Mobildömping, élménykoncentrátum a Nyugtalanság Szigetén – A hétvége
A hétvége csendesen átadta magát a kánikulának, majd szép lassan átcsapott egy hétfő reggeli ébresztő hidegbe. És jöttek a nagyok, duplázták a tömeget. Egy mindent feledő, alvó punk felett elköltött hot food vacsorát követően viszonylag biztosan jutottam az egyetlen szellős hely, a keverőpult mögé szombaton, hogy elcsípjem az aznap favoritját, a Morcheebát. Nagyjából attól a pillanattól kezdve jól is éreztem magam, amikor beletörődtem, a Sziget-típusú találkozások valószínűtlenségi mutatója a végtelen irányába akadt ki és a mobilkommunikáció áldásos hatása csak a hálózatok tűrőképességein belül működőképes. Vagyis feladva a társasági létformát, a keresés fókuszába a mozgóképes eseményeket helyeztem, és célirányosan cirkuláltam a tömeggel.
Az a döbbenet, hogy akinek csak akad egy kóbor lepedője, máris vetít rá. A fák között, a legeldugottabb helyeken, ahol tavaly maximum csak az igazán elvetemült kullancsvadászok forgolódtak, a sötétség beálltával képek kezdenek őrült villódzásba. Nevenincs sátrak előtt békésen cseverésző párok bámulják a nyolvanas évek életérzését felidéző fénypászmákat, arrébb egy fényfestő kiállítása töri meg az éjszakát, a Bahiában pedig ha a fellépő maga mögé néz, máris a belőle frissen készült videoklippel szemezhet. Vannak, akik mégis a régi technikák hívei. Szirtes András, a vándormozis, a rock ’n roll feelinget idéző tekercseit hozta magával: Víg Misi, Menyhárt Jenő… Az egykori lázadók ma már csak legendák. De élő legendák: pénteken Balaton koncert, vasárnap meg az Amerikába szakadt Menyhárt és angol anyanyelvű csapata az új idők kísérleti hangzásaival. Laurie Anderson és Lou Reed neve is felmerül, de az „Énekelj magyarul!” felszólítás hatástalan marad, pusztába kiáltott szóként lebeg tovább. Az már elmúlt.
A hajnal a partiké. A Tilos és a Cinetrip versenyt zúz, ritmust konkurálnak. Váltakozva gyorsulnak vagy lassulnak. Itt egy kis Nu Skool, ott meg némi dub. Vagy fordítva. A Cinetrip szalmalabirintusa különben nagyon komolyan felvértezte magát mozgóképpel. Az ütemes derékrángatás bármely mozzanatát képes képkonzervvel kísérni. A vászon egyéni módon körülvesz, sőt bekerít, megfér rajta az ötperces faközeli a színváltós villódzással. Ez is film. A partik flash-közeli sűrített fényanyaga. Bejön.
Az átmulatott éjszakára virradó vasárnap dömping-élménye csak napszemüvegben, kellő mennyiségő koffein taktikus adagolásával vészelhető át. Az égen Pannon feliratok úszkálnak légiesen, a földi áramlatból pedig Berényi Kata arca villan elő egy pillanatra. Gyilkolnak a koordinációs problémákból adódó foltok: sör, bor, kávé. Nem számít. Love, peace … Hagyjuk a felmenőket! A Nagyszínpad környéke bedugul, a kellemesen levegős Pall Mall teraszra csak a kiváltságosok jutnak fel, a csaposhoz vezető út járhatatlan. Az ehhez képest üres színpadon persze jó a hangulat. A Freestylers megvilágítása ugyan hatkor még nem érvényesül igazán, magyar kiejtésük viszont határozottan tökéletesedni látszik a Budapest szó folyamatos ismételgetése révén. A tömeg felpörög, aztán a megfontoltan tekerő mernyei srác, Yonderboi kicsit lazít rajta, hogy a Faithless az őrületig (és izomlázig) fokozhassa hangulatát. Egy extatikus tömegen való átjutás a színpadtól a keverőig mindenesetre fogható egy valódi kalandtúra izgalmaihoz. Pihenés: a kis sátrakban. Kár, hogy a program választásra kényszerít Kiss Erzsi és a Korai Öröm között. Aki meg végleg megunja a feszített tempót, betér a moziba, hogy bálás árura emlékeztető alakzatot képezve kapcsolhasson látóideg-vezérlésre. Ha kihagyja a nagykoncertet, klasszikusba ütközik az Örökmozgóban: a Kalandorok Lino Venturával és Alain Delonnal igazi barátságtörténet. Azért később is van esélye inyencséget találni. Az elsőfilmes Kenyeres Bálint Tévéjátékát a Filmszemle óta nem vetítették, a Szigethíradó fontos információforrás, bár a mai napra rendelt viccelődés, mintha alulmúlná a szombati tapsviharba fulladó produkciót, ahol Isten telefonszáma a fő téma némi punk-románccal körítve, a Sátánka viszont tökéletes gyógyír a minimállá szabdalt agyaknak.
A hideg nem riasztja az emberkígyót, az továbbra is folytatja nyughatatlan vándorlását végig a lampionok és Wc-k mentén,elhagyva az esőtoborozta alkalmi társulásokat és a territóriumát ellenőrző Müller Péter Sziámit. A melegedővé avanzsáló Magic Mirror rendhagyó divatbemutatóval készült: egy mobil aranyparavánból bukkanak elő a hiányos, ámde extrém öltözetű modellek, kísérőjük az ütemes afrikai dobszó, a finálé a darabokra tépett paraván maradékain taposó közönség bevonásával megvalósuló össztánc. Lassulni szabad, aludni nem. A security sajátos elmélete szerint csukott szemmel több helyet foglalsz, hát le veled. Ez azért a Bahiában békés héderezéshez szokott őslakóknak túl emelkedett. Marad a hazaszédelgés, bóbiskolás a villamossínek mellett, bambulásba szelídülő szemezés a józan munkába indulókkal… Hajrá hétfő!
(fotó: Gőzsy Kati)
