Másik János - "Egy templomot fel tudnék építeni"
- Elnézve a külföldi díjkiosztó ünnepségeket elmondható: a tengeren túl rang filmzeneszerzőnek lenni. Az Oscar-gálán a műsorszámok többségét a mozik betétdalai vagy a filmzenék zenekari előadása teszi ki, a muzsikusok versenyben vannak a díjakért, nem beszélve a filmzene utóéletéről: CD-n jelennek meg a kompozíciók, sőt a híres dallamok csengőhangként letölthetőek a mobiltelefonokhoz. Mi a helyzet Magyarországon?
- A Meteohoz írt filmzenémet anno kiadták 8000 példányban, amiből 7500 el is fogyott - nem a mozikban árulták a lemezt, ami nevetséges. Kevés honoráriumot kaptunk, a zene kiadását is ez inspirálta - az eladott példányok után részesedtünk volna. Szerintem ez a tendencia mostanában kezd megváltozni. A Meteo zenei anyagát újra kiadják, tervezik az Egérút megjelentetését, sőt szerzeményeimnek gyűjteményes kiadása is számba van véve. Úgy tűnik, átvesszük az amerikai módszert, ott működik, akkor talán itt is fog. Látok rá esélyt. Pár zenémet hallottam már viszont tévéreklámokban. Az probléma, hogy nem osztanak zenei díjat a Szemlén. Az egyetlen díjat, amit filmzeneszerzőnek adtak ki, a filmkritikusok díját, mi kaptuk meg közösen Szemzővel a Meteóért, erről a feleségemtől értesültem, aki aznap az egyik napilapban olvasta, hogy már át is adták.
- Kép és zene kapcsolata különös viszony. Videóklipeknél tapasztalja az ember, hogy rémes számokat eladhat egy jó klip, egy gyengébb viszont ront a zeneileg nívós darabok esélyein. Ez a filmeknél is előfordulhat?
- Igen, ez előfordulhat. Lehúzhatja az ember zenéjét egy rosszabb film. A fordított helyzet még nem állt elő, elégedettek szoktak lenni velem a munkatársaim.
- Minden felkérést elvállalsz?
- Most rosszul állok anyagilag, de ennek ellenére nem vállalok el mindent. Ha olyan filmre kapok ajánlatot, ami nagyon tetszik, lényegesen kevesebb pénzért is vállalom. Pénz ide vagy oda, mindig bedobom magam - enélkül nem érdemes! Szabó Ildikó minden filmjének én csináltam a zenéjét, kivéve az utolsót. Éppen felénekeltem a lemezemet, amikor szólt. Mondtam, várjon két hetet, majd a producerétől megtudtam, hogy mást szerződtetett. Egyáltalán nem érintett keményen, csak számítottam a munkára, visszamondtam miatta feladatokat.
- Komponálásaid során mi a sorrend? A zene inspirálja a képet vagy fordítva?
- A legkülönbözőbb. Van úgy, hogy megkapom a forgatókönyvet előre, és van úgy, hogy minden az utolsó pillanatra marad. Az első felkérésemnél, a Kovásznai Gábor György rendezte első és utolsó magyar animációs musicalnél, a zenémre animálták a filmet, a véglegesre elkészített jazzre, nem pedig a vázlatokra. Van úgy, hogy alig van a készítőknek pénzük a filmzenére, csak valami nagyon nevetséges összeg. Ha tetszik a film, annyiért is elvállalom. A filmzenéim többsége szimfonikus zene, ez viszont nagyon drága. Elterjedt rólam, hogy nagyon drága filmzeneszerző vagyok, mivel elkérek annyit, hogy egy harminctagú szimfonikus zenekart ki tudjak fizetni, ráadásul a mai napig a legjobbakkal dolgozom, a Fesztivál Zenekarral, a Budapest Vonósokkal. Ez sok pénzbe kerül ugyan, de meg tudom hallgatni a művet tizenöt év múlva is. Általában a filmzenén úgy szoktak spórolni, hogy megcsinálják a zenét kvázi szimfonikusra, aztán feldobják imitátorokkal. Hervasztó példa erre Vangelis-zenéje az 1492 -A paradicsom meghódítása, amelynél high-tech keyboardokkal imitálták a zenekart. Egy hozzáértő rögtön észreveszi, hogy ezek nem akusztikus hangszerek.
