sex hikaye

Megterített képernyő

Vizuális ínyencségek

2003. december 22. - Dániel Ferenc
Most, így karácsony előtt, a várható nagy zabálások idején a szokottnál több képernyős terített asztalra számíthatunk. Csordulhat a nyála a nincsteleneknek, a kispénzűeknek. A gazdagoknak mindegy, ők egész évben szabadon csipegethetnek a kulináris élvezetek teljes választékából. S nem virtuálisan, hanem a lehető legvalóságosabb módon, étlapba merülve, dús svédasztalról szedegetve, vagy a konyhaséf bizalmát sok pénzen megvéve "direktben" a sütőasztalról. Egyébként az étek a multikulturalitás szép eszméjének "roppant fontos" tárgyiasulása. Nádas Péter kissé finnyázva a kínai és a francia konyhaművészet primátusa mellett tette le voksát, ezt ínycsiklandóan cáfolják a világban mindenütt.
Tegnap láttam egy sivatagi nomád beduin család vacsoráját. Pihenőhelyükön építettek két komfortos tűzhelyet, lobogott a száraz kóró. Az asszonyok az egyiken lepényeket /pitát/ sütöttek, a másikon zöldséges ragut. Noha állatokat legeltetnek, húst ritkán esznek. Sajtot, vajat igen. Többféle /csere/ fűszerszámot használnak. Forró teát isznak. Amikor az estebéd megsült, megfőtt, körbeülték (felnőttek, gyerekek), s a pitákból tört darabokkal és kezükkel a ragút az utolsó csöppig kitunkolva bevacsorálták. A sült-főtt illat szinte lejött a képernyőről.

Szörfintek egyet, mit látok? Egy barázdált arcú csicserone Mexikó kies tájain lovagolva bemutatja, hogyan tipródik, érik, zamatul az eredeti agavé-pálinka, de nem ez a nagy szám. A farmergazdával kilovagolnak a tövises, agavés "földekre". Titkos, jól őrzött pontokon, a húsos levelek tövében különféle kukac, hernyó tenyészetek hemzsegnek. Egy pirosas fajta kilójáért 25 dollárt megadnak a városban. Az utolérhetetlen íze miatt. Tüzes tepsiben, olajon sütik, zöldségekkel elegyítik, olykor babbal is. Tacót és chilimártást adnak hozzá: felséges! A sült, ropogós kukac szemlátomást élvezetes. Az egész étekfogásban a chili a legproblémásabb tűrhetetlen csípőssége miatt.

Égtájtól, éghajlattól, tradícióktól függetlenül a virtigli népi konyhaművészet mindenütt képes föltálalni a maga remekeit, föltéve, hogy a hozzávalókat meg is termelik. A trendi, a finomkodóan korszerű látványkonyha minimális kalóriapontjaival, dekoratív falatkáival, a séf ördöngős trükkjeivel s méregdrága ékítményeivel sehogyan sem tudja feledtetni, hogy itt valami rejtetten összefügg (nem lineárisan, nem antagonisztikusan, de...) a világ azon övezeteivel, ahol speciel éheznek. Gyakran látjuk - könyörgőre emelt vézna karok között - segélycsomagok osztogatását, de, hogy a gyűjtőtáborokban 'mi jót' lehetne főzni? - arról már sosincs képes beszámoló. Bár sejthetjük, hogy az etióp vagy a tutszi nagymama is iparkodik ajándék kölesből, giz-gazból, tejporból valamit rittyenteni övéinek.

Posztmodern fogyasztók számára mutogatják a versenykonyhát. Itt minden félkész, globálisan szabványszerű, adagolt, csomagolt. Főhelyen egy sakkóra, amely szapora ketyegésével bíztatja s ellenőrzi a szakács virtuózokat. Terítéken a világ minden ételreceptje. Nem lehet gond cápauszony levessel körített karibi sültet katalán garnírunggal föltálalni: 27 perc 40 másodperc rekordidő alatt. S már tunkol, csipeget, nyalakodik a stáb szem-, szájkerekítve.

Nekünk ebben az univerzális hajcihőben, szerencsénkre van egy jóravaló Stahl Juditunk. Szeret is, tud is főzni. Szeret eddegélni. Van szociális érzéke: elfogadható árú, mégis ötletes kajákat kínál.   


Címkék

szakma , kritika



nka emblema 2012