Megyünk
Szabó Simon
Filmhu: Miért ezt a filmtervedet forgattad le?
Szabó Simon: Nem filmterv volt, hanem egy ígéret amit csak így tudtam teljesíteni. A Nagyim Triestben született, és sokáig terveztem, hogy kiviszem őt a szülővárosába. Ez eddig még nem sikerült és most már kilencven éves lesz tavasszal, tehát nem biztos, hogy bevállalnánk a hosszú utat. A filmet látta és értette, hogy rólunk szól. Ennyi a lényeg!
Filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?
Sz. S.: A szűk stáb adott volt. Ismerősök, haverok, barátok, akik már dolgoztak együtt. Pár ember volt csak aki először került képbe. A költségvetés elég egyszerűen avatkozott a forgatásba, mert nem volt. Rengeteg segítség és minimális pénz, ami életben tartotta a produkciót. Itt említeném meg Varjasi Vera, Bolla István, Romwalter Richárd és Judit, ill. Kornis Edina és Szakács Péter nevét. Nélkülük nagyon gyatrán, sérülten, vagy egyáltalán nem sikerült volna leforgatni ezt a filmet.
 |
| Road movie egy kicsit másképp. |
Filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást? (egy anekdota)
Sz. S.: A forgatás során a rengeteg nevetés, koncentráció, figyelem és fegyelem dominált. Színészeink ill. a stábtagok munkája már csak ezek miatt is emlékezetes marad. A jelmezes lányok (Sinkovits Judit, Petrik Natasa) kiemelkedően, már – már ijesztően előre gondolkodva tudták, mikor, mit akarok. Ezek az emlékezetes dolgok. Kameramozgást egy helyen látni a filmemben, amit görkorcsolyás svenkkel én magam rögzítettem, Czomba Albert operatőr barátommal egyeztetve. Amikor kitaláltuk nem gondoltunk bele, miről is beszélünk. Amikor pedig már ott voltunk és meg kellett csinálni, nem lehetett meghátrálni. Negyven Km/h sebességnél egy kisteherautóba kapaszkodva svenkelni nem a legkönnyebb dolog. Ez is emlékezetes volt.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Sz. S.: A nyitottságát várom az embereknek. Végre a szemle is nyitott egy függetlenebb irányba, most már csak a nézőkön a sor. A mezőny tele lesz meglepetésekkel!
Filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?
Sz. S.: A sajátomból amit most próbálok befejezni. Ez egy szakmunkásban kallódó srácról és a haverjairól szól, akik az utcán ill. az erőszakban keresik önmagukat. Rongálás, firkálás, verekedések, skinheadek, csajozások, stb….és egy cél, amit ne árulok el.
Aztán lehet, hogy egy tök más könyvet fogok megcsinálni.
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
Sz. S.: A legjobbat majd mindenki eldönti maga, van egy – kettő szerintem. A legrosszabb amikor szegény benzinkutast a főszereplő nagyon lehordja. Azt talán nem kellett volna….de már benne van
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
Sz. S.: Az utolsó képünk, ami egy lassú fahrt volt hátrafelé, naplementében. Ezt négyszer vagy ötször vettük fel, hogy lehessen válogatni. Máskor ilyen luxust nem engedhettünk meg magunknak. A szöveges részeket maximum kétszer vehettük fel.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
Sz. S.: Ilyen nincs, hogy melyiken. Ahol szívesen fogadnák, ott bárhol. Csak lehessen egy kicsit utazni odáig. Imádom az utazást. Megérkezni nem szeretek.
Filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?
Sz. S.: Most láttam a Csillagpor (Stardust) c. filmet. Nagyon tetszett, mert szeretem a mesefilmeket. Meg tele volt nem szokványos jelenetekkel. Ilyen filmeken tudok a legjobban kikapcsolni, csak megyek a történettel…
