Mediawave - Összefoglaló
külföld...
A rövid animációk és a kisfilmek azok, amiket sehol sem látni, mégis a leghálásabb fesztiválprogram a kocsma+koncert formáció mellett. Az animáció hozta magát, a kisfilmek gyengébbek voltak a tavalyi felhozatalhoz képest. Az egyik legjobbnak számított a szlovák Michal Struss A dobozban című animációsfilmje. A 76-os Struss negyedik, baltával faragott diplomafilmje, pontos, szigorú alapossággal készült mű. Emberünk egy dobozból próbál kiszabadulni, a kocka lapjainak hajtogatásával próbalja a beeső fény forrását képező lyukat elérni. Végül kiszabadul. De kint sincs semmi, csak a merő fény, és visszajutni már nem lehet. A német Ursula Helfer és Lutz Garmsen páros animációs filmje (Kockák Bolygója) a nálunk is többször műsorra került Hüvelyk Matyi titokzatos kalandjai című angol filmhez hasonló technikát alkalmaz. Hús-vér szereplők mozgásait animálták egy trükkasztalon, a porlepte dobozok városában. Az utópisztikus dobozváros házai fölött egy megváltó üstükös tűnik fel, zavart okozva a rendszerben. A rendszergazda egy világítótorony tetejéből építi a várost, míg a dobozok lakói a tévé előtt ülve várják a napi sültcsikre adagot, amit a tévé egész nap reklámoz. A film a 80-as évek kopmjúter-effektjeit, a 20-as évek burleszkhangulatát ötvözi 15 percben. A film olyan akár a Der Plan német indusztrialzenekar korai albumai. (Márha evvel tudtam valakinek segíteni.)
A három dimenziós kompjúteranimációt a skót John Gorman A magányos özvegy című 5percese képviselte. Sajnos beleesett abba a hibába, amibe manapság olyan könnyű. Túl sokat várt a 3D látványtól, de az A pontból B pontba, egyenes vonalon rohangáló pókanimációk, az olcsó, bizsu jellegű hóeséseffekt, vagyis a szegényes animáció meg az összeollózott narráció a fekete özvegyről nem lett közönségsiker.
Ezután felüdülés volt a Fekete-tenger partján elidőzni Alexei Kharitidy, orosz animátor lovestoryjában. A hagyományosnak (értsd: a vonalak hosszabb-kevesebb ideig felismerhető figurát fognak körül) mondható animoj (animátyj??) egy szerelmi háromszög (egy nehézbúvár papucsférj, egy narancsszín tangában napozó maca, és egy özvegy halászné) "mindig így van ez"-történetét meséli el. Búvárunk kincsek után kutat egy ZILből átszuperált uszályról, miközben felesége az újorosz felsőtízezerrel létesít nemi kapcsolatot. A háló lukain át szemléli mindezt a halász özvegy felesége. (Mottó: "A bánat? Egy nagy óceán. / A boldogság? Az óceán egy gyöngye..."/szabadon idézve Petőfitől/.)
Az új német filmeknek külön szekciót szentelt a Mediawave. Az angol, a skót és a bizonytalan francia feltámadás úgy látszik kelet felé tart, az új német filmeknek már az Örökmozgó is szentelt vagy két hetet. Philip Gröning L'amour, l'argent, l'amour című road movieja bizonyította a dolog igazát, és ha a takarítónő nem rúgna ki innen, akkor egy nagyon frappáns folytatásban lenne részetek. "Nem baj, lemaradtatok egy jó kis orgonaszólóról." /AE Bizottság/
és a magyarok...
A tavalyi Mediawave-en jelentek meg újra nagy számban a magyar filmek. Idén is a Szemle legsikeresebb filmjeiből, és a Mediawave-en már hagyományosnak mondható alkotóktól válogattak be az "...és a magyarok" szekcióba. A szerdai és a csütörtöki napokon a nagyjátékfilmek mellett (Macerás ügyek, Tündérdomb, Feri és az édes élet, Utolsó vacsora...) külön blokkban mutatták be a magyar animáció közelmúltbeli alkotásait a nagy öregektől a fiatalabbakig, köztük néhány kuriózum, mint Varga Csaba kísérleti jellegű animációs filmje (Hurok), Dabi István és Vándor Csaba Budapest 2000-je.. A szervezők jóindulata látszik a mennyiségen, ugyanis nagyrészük (főként a játékfilmek) elmaradnak a szigorúan kiválogatott nemzetközi mezőnytől. Kérdés hogy a fesztivál nívóját érdemes-e csorbítani pusztán egy ilyen közhelyes gesztus miatt. Ami ütött a szemlén, az persze ütött itt is. Így Mundruczó Aftája, Jancsó szülinapi tortája nameg az Utolsó vacsora..., Hajdu Szabolcs Macerása.
