Megbízható Ikea minőség

Dyga Zsombor: Couch Surf

Néhány nappal azután, hogy megnéztem a Couch Surföt, elmentem húsgolyót enni az erről elhíresült svéd bútoráruházba, és bár a kaja egyáltalán nem volt revelatív élmény, a nyilak által kijelölt sárga úton haladva mégiscsak megvilágosodtam: Dyga Zsombor skeccsfilmje olyan, mint a kanapéosztály, amin éppen áthaladok. A kínálat igen vegyes; van köztük harsány, narancssárga alapon kék kockás, van visszafogott, letisztult barna bőr egyszerű fémlábakon, van bohókás farmerhuzatos, és még sorolhatnám. Nem tetszhet mindenkinek az összes, sőt, szinte biztos, hogy akad olyan, amit akkor sem vinnék a lakásomba, ha a fizetnének érte, de még ezeknél a daraboknál is érteni vélem az alkotó szándékát, s összességében úgy gondolom, jó itt a választék, és nem esik nehezemre, hogy kapásból mutassak három-négy nagyon nekemvalót.

 A Couch Surf előzetese

Dyga Zsombor a Köntörfalak sikere és egy önhibáján kívül be nem mutatott film (Utolér) kudarca után három évig készítette új, alacsony költségvetésű moziját, a Couch Surföt (olvasd el interjúnkat a rendezővel itt). A tíz epizódból összeálló egészestés mozi egy használati tárgyat, az életünk központi helyét elfoglaló kanapét teszi meg főhősévé; a különálló történetekben ezen a bútordarabon vagy e körül zajlanak az események. A Jóbarátokból a popkultúrába átmentett örök kérdés, hogy ha nincs tévéd, akkor merre néznek a bútorok, itt most fel sem merül, a kanapék nem a tévé felé, hanem a néző felé fordulnak, s a rajtuk helyet foglalókról mesélnek vicces, olykor kissé keserű történetet.

 Couch Surf (fotók: Fegyverneky Sándor)

A szkeccsfilm sok szempontból hálás műfaj, főleg, ha független filmként vág bele az alkotó, hiszen az epizódokra tagoltság a szokottnál nagyobb rugalmasságot jelent térben és időben, ami megkönnyíti a szűkös költségvetésből gazdálkodást. Ilyenkor előnyös, hogy nem kell egybefüggő néhány hét alatt levezényelni a teljes forgatást, hanem lehet hónapokra, évekre beosztva készíteni a filmet, lehet változtatni egy-egy történeten, sőt, akár kihagyni vagy utólag kicserélni epizódokat. Dyga Zsombor élt is ezekkel az előnyökkel: bővítette a repertoárt két forgatókönyvíró (Mészöly Ágnes és Köbli Norbert) ötleteivel, pótforgatott, kihagyott, átvariált, és egy összességében szerethető filmet hívott életre állandó alkotótársaival, Marosi Gábor operatőrrel és Czakó Judit vágóval, valamint a zenéért felelős The Uptown Felaz-zal. A látványvilág, az operatőri munka, a díszletek, a világítás minden esetben a történethez igazodik, egészen más hangulata van a hetvenes években egy párizsi utcasarkon játszódó jelenetnek, mint a menő kecóban játszódó kapcsolati válásgnak. A színészek jól működnek az epizódokban, és akad néhány emlékezetes alakítás is, mint például Balsai Mónikáé, vagy a tinédzser szerelmi háromszög lány tagját alakító Döbrösi Lauráé.

 

A szkeccsfilm, amilyen hálás műfaj az elkészítés szempontjából, olyannyira problémás lehet befogadói  szempontból. A filmfogyasztó közönség hozzászokott, hogy másfél-két órában egy történetet mesélnek neki, kevésbé tudunk mit kezdeni azzal, hogy tízpercenként új világba csöppenünk. Mert erről van szó: minden egyes epizód egy külön világ, saját szabályokkal, miliővel, szereplőkkel. A magyar filmben nem ismeretlen a szkeccsfilm, az elmúlt években is készültek ilyen alkotások, a kevésbé sikerült Magyarország 2011, vagy az Enyedi Ildikó végzős tanítványai által készített Nekem Budapest. Utóbbit érdemes megemlíteni Dyga Zsombor filmje kapcsán, mert a két szkeccsfilm összességében nagyon hasonló képet mutat. A Nekem Budapestben volt három kiváló, három jó-közepes és két elégséges darab, ami az összképet tekintve messze nem rossz. A Couch Surf ugyanígy hullámzik, vannak jobban és rosszabbul sikerült történetek, ahogy egy kortárs képzőművész kiállításán is mindig láthatunk jobb és rosszabb darabokat.

 

Az elképzelt, abszurd országban játszódó Dramaturgia, a pokol várótermébe álmodott Pokol kapuja vagy a hátborzongató Folt hátán folt a leginkább jól sikerült epizódok, de nem kevésbé szórakoztatók és emlékezetesek a kamaszok pikáns szerelmi háromszögének, vagy egy gyerekkori sérelem terápiás feloldásának történetei. Biztos jót tett volna a filmnek, ha elkészül, mondjuk, húsz epizód és a legjobbakból áll össze a mozi, a többit pedig dvd-n, vagy tévében láthattuk volna, de így is színvonalas alkotás született, ami követendő példa a magyar filmesek számára. Dyga Zsombor kérlelhetetlen filmezni akarása és kitartása becsülendő, mint ahogy az is, hogy nem a költségvetéstől és a grémiumoktól teszi függővé az alkotóvágyát. Mivel törénetmesélő és kísérletező kedve töretlen, ha gyakrabban jut lehetőséghez, Dyga az olyannyira hiányolt midcult vonalat erősíthetné, amire nem csak a magyar filmnek, de a magyar nézőnek is óriási szüksége lenne ahhoz, hogy újra egymásra találhassanak.