Most látszom vs. Szerencsés ember

Névjegy filmek

A Most látszom, most nem látszom és a Szerencsés ember című kisfilmek stábja több ponton fedi egymást: Szász Attila és Keményffy Tamás kapcsolata a régmúltba vezethető vissza - az Extreme Film két rendezője a névjegyét tette le a 36. Magyar Filmszemle kisjátékfilm mezőnyében.

filmhu: Ki is vagy te tulajdonképpen?

Szász Attila: A Filmművészeti Főiskolán végeztem producer szakon - így kezdődött az egész. Nem igaz, mert sokkal régebben - mindig is filmmel akartam foglalkozni, ennek első lépése volt a Filmművészeti Főiskola, aztán filmkritikus lettem, később forgalmazó céget csináltam, majd Oscar-díjátadást közvetítettem, főszerkesztő voltam. Az Extreme film az egykori főiskolás osztálytársaimból áll, és ők adtak lehetőséget arra, hogy reklámokat kezdjek rendezni nekik, azóta készülnek forgatókönyvek, pályázgatunk ide-oda. Egyértelműen azt tapasztaltuk, hogy kell egy névjegy, ami fémjelez minket - erre alkalmas lehet egy kisfilm. Az első kisfilmem: a Most látszom, most nem látszom ez az én névjegyem, így talán szóba állnak velem.

filmhu: Te már jó régen belekeveredtél ebbe a történetbe.

Keményffy Tamás: Attilát főiskolás korom óta ismerem, ő producer szakos volt, én pedig operatőr. Egy feladat keretében operatőröknek is kellett rendezni, és akkor valahogy pont Attila maradt rám, mindenesetre ő lett a kisfilm producere - innen datálható az ismeretség. Közben Attila el-eltűnt, én pedig egy reklámfilmes cégnél voltam rendező. Egyre kevésbé volt kedvem rendezni, és kaptam Németországból egy felkérést egy nagyjátékfilmre, és nagyon el akartam menni. Attila közben tőlem függetlenül rendezni kezdett, így valahogyan ő ugrott be a helyemre, és egyúttal a reklámfilmezés mélyvizébe is. Azóta hátradőlve élvezem ennek az előnyét, hogy Attila sokkal jobban rendez mint én, és nekem csupán fényképeznem kell.

filmhu: Honnan jött a Most látszom... ötlete?

SZA: Az ötlet több fázison esett keresztül, mire a végső formáját elérte: ebben nagy lökést adott az, hogy apa lettem, mert egészen fura félelmek munkálnak bennem. Úgy döntöttem, hogy ezeket a félelmeket kiűzöm magamból, megfilmesítettem azt, ami minden szülőnek a rémálma. Mindezt azonban olyan játékfilmes eszközökkel próbáltam meg elmesélni, amelyek a későbbi filmes pályámat majd jellemezni fogják - ezek a thriller műfaji eszközei. Kíváncsi voltam, hogyan működik egymás mellett ez a kettő.

filmhu: Ebben a műfajban kit tartasz követendő példának?

SZA: Csak külföldi példákat tudok említeni, Magyarországon nem nagyon van gyökere ennek a műfajnak. Gyerekként és később filmkritikusként is azok a filmek hatottak rám, amelyek ebben a műfajban készültek. Szeretem, ha egy rendező átvág engem, ha meglepődöm, mert csavar van a végén. Szeretem, ha egy jelenet hatással van rám: ha sírok, ha félek egy-egy képsor láttán. Megpróbáltam, hogy vajon ezeket az érzéseket ki tudom-e váltani.

filmhu: Nemcsak az Most látszom-ot fénykéopezted, hanem van egy saját rendezésed is, a Szerencsés Ember. Neked hogyan került ez a híres író a képbe?

KT: Ugyis mindenki tudja, kiről van szó, hiszen ez a novella benne van a középiskolai szöveggyűjteményben, nekem az egyik kedvencem. Mivel rendezés tekintetében nem vagyok edzésben, viszont ez a történet nagyon mélyen bennem van, és ha ennyire megfogott, akkor talán el tudom mesélni. Az MMKA pályázat miatt meg kellett vásárolni a jogot az örökösöktől - ám mivel nem adták meg az engedélyt, sajnos azt sem mondhatom meg, kinek az örököseiről van szó. Hosszas jogi procedúra után végül annyit sikerült elérnem, hogy nem használhatom az eredeti címet és meg sem említhetem az eredeti művet. De ez olyan, mint a Harry Potterben - úgyis mindenki tudja, kiről van szó.

filmhu: Hogyan vezetett az út a játékfilmek területére?