- Előállhat olyan helyzet, hogy egy már kész zenét adsz a rendezőnek, úgy értem előveszel egy kompozíciót a fiókból, mondván illik a filmhez?
- Olyan történetem nem volt még, hogy a fiókból vettem volna elő egy kész művet, bár biztattak már rá. Nézőként készítem a filmzenéimet. Nincs és nem is lesz benne rutinom, egy új film, mindig egy új világ. Mindig újra kezdem. A Gyerekgyilkosságokat hat évig dédelgette magában Szabó Ildikó, aztán kiküldte Németországba a terveket egy produceri irodába. Előtte feljött hozzám, hogy készítsek vázlatokat a forgatókönyvhöz, amit meg is írtam - kapott rá pénzt a németektől, de nem eleget. Amíg a megfelelő összeg hat év alatt összegyűlt, a vázlatzenémet hallgatta. Aztán elkészítette a filmet, de ez nem az a film lett, amihez én a vázlataimat írtam. Látva a képeket, komponáltam egy új zenét - természetesen teljesen mást - ami miatt Ildikó megorrolt rám, bár mindenki mondta neki, hogy jobb a második verzió. Akkor nyugodott meg igazán, amikor a Variety külön kiemelte a filmzenét, lenyűgözőnek nevezve - ez után nem nyúzott tovább.
- Mi miatt kezdtél el filmzenéket írni? Mi vonzott a >műfajban?
- Mindig is vágyam volt. Az Interbrass nevű zenekarom 1972-ben nyert a "Ki mit tud?"-on, a Zene egy nem létező filmhez című számommal. Évekkel később találkoztam újra ezzel a dologgal, hogy egy zeneszerző - a kedvencem, Brian Eno (rockmuzsikus, képzőművész, videóművész és producer egyben)-megjelentetett egy lemezt, "Music for a film"-címmel. Tervezgettük később Xantus Jánossal, hogy megcsináljuk a : A Film "for a Music for a Film" című munkát... Ekkor már nagyon szerettem volna filmzenét készíteni, és nem is kellett rá soká várnom, mindössze öt évet. Szeretem a filmeket, sokat jártam egy időben moziba, csak mostanság nem. Amikor normál állapotomban vagyok, akkor járok moziba, mostanában azonban szétvetnek az energiák, akár egy templomot fel tudnék építeni. Amikor zenét írok, sok képet látok. De a legritkább esetben látom viszont azt a vásznon, amit vizionálok. A képekhez egy ponton túl elkezdem hallani zenét. Valószínűleg a két dolog annyira összefügg, hogy ezért vonzott a film műfaja. Egyik következik a másikból.
- Ha eljutsz egy moziba, mennyire tudsz a film egészére figyelni? Nem válik el időnként a zene számodra a képtől?
- Előfordul ilyen helyzet. Van olyan film, hogy nem érdekel maga a film vagy a rendező, de a zeneszerző miatt megnézem a filmet. Ilyen zeneszerző például Jerry Goldsmith, aki a Rambo-filmek zenéjét komponálta. Sok filmjét láttam, népszerűek voltak az akciófilm műfajában, de a zene sokkal jobb volt, mint a film. Nagyon kevés rendező van, aki ért a zenéhez. Ha nem ért hozzá az mindig könnyebbség, de kevésbé élvezetes. Szeretem a kommunikációt, Sára Julival például közös munkánk során mindent megbeszéltünk, ami bennem felmerült a jelenetekkel kapcsolatban. Rövid volt az idő, biztosra akartam menni, ezért volt szükség ennyire hosszas beszélgetésekre.
- Említetted beszélgetésünk elején, hogy a filmzeneszerzésért mindössze egy hivatalos elismerést kaptál, azt is igen sajátságos módon. Mit jelent számodra az elismerés, a visszajelzés?
- Hálatlan dolog filmzenét szerezni, a kritika nem nagyon foglalkozik vele. Három komoly bókot kaptam pályám során. Szabó Gábor, a híres jazzgitáros 20 éves koromban azt mondta rólam, úgy játszom, mint az amerikaiak. A második Miskolcon ért, amikor a Kőszegi Group tagja voltam, a közönség soraiból az egyik roma, odaszólt: te roma vagy öcsém, úgy játszol. Hasonlítottak John Williamshez is, egy producer közölte velem, Williams-szel együtt az én motívumaimat is meg tudja jegyezni, a zenémet hallva képes felidézni a film képeit - ez nagyon nagy elismerés egy zeneszerzőnek.
