Magasiskola - Gaál István

A napokban került könyvesboltokba a Gaál István életművével foglalkozó kötet (Osiris Kiadó), és ez jó alkalom, hogy ennek a szó minden értelmében rokonszenves alkotónak egyik filmjével foglalkozhassak. A Magasiskola Mészöly Miklós regénye nyomán készült.

Gaáltól a magyar új hullám egyik friss alapműve, a Sodrásban után mindenki nagy és hasonlóan felzaklató filmeket várt. Mai szemmel, harminc év múltán Gaál jelentős és gazdag életművében máig a Sodrásbant látjuk legerősebb filmjének. Készített halványabb darabokat is, később meg az értékesebb filmjeire is talán csekélyebb figyelem vetült, mint érdemelte volna. Gaál csendes alkotó, ritkán áll viták vagy filmen kívüli, kultúrpolitikai, publicisztikus izgalmak középpontjában.

A Magasiskola a magyar film egyik gazdagon rétegezett korszakának jellemző darabja. A hetvenes éveket nálunk az úgynevezett "parabolisztikus" filmtípus uralta, amelynek talán Jancsó 65-ös Szegénylegényekje volt az őse és mintatípusa, de mégsem az ő, hanem például a Kósa-filmek (Nincs idő) a parabolisztikus filmek jellegzetes példái. Gaál azonban semmiképpen sem Jancsó hatása alatt állt, és bár Kósa stílusával talán valamiképp inkább rokon, de e művészi rokonság nem túl közeli. A Magasiskola Gaál életművén belül értékelendő - ugyanakkor a magyar hetvenes évekre is tanulságokat sugároz.

Ha parabolisztikus filmfajtáról beszélünk, a legkevésbé sem lehet elfeledni, hogy a regény írója, Mészöly Miklós volt a hatvanas években ennek a legfőbb szépirodalmi művelője. Ablakmosó című színművének közlése után a Jelenkor szerkesztőjét leváltották, a lapot megfegyelmezték, Mészöly sokáig a "tűrt" és a "tiltott" kategória között imbolygott. A hatalom különösen nem kedvelte, de kénytelen-kelletlen tűrte az Atléta halálának meg a Saulusnak hazai meg külföldi szakmai sikerét.
Annak, hogy a hetvenes évekre a parabolisztikus, "áthallásos" történetekhez fordultak a magyar rendezők, hasonló okai voltak, mint az irodalomban: az éles konfliktusú, mélybe hasító mai témákat nem lehetett igaz módon feldolgozni, sok volt a tabu, taszító a mellébeszélés kényszere... A Magasiskola jelképes, elvont tanulságokat sugalló története egy solymásztelepen játszódik. A kártevő kisállatokat és madarakat pusztító sólymokat egy fanatikus solymász idomítja. Ez a figura (Bánffy György emlékezetes szerepe) munkatársaival is diktatórikusan viselkedik. A telepre nyári gyakorlatra érkező fiatalember szembeszállna ezzel az értelmetlen renddel, de hiába kéri munkatársa, egy fiatal lány (Meszléry Judit) segítségét és támogatását: a lány erőtlen ehhez, és a fiúnak vesztesen kell távoznia, bár talán megingatta a telepvezető uralmát...

Gaál előző filmjeire a személyesség "új hullámos" jegyei voltak igazán jellemzőek, az önvallomásos hang. Most nem egészen. Erről kérdezte Zsugán István egy 1969-es forgatási interjúban.
"Az ember sosem szakíthat önmagával - felelte Gaál. - Azt hiszem, a témaválasztás sosem véletlen ürügy. Az előző három filmmel elmondtam azt, amit ezeknek a témáknak a kapcsán ki tudtam fejezni. Most másfajta ügyek foglalkoztatnak. Nem hiszek abban, hogy egy embernek mindig egyetlen bolygó körül, azonos pályán kell keringenie. És abban sem, hogy stílusnak állandónak kell maradnia. (...) Most az a nagy lecke számomra, hogy ilyen kevés szereplős kamarafilmmel kell lehetőleg teljes és komplex emberi világképet adnom."
A Magasiskola mind a rendező, mind az operatőr (Ragályi Elemér) első színes filmje volt, s ha a kópia állapota és a tévé-sugározta kép engedi, érdemes megbámulni a sárga és a vakító kék ellentétére épülő képi világ megteremtését.
Gaál filmjét kedvezőtlenül fogadta a hazai kritika. Mai szemmel is merevnek, túl szabályosnak, olykor kimódoltnak látszik – olyan jegyek, melyek talán idegenek is Gaál István alkotói habitusától. Erről ugyancsak lehetett volna gondolkodni és beszélni. Csakhogy másról volt szó: kritikai figyelmeztetésről, felemelt mutatóujjról - hogy magam is némi metaforát használjak.
"Filmje megítélésében nem lehet szempont a Cannes-ból hazahozott díj" - figyelmeztetett egy korabeli kritika. A Magasiskola ugyanis - hogy el ne feledjem - a zsűri különdíját kapta meg a cannes-i fesztiválon. Gazdag vagy szegény, mindenesetre különös idő lehetett, amikor ez rosszallást váltott ki. A hetvenes évek alacsonyhorizontú iskolája.

Bikácsy Gergely

Magasiskola (1970) - Rendezte: Gaál István. Írta: Mészöly Miklós. kisregényéből Gaál István és Mészöly Miklós. Kép: Ragályi Elemér. Zene: Szőllősy András. Hang: Csonka Ferenc. Vágó: Gaál István. Díszlet: Romvári József. Jelmez: Kemenes Fanny. Szereplők: Bánffy György (Lilik), Ivan Andonov (Somoskői Gábor), Meszléry Judit (Teréz). Gyártó: MAFILM 4. Játékfilmstúdió.


Duna Televízió, január 19., péntek 21.30.