Megnyílt a pécsi Filmünnep

Nem nosztalgia-buli

„Nem akarunk nosztalgiázni” Toller László polgármester

Fiatal filmesek fesztiválja, amely nem nélkülözi a nosztalgiát sem. Legalábbis erre következtethetünk a megnyitón elhangzott beszédekből. Ugyanis mindenki, aki a színpadra lépett szerda délután 5-kor a fesztiválsátorban, a régi pécsi filmszemlék és a tavaly télen megrendezett Filmünnep utódaként emlegette a rendezvényt. Utódaként, de azért mégiscsak egy teljesen új kezdeményezésként, hiszen a múltra gondolunk, de „nem akarunk nosztalgiázni”, ahogy Toller László pécsi polgármester fogalmazott, mielőtt a fesztivál hivatalos megnyitásaként némileg túlfűtött vehemenciával letépte volna a hatalmas plakátot a színpadról.

Nem akarnak nosztalgiázni, mert ez egy új kezdeményezés, amely talán valamikor nem csupán ünnep lesz, hanem „fesztivállá is kinövi magát”, és amely már most a továbbélés reményével kecsegtet, hisz a fesztiváligazgató, Szekeres Dénes legnagyobb boldogságára már az első nap után pótvetítéseket kellett beiktatni a programba, mert elfogytak a jegyek. És talán tényleg fesztivállá növi ki magát az ünnep, leginkább akkor, ha Jancsó jóslata és kívánsága is valóra válik, és negyven év múlva is itt leszünk Pécsett, mindannyian, vele együtt.

12 közép-kelet-európai ország filmesei és filmjei érkeztek a városba, kiegészítve a hazai filmes műhelyek alkotásaival, koncertekkel, kiállításokkal, nosztalgiavetítésekkel. Megtelt a város különböző fiatalabb és idősebb filmesztétákkal, filmesekkel, kezdő filmkészítőkkel, akik saját munkáikat mutathatják be.

Tömegek várták Cserhalmi György a Zelary premierjén

Rögtön az első napon a Kodolányi Vizuális Műhely és Fiatal Filmkészítők Egyesülete filmjeinek vetítésére került sor a Dante Kávéházban. Aki ezt a programot választotta a cseh, szlovák és osztrák koprodukcióban készült nyitófilm, a két és fél órás Oscar-jelölt Zelary (r.: Ondrej Trojan) helyett (amire talán nem is férhetett be, hisz tömegek várták a film kezdetét), az sajnos egy kicsit csalódottan és elcsigázottan állt fel a székből, hisz majdnem két órán keresztül nézett olyan filmeket, amelyeket leginkább vizuális ujjgyakorlatoknak nevezhetnénk, hisz legtöbbjükön érződik a gyakorlásra, mármint magának a filmtechnikájának az elsajátítására és kipróbálására való törekvés. A Vadócz Péter neve által fémjelzett filmek (említett illető szinte mindegyik filmben komoly szerepet vállalt) legtöbbje egy-két perces, nyelvi vagy képi poénra épülő próbálkozás, amelyek néha igencsak amatőr szintűnek tetszettek.

Ott a tortám! A 84 éves Jancsó Miklós és Szekeres Dénes

Az élet iróniájának nevezhetnénk, hisz a fesztivál szlogenje, miszerint „Minden kezdet nehéz” különösen igaz erre a blokkra. Aki türelmesen kivárta az utolsó filmet, az járt a legjobban, hiszen az egyetlen, félprofi technikával készült, pontosan kidolgozott filmet láthatta az est folyamán. Vámos Zoltán Reneszánsz című munkája a Fiatal Filmalkotók Egyesülete keretein belül készült, és klasszisokkal elkülönült az előtte látható egy-két perces (vagy néha – sajnálatosan – sokkal hosszabb) alkotásoktól. Ebbe a ténybe nyilván az anyagiak is belejátszottak, hiszen a filmen érezni lehetett, hogy nem „hobbiszerű” technikával és motivációval készült.

„A technikai korlátok sajnos gyakran megkötik a filmezni vágyók kezét és alkotó fantáziáját” – mondhatjuk, bár azért ez még nem elegendő ok a csüggedésre. Egy pár éves filmműhely termését láthatták a nézők, amelynek a végén – az ilyenkor szokásos fáradtságot és a néha nem titkolt csalódottságot kifejező – sóhajtozások közepette keltek fel a székről vagy a padlóról.

Kiváltságosok az est zárásaként a 84. születésnapját ünneplő Jancsó Miklós számára kitalált és feltálalt, filmünnepi meglepetés-tortából is ehettek a Murphy’s Pub emeletén.