Majdnem szűz

Te rongyos (kurva)élet!...

Bacsó Péter új filmje egyszerre dolgoz fel egy rendkívül aktuális témát, ugyanakkor vissza is nyúl az életpálya egy korábbi darabjához. Az intézetből az életbe frissen kilépő fiatal lány erős társadalmi háttér előtt felvázolt fejlődéstörténete az ezredforduló utáni Magyarország történéseiből táplálkozik, viszont ha ezt a hátteret lefejtjük róla, kiderül: maga a téma örökzöld – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Majdnem szűz több ponton is párhuzamot mutat a rendező 1983-as alkotásával, a Te rongyos élet!...-tel.

Bacsó Péter legújabb alkotásának egyértelműen fordulatos, lenyűgözően érdekes meseszövése a legfőbb erőssége (a forgatókönyvet szintén Bacsó jegyzi). Árva Boróka, a 18 éves árvalány a nevelőintézetből kilép az életbe: megkapja a néhány millió forintos otthonteremtési segélyt, amit azonban – szerelme, János érvei ellenére – pár nap alatt eltapsol egy méregdrága, előkelő budapesti szállodában. Boróka ekkor Jánoshoz költözik, a fiú azonban egy nap – miután korábban két alkalommal is prostitúcióra készteti/kényszeríti a lányt –eladja haverjának, a prostikat futtató Ronaldónak egy használt motorért cserébe. És ez még csak a felvezetés, az egész film cselekményének mindössze talán a negyede, hiszen ezután még nagyon sok minden következik: az alávetettségből, a prostituált létből felfelé és lefelé is vezet ugyanis út...

A remek forgatókönyv azonban egyszersmind hátrányává is vált a műnek, hiszen a kalandos történet számtalan és igen sokféle helyszínen játszódik (nevelőintézet, különféle társadalmi helyzetben lévő emberek otthona, aluljáró, országút, iskola, ruhaüzlet, Parlament stb.), és ezek ábrázolása sajnos nem minden esetben sikerült a leghitelesebben. Ha a nagyszerű cselekményvezetés az erőssége a filmnek, akkor a valóságábrázolás a gyengéje – ami sajnálatos egy ilyen égetően aktuális, mai történetben.

A remek forgatókönyv hátrányává is vált a műnek

Az Árva Boróka élettörténetében előkerülő elemek (a prostituáltak érdekképviselete, petíciójuk a miniszterhez, a „lányok” vállalkozóvá alakítása, menedzserré átképzése stb.) mind-mind olyan témák, amiket nem is olyan rég még a híradókban láthattunk-hallhattunk (a rendező-forgatókönyvíró saját bevallása szerint maga az alapötlet is egy újsághírből származik). Alapvetően azonban azok a jelenetek működnek a legjobban, melyekben a főszereplő, Ubrankovics Júlia személye és alakítása „viszi magával” a sztorit – a bűnözést, illetve a peremhelyzetbe került embereket (hajléktalanokat, kurvákat) bemutató képsorok meglehetősen hiteltelenek.

A Majdnem szűzben tehát a társadalmi aktualitás kerül ellentmondásba a mesével, a pillanatnyi realitás a mindenkor és (talán) örökké érvényessel. Ezt a mesei, elemelt vonulatot a filmben számos szimbólum erősíti. Főhősnőnk, Boróka több szituációban is bizonyítja: hiába mondogatja, hogy „nem szeretek senkit, kurva vagyok”, valójában aranyból van a szíve (például legelső, még „amatőrként” felszedett ügyfelétől nem fogad el pénzt, mikor a férfi rosszul lesz az aktus közben, máskor pedig egy hajléktalannak ajánlja fel szolgálatait önzetlenül, puszta szívjóságból). Ezt a „szent kurva” státust a szimbólumok nyelvén az alkotó először akkor mutatja meg, amikor Boróka egy út menti, törött feszület mellett ül (s keresetlenül fel is szól Krisztushoz: „na, ehhez mit szólsz?”). A következő, Mária Magdolnára való utalás pedig akkor érkezik, amikor a lány megmossa szenvedő hajléktalan ismerőse lábát.

A társadalmi aktualitás kerül ellentmondásba a mesével

A filmben ezen kívül további idézeteket is találunk, ezek azonban a saját életműre utalnak vissza. A Majdnem szűz több ponton is erős párhuzamot mutat Bacsó korábbi, 1983-as alkotásával, a Te rongyos élet!...-tel. Ez is, az is hangsúlyos, erőteljes portré egy-egy kilátástalan helyzetbe került nőről. Sziráky Lucy kitelepített operettdíva és Árva Boróka, egykori intézetis lány, jelenlegi kurva egyaránt szabadulni akar a maga csapdájából, viszont ehhez más és más utat választanak (Lucy mindenáron régi művészéletét akarja visszakapni, míg Boróka valami gyökeresen újba vág bele).

A legfontosabb egyezés persze, hogy Udvaros Dorottya után az idős Bacsó újra talált magának egy múzsát a fiatal, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tavaly végzett Ubrankovics Júlia személyében. A két színésznő közti külső, fizikai hasonlóság vizuálisan abban a jelenetben a legerősebb, amikor a Nemzeti Zúzalékgyár igazgatójának irodájában járunk: Ubrankovicsnak ekkor nemcsak vörös haja, hanem szépen besütött, göndör fürtjei is Udvaros Te rongyos élet!...-beli „operettes” loknijait idézik. A legegyértelműbb utalás a két mű között fennálló kapcsolatra azonban az, amikor egy fúvós zenekar előadásában a Majdnem szűz egyik utcai jelenetében felcsendül a Te rongyos élet!... főcímdala. (További nem olyan jelentős, ám annál mulatságosabb párhuzamként pedig az új alkotás egy kulcsfontosságú jelenetében zöldre festenek valakit, ahogy a korábbi műben pirosra festették szegény kommunista tanítót.)

Elindít a pályán egy tehetséges, fiatal színésznőt

Ahogy azt a filmhu-nak adott interjúban a 80 éves Bacsó Péter elárulta: úgy tervezi, ez lesz utolsó filmje. Habár a Majdnem szűz nincs (nem is lehet) olyan jó, mint a Te rongyos élet!..., ez az egyszerre nosztalgikus és életvidám darab szép lezárása egy gazdag életműnek. S nem utolsósorban a korábbi alkotáshoz hasonlóan remélhetőleg ez is elindít a pályán egy tehetséges, fiatal színésznőt, aki eddigi munkáiban ugyan (több rövidfilmben is láthattuk már) váltakozó színvonalon teljesített, de most kapott egy kivételes lehetőséget, amivel nagyszerűen tudott élni.