Közönségfilm aprópénzből

Kész cirkusz a filmklubban

A kívülállók bandáját sikerült idén egy vonalba terelnünk filmklubunkon, ugyanis kiválasztott rendezőink mindegyike a Filmművészeti megkerülésével, önerőből jutott el oda, hogy filmeket készítsen. A három outsider ezen túlmenően azonban három különböző alkotói csapást jelöl ki azok számára, akik a hivatalos felsőoktatási rendszert átugorva szeretnék megközelíteni a filmszakmát. A felkínált lehetőségek: szerzői film, minimalizmus ill. klasszikus történetmesélés.

Míg januárban a Le fejjel! friss, meleg tekercseivel érkező Tímár Péterrel félház előtt követhettük végig a gyomorból mesélő vizuálművész pályájának a BBS vadkísérleti neveldéjétől az RTL-Klub piaci szorításáig röpítő ívét, addig Vranik Roland esetében a Fekete kefe Szemle-fődíja nyomán dugig telt Kulti közönsége azt láthatta be: a minimalista történetmesélési hozzállás néha az alkotók valós lényére és megnyilvánulásaira is átragad a pulpituson.

Kész cirkusz Nagy Zoltán, Elek Ferenc, Görög László és Tóth Jocó

Az empirikus tapasztalatok alapján tartalomkutató és lényegmérő kontrollcsoportunk már ekkor fölállíthatta a furcsa előfeltevést: a beszélgetések tartalmi mélysége a jelenlévő közönség számával fordított arányban nő. S a tétel beigazolódott, az utolsó klubon prezentált Dyga révén Müllner Dóra moderátor, az opponensi státuszt betöltő Pálos György rendező és a Kész cirkusz egyik főszerepét játszó Scherer Péter segítségével családi kör előtt lettünk rávezetve az outsider filmkészítői gyakorlat legmélyebb és legkegyetlenebb igazságaira: ha ma valaki klasszikus történeteket próbál a közönségnek elmesélni itthon, az a világ nagyobb nemzeti össztermékkel rendelkező országainak filmgyártásával szemben egy átlagos magyar művészfilm költségvetésének töredékére számíthat csak, és minimum mániákus kényszerbetegnek kell lennie, hogy ilyen körülmények között műfaji filmeket próbáljon letenni az asztalra.

Ebbe simán belefér az is, hogy elfelejted, hogy valaha is belépj valamilyen filmes szakszervezetbe, és akár 48 órát végignyomsz talpon. Így nem csoda, ha Dyga nem is hajlandó magát filmrendezőnek nevezni, csak egy embernek, aki filmeket készít, hisz ez az, ami felőrli az energiáit, mert ez az, ami egyedül érdekli ebben az egészben. Két saját film közt meg marad a békásmegyeri 30 négyzetméteres élettér, és a félprofi attitűdű asszisztenskedés művészfilmekben, amiből ki lehet hozni a számlákat.

Egy ilyen felállás persze csak akkor működhet, ha egy bolond százat csinál, azaz más bolondokat is maga köré gyűjt, és a személyes elvakultságokat bedobva a nagy közösbe, végigjárják a gyakorlat filmes főiskoláját. Így jött össze a Dyga Zsombor rendező, Czakó Judit vágó, Horváth Árpád operatőr és Lovas Balázs forgatókönyvíró (a filmhu szerkesztője) fölállású mag, ami Durst György producer révén tudott szárba szökkeni, hogy idióta zsánerparódiától kezdve (Séta, 1998), suta thrilleren (Gyilkosok, 1999), nézőpróbáló dogmán ('öcsögök, 2000) és utópikus sci-fi-n (Uno, 2001) át eljussanak a már hivatalos elismeréseket is hozó romantikus vígjátékig a nagy zsánerlaborban. A 2002-ben készült Tesó című film volt az, ami elsőként eljutott a hivatalos forgalmazásba a csapat munkái közül, s az előzetes becslésekkel ellentétben végül 30 ezer alatt megtorpant a nézőszáma, de hát a mozi bizony kiszámíthatatlan biznisz, s mint arra Pálos rámutatott: a legnagyobb hollywoodi moguloknak sincs fogalmuk arról, mitől megy vagy mitől bukik egy film a pénztáraknál.

Kész cirkusz Welker Gábor és Elek Ferenc

Dyga mindenesetre az új akció-vígjátékát illetően sem számít 30 ezer nézőnél többre a szeptemberi premiert követően. Hiába vannak meg a Kész cirkusz Árpa Attila Argójához hasonló potenciáljai, humora és Udvaros Dorottyát, Ónodi Esztert, Csuja Imrét vagy épp Scherer Pétert fölvonultató sztárgárdája, a rendező szerint a filmje azért nem fog másfélszázezer nézőt csinálni, mert "langyos": túlságosan lúzer karakterekre fókuszál egy lúzer közegben, és nem ragadja tökön a nézőit "tough guy"-okkal, mint például Árpa filmje.

Természetesen azért Dyga túlvezérelt realizmusa ellenére sem temeti el előre a filmjét, s a Tesóhoz képest most sokkal jobban oda fognak figyelni a Kész cirkusz forgalmazására, így például a forgalmazó Budapest Film segítségére célhatékony kampánycsapatot is akarnak a film mellé rendelni. Az üzleti odafigyelésre különösen nagy szükség lesz, hisz Durst György produceri pályafutása alatt először vett fel magánemberként bankhitelt a film szemlés bemutatása érdekében, aminek egy sikertelen MMK-pályázat esetén a háza láthatja kárát. Így nem csoda, hogy Durst az idei Szemlén bejelentette: meghatározatlan időre visszavonul a producerkedéstől.

A helyzet tehát pillanatnyilag szar, de ha az embernek már viszket a bőre, annyira filmet akar csinálni, akkor azt meg kell vakarni. Még ha fáj is.