egyenleg
A szervezők határozatlansága érződik egyébként akkor is, amikor "teltházas bulit" rendeznek a "fiataloknak". Csütörtökön Yonderboi, ma az Anima lesz vadidegen a zsinagógában. Az idézőjelben leledzik a csúsztatás. Ha párhuzamot vonunk, és azt mondjuk, hogy Big Lucky, James Blood, Savale Fanfare, Trapist (stb.) állandó, meghatározott színvonalat jelentenek, akkor mit keresnek itt a magyar, populáris szörpteknók. Nem sokat kell keresgélni pedig a hazai teknó-undergroundban, hogy a fesztiválnak megfelelő előadókat találjanak. Inkább a tájékozatlanság, mintsem a jó hozzállás hiánya lenne a baj. A Pepsisziget ugyan nem kapott ettől gyomorrontást, itt azonban nem ugyanaz a recept.
Radu
A negyedik nap, Vének - filmek nélkül
Május elsején estére kiürültek Győr utcái. Felszálltak az utolsó lufik is, hazatértek otthonukba a rendőrkonferencia, a hegyvidéki borverseny és az inkontinencia bemutatójának résztvevői is. Dolgukat elvégezték, a májusfát a Széchenyi téren felállították, a halászléverseny nyertes adagjait megették, és Tamás Bence tegnapi cikke szerint az inkontinencia betéteket is felpróbálták. Csak azt nem értettem hova tűntek a Mediawavesek. A feltételezésem az volt, hogy sikerült a portások szervezetének megszüntetni ezt a "hangos-koszos" hagyományt, hiszen "ismerjük már a Médiásokat!"-károgták nem egyszer, igaz még nem tüntetéseken, csak egyenként, de egyre nagyobb igazságérzettel hangjukban. Egy fiatal panziosnő pl. tegnap éjjel kidobta szállásáról egy újságíró barátomat, de sajnos a szakszervezetünk még elé gyenge, így ő postavonattal és szontyolodott orral hazatávozott.
Üldözési mániám erősödni kezdett.Egyedül Győrben Mediawave alatt -ráadásul sajtókártyával a nyakamban- majdnem olyan parás helyzet, mint Dyga Zsombor aznapi filmjéé, a Tempóé. A filmben egy huszonéves pár egy ismeretlen mobil csörgésére ébredezik, és közben arra eszmél, hogy miután leütötték, kizsebelték őket, a kezüket egy aktatáskához kötötték. Döntöttem, a legjobb, ha felhívom Zsombort, az ilyen ügyek szakértőjét. Közölte, hogy -mint mindenki- Vénekre ment. Már csak egyedül én nem tudtam, hogy mi az. Fél 10 körül bekérezkedtem az utolsó Győrből távozó kocsiba, és 15 km utazás alatt arra jutottam, hogy azért egyik sem volt igazi para. A filmben a Zsombor Gyilkosokjából már ismert, Bognár Anna hangja és játéka a garancia arra, hogy a nézőtéren senki se izguljon túlságosan az amúgy is már átélt (Tykwer - Lé meg a Lola) hangulaton. Gondoltam ez egy jó alkalom, hogy interjút csináljak vele, de miután kiszálltam, hogy a harminc négyzetméteres tisztáson végre megint mindenkit üdvözölhessek, felhívott K.Ildi a filmhutól, és az interjús ötletemre megjegyezte, hogy nemrég készült Zsomborral egy, a filmszemle után, az Öcsögök c. filmje miatt. Elraktam a mobilom, mert beszélgetés közben Ildi integetni kezdett. Igor Buharov pedig odaráncigálta nekem a halálcsuklyás Dyga Zsombort is két méteres körzetből.
Egy mjuzik.hus lány is odacsapódott hozzánk, és lelkesen magyarázni kezdte, hogy milyen szenzációs pince-koncertről maradtam le, ahol Big Lucky Carter, Zerkula bácsi és Regina néni találták meg egymást és a közös ritmust a többezer km távolság és a levegőhiány ellenére... Közben egy gigahagymás, pirosaranyos zsíroskenyérrel, és unicummal bementünk a tisztáson álló hatalmas sátorba, ahol a Fra-Fra Soundról hallgattam a mjuzikhus Kriszt, hogy latin jazz, karibi és funkys keverék....Közben mindenkit magával ragadt a zene körülöttünk, különösen a kisebbik Durst gyereket... A pirosaranyos pólónkban mi is vidáman táncolni kezdtünk Az alvó kisgyerekek felett ugrálva mosolyogtunk egymásra, hogy ez a Regula néni, igen! Elsöpörte a járókeretről, csípőficamról szóló hiedelmeinket, és az "öregesen", ülve videózó, 80 éves Big Lucky Cartert megszégyenítve járta a "színpad" előtt a bugit. A rasztahajú gitáros sem bírt magával, leugrott az emelvényről, és ketten eltáncoltak egy magyaros forgatóst.
Karcsi
fotó - Gőzsy Kati
