Monsoon Wedding (filmzene)

Műfajkeverőpult

Az Esküvő monszun idején zenéjét jegyző Mychael Danna már csak azért se tudott nagyon mellélőni, mert a különböző celluloidok „hangkeverője” nem akárhogy kezdte a szakmát. Az 1958-ban született, eredetileg zongoraművésznek készülő komponistát Atom Egoyan fedezte fel a film számára, hogy aztán összes munkája során együttműködjön vele (Családi mozi, Szöveges szerepek, A kárbecslő, Exotica, Eljövendő szép napok, Felícia utazása, Gross Misconduct). Az Egoyan-korszak „egyhangúságát” megtörendő született többek között Joel Schumacher 8mm-jének, James Mangold Észvesztőjének és Mira Nair Káma Szutrájának soundtrackje. Utóbbinál olyan sikeresen talált közös hullámhosszra kép és zene, hogy a koprodukció megismétlődött, s a rendezőnő újra csak Danna harmóniái mellett döntött.

Noha Dannának épp az első közös produkció kapcsán volt alkalma beleásnia magát a szitárok, tablák és sarodok világába, a feladat mégsem bizonyult könnyűnek, hiszen olyasfajta összhangzatot kellett „lekísérnie”, ahol a szokás és ünneplés tradíciói összefonódnak a meglehetősen kötött alapokra helyezett zenével. Ráadásul a táncbetétekkel sűrűn tűzdelt mozi épp a régi és az új világ ellentéteit illetve összefonódásait igyekszik kihasználni. Persze a hátrányból előnyt is lehet kovácsolni: a komponista fogta az indiai zenészeket, a nyugati zenekart, no meg a ma oly divatos elektronikus ritmusokat, s beszórta egy nagy olvasztótégelybe. Ide kerültek Mira Nair zenei élményeinek mozaikjai: régi hindi filmek közkedvelt szerelmes slágerei, családi énekek, az udvarlás dallamai, valamint az ősi népzenék is.

Ha már szó esett a nehézségekről, meg kell említeni a szerencsés körülményeket is. Amíg Danna a nagy Punjabi kézfogó aláfestésén dolgozott, menyasszonya, a tősgyökeres indiai Aparna, saját esküvőjükre készülve karkötők, turbánok, bokaperecek és a ceremónia egyéb kellékeinek beszerzésén fáradozott. Így esett, hogy a teljes nászlázban égő zeneszerző pontos képet alkotott a hindi frigykötés misztériumáról, a varázsüstbe szórt zeneanyag tehát azonnal kötőanyagára lelt. Tökéletesen megtalálta egymás mellett a helyét Sukhwinder Singh Punjabi énekes, aki a filmzene főtémájául szolgáló Aaj Mere Jee Karda című dalt álmodta meg és adta elő, és az eddig ismeretlen Új-Delhiből érkező banda, a Midival Punditz, akik némi elektronikával és rock-kal spékelték meg az Aaja Savariya emelkedett hangulatú dallamait. Mira Nair határozott kívánsága, hogy a zene, mint külön felépítmény, önmagában is sugározza a film üzenetét, tehát teljesült. Egy évezredes hagyományokból és modernizációból egybe szőtt új Indiát sikerült átnyújtani a közönségnek – dalban.