Magyarok a balkáni háborúban; Pol Pot megye punkjai
Opponens: Kőbányai János, Galambos K. Attila
A filmről kevésbé, inkább a történelemről, a kisebbségi létről vitáztak a résztvevők. Kőbányai javarészt a maga Szarajevóval, illetve a jugoszláviai magyarsággal kapcsolatos nézeteiről beszélt, ami aztán eindította a lavinát. A szobában összegyűltek között volt hetvenhárom éves háborús veterán, újvidéki újságíró, fölényes történelemtanár, akik aztán különböző okfejtésekkel heves vitába keveredtek. Kőbányainak a filmmel kapcsolatban az egyetlen kifogása az volt, hogy miért nem hallgattatott meg a másik fél is? Miért csak az ottani magyarok - és nem pl. szerbek - mondhatták el a magukét. "De mit tudna ehhez a másik fél hozzátenni?" - kérdezte az alkotó, aki nem nagyon tudott mit kezdeni a kritikai észrevétellel. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy nagyon lényeges és jól megfogalmazott a film alapkérdése: Végsősoron melyik etnikumhoz legyen lojális a szétesett Jugoszlávia magyar lakossága? És mit kellett volna tennie, vagy mit tegyen a jövőben az ismétlődő balkáni háborúkban?
Az indulatoktól nem mentes első menethez képest üdítő volt a kövező filmről szóló beszélgetés. Megjelentek a film szereplői is: a CPg. De itt is inkább A Pol pot megye punkjai által felidézett kor rekonstruálásába bonyolódtak a résztvevők.. Milyen volt a nyolcvanas években ellenzékivé válni? "Igazából már kár politizálni, kár börtönben ülni, az igazi szabadságot, a spirituálisat, belül kell megteremetni" - mondta a film és a zenekar kulcsfigurája, Güzü. Azt, hogy hogyan lett a CPg-ből legenda, hogyan ragadt rájuk a "cigánypusztító gárda" titulus, igazából sem a filmnek, sem a rendezőnek, sem a zenekari tagoknak nem sikerült megfejteniük. Talán a hatalom paranoiás félelmei tették őket valakikké. "Talán keverték a Mosollyal". Haraszti Miklós, és a demokratikus ellenzék párhuzamos történetéről is szó esett. "Mennyiben volt más ellenzékinek lenni tisztán politikailag?". Ezúttal is többen hiányolták a filmben a másik fél meghallgatását. Kóthy Judit szerint kár, hogy ennyi év telt el a valós események és a forgatás között, a szelektív emlékezet veszélybe sodorta a film dokumentációs értékeit.
A vitázók a film alapértékei közt említették, hogy a CPg újra eljátszotta régi számait.