KT: Mindhárman, Attila, Hidasi Dalma producer és jómagam is filmfőiskolára jártunk, hogy nagyjátékfilmet csináljunk. A reklám egyrészt pénzkereset, másrészt gyakorlat is. Most jött el az idő - hiába vannak jó forgatókönyveink a fikóban, Dalma most jött vissza a kölni filmvásárról, és hiába pozitívak a visszajelzések, egy elsőfilmes rendezésbe kevesen fektetnek bizalmat. Így kerül képbe a kisjátékfilm.

filmhu: Mind a kettő egyszerre?

KT: A kölni vásár után rögtön kiírták a pályázatot, és két forgatókönyvet is leadtunk. Nekem már régóta a fejemben volt egy novella, amit gyorsan megírtam - ez a későbbi Szerencsés ember. Attila pedig iszonyú gyorsan ír: ez lett a Most látszom, most nem látszom. Persze nem kaptunk egy fillért sem, ami bizonyos szempontból jó is volt, mert legalább bizonyítani akartunk - szeptemberben mind a kettőt le is forgattuk.

filmhu: Ez a hónap másról is nevezetes számodra.

KT: Bár a film is nagy szerelem az életemben, van egy új szerelmem is: a kislányom. (mutatja a mobiltelefon kijelzőn a fotóját) Aletta a Most látszom forgatásának harmadik napján született. Kicsit későbbre vártuk, de jött egy hidegfront, és hajnalban megindult a szülés. Felhívtam Attilát, hogy sajnos nem tudok menni, és Garas Dani ugrott be a helyemre, amit ezúton is nagyon köszönök neki. A kórházból egyenesen a forgatásra rohantam, és éppen akkor forgattuk az éjszakai jelenetet, ami lelkileg eléggé megviselt - a filmből kiderül majd, miért.

filmhu: Mit üzensz ezzel a névjeggyel? Milyen forgatókönyvek vannak a fiókodban?

SZA: Nézőcentrikusak. Lehet, hogy a kritikusok vagy zsűri nem fog olyan értelemben reagálni a filmre, hogy fődíjat ad, vagy lobogtatja, hogy "így kell kisfilmet csinálni", de én úgy éreztem, hogy a nézőre hatással van, nekem pedig a későbbiekben is ez az egy célom van.

filmhu: Miért pont a harminc perces filmhosszt választottad?

SZA: Eredetileg tizennyolc percesnek terveztük. Az első forgatási napon, amikor elkezdtük felvenni a jeleneteket, megszületett a film tempója. Ezt mindvégig tartottuk, és az derült ki, hogy ezt a történetet csak ezzel a tempóval lehet elmesélni. Így azonban harminc perces lett a film. Nem bántuk meg - a tizennyolc perc is elég lehetetlen hossz kísérőfilmként. Így legalább lett belőle egy kiseposz, ami szinte nagyjátékfilmes élményt tud nyújtani a nézőnek.

filmhu: Harminc perces film készítésekor nincs benne az emberben, hogy egy kicsit kellett volna tuningolni, hogy nagyjátékfilm legyen?

SZA: Nincs. Most, hogy készen van egy harmincperces anyag, még mindig úgy gondolom, hogy messze van a nagyjátékfilm. Ez nem háromszoros szorzóval működik - háromszoros pénzből háromszor annyi idő alatt nem lett volna egy kilencvenperces film. Egyszer valóban eszembe jutott, hogy egy nagyjátékfilm ötletét elvertem egy kisjátékfilmre, de másnapra elmúlt ez az érzés. Harminc percből valóban jobban megítélhető, hogy milyen nagyjátékfilmet készítenék.

filmhu: Nemcsak operatőrként képviselteted magad ezen a szemlén, a Szerencsés ember az első rendezésed.

KT: A reklámfilmes operatőri vonal ellenére a filmrendezés gondolatát soha nem adtam fel. Van egy nagyon komoly nagyjátékfilm tervem - költségvetésben is komoly, egy történelmi film. Arra még várnom kell, hogy hozzám vágjanak ennyi pénzt, de azt nekem is be kellett bizonyítanom, hogy tudok történetet mesélni. Bizonyítani a magyar pénzosztóknak, külföldi producereknek, és nem utolsó sorban magamnak, hiszen a főiskola óta nem rendeztem.

filmhu: Mi lesz a filmek további sorsa?

SZA: Jelenleg tizenkét nemzetközi fesztiválra neveztük be a filmet, de az első visszajelzések majd a csak jövő héten érkeznek meg. Sok függ ezektől, mert hátha nagy lesz a visszhangja, és akkor a magyar nézők is esetleg kíváncsiak lesznek a filmekre, talán ki lehet találni valami forgalmazási konstrukciót, amellyel a nézők elé kerülhet. De ha nem fűzi be a hozzá fűzött reményeket, akkor még mindig használhatjuk referenciának a külföldi koprodukciós partnerek és a magyar pénzosztók felkutatása során.

KT: Mindkét film az Extreme Film terméke - együtt nyomjuk mindkettőt, a fesztiválnevezésekkor mindig két film van a csomagban.