Low-budget, no-budget
Low-budget Film Strategy (LFS)
Bizonyára egy kissé "túl vagyunk érzékenyítve" a témával kapcsolatban, de úgy érezzük, hogy érdemes néhány percet ennek a témának szentelni.
Természetesen már az elején szeretnénk leszögezni, hogy a low-budget (a továbbiakban LB) filmek fontos szerepet játszanak a hazai filmgyártásban: egyrészt gyakorlási, másrészt kísérletezési, harmadrészt kiugrási, illetve megjelenési lehetőséget nyújtanak kezdő alkotók számára. Meg kell állapítani továbbá azt is, hogy egészen kíváló hazai LB filmekhez is volt szerencsénk - csak egyetlen példát említenénk: Kocsis Ágnes Friss levegő című filmjét, amely még a nemzetközi porondon is megállta a helyét számos fesztiválsikert aratva. (kb. 20 millió forint volt a teljes költségvetés).
20 éve készítünk low-budget és no-budget (NB) filmeket is. Tulajdonképpen, ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy lassacskán a hazai filmek jelentős része bátran tekinthető bizonyos szempontból LB filmnek. Ez sokszor nem is egyértelmű, mert a nemlétezö önrésszel feltupírozott költségvetések, vagy a külföldi koproducerek beígért pénzei alapján úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, pedig nincs így, és akkor még nem beszéltünk az egyéb járulékos költségekről, vagy a görgetett korábbi tartozásokról, amelyek tovább csökkentik az amúgy is szűkös keretet.
Mindezzel nem is érdemes foglalkozni, de néhány éve új jelenséget figyelhettünk meg a hazai filmpiacon. Amíg korábban csak kisjátékfilmek készültek lehetetlenül alacsony költségvetésből, ma egyre több nagyjátékfilm jut erre a sorsra. Amíg azonban egy kisjátékfilm esetén csak néhány nap munkát és eszközbérleti díjat, illetve stúdió- vagy laborórát áldozunk a filmművészet oltárán, addig egy játékfilm esetén ez meghaladhatja a több hetet, esetleg a több hónapot is.
 |
| Egy low budget producer a Blair witch projectből |
Ez önmagában még szintén nem lenne baj (ki-ki döntse el maga, hogy mekkora áldozatra hajlandó egy-egy film érdekében), de amikor valaki pusztán az összegeket említi büszkén, a mögöttes tartalom nélkül, mint példát arra, hogy lám, ennyiböl is lehet filmet csinálni, és teszi mindezt esetleg nem szakmai fórumokon, az már igenis baj! Nem egy konkrét esettel, hanem magával a jelenséggel szeretnénk foglalkozni. Ugye, azért azt senki sem gondolja komolyan, hogy 10-20 millió forintból el lehet készíteni egy játékfilmet!
Hogy ezek a filmek elkészülhetnek, annak az az oka, hogy más filmek eltartják ezeket a filmeket. Az eltartják, általános értelemben pedig azt jelenti, hogy a professzionális filmgyártás, a reklámfilmek, valamint a külföldi bérmunkák költségén létrejött, a filmkészítéshez szükséges termelőeszközök (beleértve a szakembergárdát és az alkotógárdát is) képesek hitelezni, vagy baráti segítséget nyújtani ezeknek a filmeknek.
Nagyon sarkosan fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy egy ilyen LB filmnek van 50 producere, akik munkájukkal, eszközeikkel, átvitt értelemben a pénzükkel létrehozzák ezeket a produkciókat. Önmagában a LB film mint versenyképes kategória nem létezik, ez a műfaj egymagában nem is életképes! Ez egy érzékeny szimbiózis, amely megfelelő arányok betartásával hosszú távon is biztosithatja mind a professzionális, mind a LB filmek fennmaradását. Jelenleg ennek az aránynak az eltolódása zajlik a LB filmgyártás irányába, és ez hosszú távon a magyar filmgyártás és a magyar filmszakma teljes leépüléséhez vezethet. Az arány és a feltételek betartása létkérdés számunkra!
Lehet néhány millió forintból játékfilmet készíteni, csak erre ne legyünk büszkék, és mindig tegyük hozzá, hogy „Köszönet!” a hazai filmgyártás minden egyes szegmensének, mindazoknak az alkotóknak, kollégáknak, stúdióknak, eszközkölcsönzö cégeknek, laboroknak, és nem utolsósorban a kultúrát hosszú távon finanszírozóknak, akik nélkül ez a film nem készülhetett volna el.
Tisztelettel,
Balázs Gábor, Zányi Tamás
