Maradunk

Az igazi Bódi-család

Vági Barbara és Talán Csaba Maradunk című filmje – akárcsak Schifferé – becsületes vidéki romák budapesti életéről, beilleszkedéséről és honvágyáról szól; a személyes történeten keresztül mutatja be az iskolázatlanság, munkanélküliség és szegénység máig égető problémáit. A Bódi család, mint egykor Cséplő Gyuri, kényszerből, megélhetés és munka reményében költözik a fővárosba, de ugyanolyan szegénységben kénytelen élni, mint szülőfalujában. Bódi Jenő a közterület-fenntartó alkalmazottja, utcasöprésből tartja el feleségét és két fiukat. A nagyobbik fiú, Máté értelmes, érdeklődő gyerek; szülei azt szeretnék, ha tanulna, és az eszével keresné majd a kenyerét.

Kevés lesz az otthoni jó példa

A film bemutatja a család életkörülményeit, a nyolcadik kerületi miliőt, a kilátástalan szegénységet. A Bódi család nyomorban, de szeretetben él egy hatalmas tűzfalakkal határolt udvarban, ami a filmben úgy jelenik meg, mint a béke és boldogság kicsiny szigete a nagy józsefvárosi óceánban.

A Maradunk legfőbb konfliktusa sem a családon belülről vagy a szegénységből ered, hanem az álmok és a realitás egymásnak feszüléséből. Bódiéknak honvágyuk van, szeretnének visszaköltözni vidékre, ahol ott van a rokonság, a roma közösség és kultúra, a gyerekeknek pedig a felhőtlen gyerekkor, az udvar, a friss levegő, a játszótársak. A szülők féltik gyerekeiket a fővárosban, attól tartanak, hogy kevés lesz az otthoni jó példa, ha a józsefvárosi környezetből rájuk ragad a helytelen értékrend és viselkedés: a lopás, verekedés, drogozás. A címből sejthető, mi lesz végül a család döntése: maradnak, mert itt van munka és kellő színvonalú iskola.

A film igényesen fényképezett, értő és érző szemmel válogatott, feszesre szerkesztett alkotás. Bár az kissé erőltetett, hogy a huszonnyolc perces film olyan didaktikus fejezetcímekkel tagolt, mint „az udvar”, „a munka”, „az ebéd”, hiszen minden, ami a képből is kiderül, felesleges felirat egy filmben.