddha elõtti 3000 meghajlást, de hogy a szerzetesek között haditengerész is van, hogy szaltózva röplabdáznak és hogy a számolóversenyt úgy nyerik meg, hogy a hét éve néma társuk közbekiált, azok már nem várt fordulatok. A vallási feladványt pedig a gengszterek fejtik meg. Maradhatnak. De mikor Buddhát tisztogatása közben - hogy megnézzék Made in China, vagy Made in India van-e a talpán - felborítják, letörve annak gyönyörû nagy füleit, kezdõdik a bonyodalom.

A 2001-es dél-koreai közönségsiker-sorozatot a vígjátékokon kívül még Kim Ki-Duk, a dél-koreai film inkább fesztiválsikereirõl híres fenegyereke is növelte. Az elsõ tíz nap 375 ezren látták új filmjét, a Rossz fiút (Bad Guy, 2001) Dél-Koreában, annak ellenére, hogy régebbi filmjei - például a Titanic Fesztiválon is vetített a Címzett ismeretlen és a Sziget - hazájában nem voltak túl népszerûek. 

Kim Ki-Duk volt az egyetlen, aki nem jelent meg személyesen a Far East Film fesztiválon, de a Berlini Fesztiválon egy interjújában elárulta, hogy a Rossz fiúban a korábbiakhoz hasonlóan azért foglalkozik az erõszakkal, mert úgy gondolja, hogy ez az az út, ami egymáshoz vezeti az embereket. A címszereplõ egy bordélyház vezetõje, aki egy véletlenül megismert, és vadul megkívánt diáklányt nem magának szerez meg, hanem prostitúcióba taszít. Ki-Duk a vad kezdés után az erotikus jeleneteket visszafogottan ábrázolja, holott a film nagy része bordélyházban játszódik. A film végére a fiatalok egymáshoz csiszolódnak, a lány megkeményedik, a fiú pedig... A lényeg, hogy a film végén együtt autóznak boldogan, miközben a srác árulja a lányt az országúton.