Megint Tanú?
Vissza a filmhez. 1949-ben vagyunk. A tanú balek-főhőse Pelikán, a jámbor dunai gátőr. Régi barátja az egykori illegális kommunista, ma (1949-ben) pártvezető, akit koholt vádakkal letartóztatnak. Pelikán szerepe a készülő perben az lenne, hogy barátja ellen valljon. Ehhez előre megírt szöveget kell betanulnia. Virág elvtárson, a per szervezőjén kívül maga Bástya elvtárs, a hadügyminiszter is kezelésbe veszi. Pelikán azonban használhatatlan. Így is halálra is ítélik, ahogy ez dukál, de az akasztófa alatt hiába hívogatja a hóhért, az már nem jön, mert minden megváltozott. Annyira minden, hogy a film legvégén, néhány év multán Pelikán a zsúfolt villamoson fut össze a kegyvesztett Virág elvtárssal… Bacsó Tanújának végső tanulsága szerint nevetve búcsúzhatunk a nemrégi történelmi tragédiáktól.
Komédia, szatíra, parabola, tragikomédia, bohózat, politikai film: mindennek vegyüléke és ötvözete a film. Kállai Ferenc (Pelikán), őze Lajos (Virág et.), és a dús-szemöldökű Both Béla (Bástya elvtárs) kiváló egyéni játékot mutatnak a nem kevésbé jó csapatjátékban. Érdekes figurák komédiáznak a kisebb szerepekben: máig felejthetetlen Virág elvtárs toronymagasan felkomorló és fenyegető munkatársnője (neve sajnos kimaradt a Magyar Filmográfiából), és tucatnyian mások. Semmiképpen sem feledhetjük el Fábri Zoltán nem is olyan kicsi szerepét a koholt per fővádlottjának kiszemelt kommunista miniszter szerepében. Mivel a puha diktatúra okos kultúrpolitikusait e figura némi joggal Rajkra, de, ó borzalom, magára az 51-ben letartóztatott Kádárra is emlékeztette kicsit, szerepét megkurtították. Az eredeti változatban állítólag ártatlanul halálraítéltként ő maga kéri meg Pelikánt, hogy valljon nemcsak önmagára, de ellene, a nagy barátra is. Ez a valóságra emlékeztető abszurdum felbőszítette a cenzúrát. A filmet többszöri toldozgatás-foltozgatás után sem engedték moziba.
Ha mai szemmel (utólag könnyű okosnak lenni) vitathatónak találtatik A tanú, talán azért, mert a jámbor Pelikánból hiányzik mindenfajta svejki-„kisemberi” ravaszság vagy józan-bölcs együgyűség: ő csak jámbor, de a fenéksetét butaság mélyvizében úszva: így gyakran az idiotizmus hullámtörőjén gátőrködik. Papír-karikatúra. Hülyékre telepedett volna a véres és hazug diktatúra? Hm… Ezért, bár a kiváló Kállai Ferenc olyan hiteles, mintha gátőr-Pelikánnak született volna, mégsem ő a film legemlékezetesebb és legjobban megformált alakja, hanem az előbb említett Virág elvtárs, a Rákosi-diktatúra fő-kémelhárítója. ő nem született hülye, de csontig korlátolt és szemellenzős, talpig otromba vakhitbe öltözött úrhatnám vigéc, hatalommániás egykori szabósegéd. Élő karikatúra: szemvillanása, gesztusa, halk beszéde, szava, az egész figura sok mindent megéreztet és kifejez a sztálinista diktatúrák abszurdumából. Virág elvtársat őze Lajos játssza: nagyszerű filmszínészi pályáján Fábri Zoltán Ötödik pecsétje mellett nyilvánvalóan A tanú volt a legjobb szerepe.
Néhány éve, a rendszerváltozás hevében Bacsó folytatást is készített. A Megint tanú azonban nem aratott sikert. Pelikánt itt újgazdagok és sokféle pártok akarják felhasználni. Virág elvtárs sírjához fia (Szacsvay László) vezeti Pelikánt. Ez a hamari és kevés hatású filmszatíra alig mondott valamit a 90-es évek gonoszan nevetséges handabandájáról.
Az „eredeti” azonban állja az időmúlást: vitaanyag szatíra és filmes történelemlátás bonyolult ügyében.
Bikácsy Gergely
A tanú (1969) - Rendezte és írta: Bacsó Péter. Kép: Zsombolyai János. Zene: Vukán György. Hang: Peller Károly. Vágó: Boronkay Sándor. Jelmez: Ján Katalin. Díszlet: Vayer Tamás. Szereplők: Kállai Ferenc (Pelikán József), őze Lajos (Virág elvtárs), Fábri Zoltán (Dániel), Monori Lili (Gizi), Both Béla (Bástya elvtárs), Bicskey Károly (Gulyás Elemér), Versényi Ida (Gogolák elvtársnő), Horváth József (A vasutas). Gyártó: Mafilm 1. Játékfilmstúdió. 112 perc. Bemutató: 1979. június 7.
Duna Televízió - április 1. vasárnap 20.00.
