Mozitúra – Ünneplőben (Örökmozgó)
Tanner Gábor: - Mikor megalakult a Filmintézet, ez ’57-ben volt, akkor megkapta a Filmmúzeum nevű mozit, hogy a költségeinek egy részét fedezze abból, hogy ott filmeket vetít. A Filmintézet státusza akkor még bizonytalan volt, ezért nagyon fontosnak számított az, hogy milyen filmeket válogatnak. Jött egy olyan korszak, amikor tudott művészfilmeket műsorra tűzni, amelyek akkor valamilyen szempontból hiányoztak a hivatalos kulturális kínálatból. A Filmmúzeum pedig mindig kicsit a hivatalosság szélén állt. Ott több mindent volt szabad.
- Akkor még a Dohány utcában, a későbbi Broadway mozi helyén volt a Filmmúzeum.
- Igen. Ennek a mozinak az utolsó nagy sikere az Elfújta a szél volt. Utána a Filmintézet, aminek közben rendeződött a jogi státusza, már nem tudott hozzájárulni a fenntartásához. 1989-tól a Filmmúzeum már nem tudott megélni többé mint Filmmúzeum. Jöttek a videók, a magyar mozikat elérte az amerikai filmek dömpingje, már nem volt igazi érdeklődés a filmtörténet iránt, és felmerült az, hogy a Filmmúzeumot nem lehet tovább üzemeltetni. Ez drámai változás volt. És akkor a Filmintézet vezetője rájött arra, hogy valójában nem a Filmintézetre nincs szükség többé, hanem az 500 férőhelyes Broadway mozi nem kell. Így azt bérbe adták a Moképnek, és megkeresték ezt a 120 férőhelyes mozit, ami Örökmozgóként kezdte meg a működését. Ezzel elkezdődött egy új folyamat, aminek az a lényege, hogy nem csak régi filmeket, hanem új kultuszfilmeket is behozzanak a világból, amik más formában nem jutnának el a közönséghez. Azóta gondolkodunk nemzeti és tematikus sorozatokban. De akkoriban még az volt a szokás, hogy forgalmazásra vásároltak meg filmeket. Azóta nem forgalmazunk, hanem inkább a most születő kulturális értékekre figyelünk. Fesztiválokra járunk, nézzük a filmeket, és amit fontosnak tartunk, azt elhozzuk.
- Ha nem forgalmaztok filmeket, milyen módon juttok a kópiákhoz?
Gesztelyi Júlia: - A követségeken vagy a kulturális intézeteken keresztül. Közösen válogatjuk ki a filmeket, és akkor a követség vagy a kulturális intézet képviselője utánajár, hogy a forgalmazó milyen feltételekkel adja a kópiát. Általában ha a követség kéri arra a célra, hogy az ország a kultúráját népszerűsítsék ezzel, a forgalmazók jelképes, de legalábbis alacsony összegért átengedik a filmet néhány előadásra.
- Ez tulajdonképpen akkor egyfajta bérlése a filmnek?
- Igen. Így mindenképpen olcsóbb is. Bizonyos rendezvényekre pályázatokon is lehet pénzt nyerni. Például van egy Először Magyarországon c. sorozatunk, ahol egy filmet mindössze egyszer-kétszer mutatunk be, ugyanakkor van olyan blokkunk, ahol egy-egy ország kortárs filmjeit gyűjtöttük össze, és vannak önálló vetítések is, amikor az adott filmet több vetítésre, akár tízre is, meg kapjuk, és akkor az megy nálunk két hónapig.
- A régi filmek jogait hogy szerzitek meg?
- Van a nemzeti filmarchívumoknak egy szövetsége, amelynek a tagjai bizonyos időközönként vetíthetik a régi filmeket. Nem minden filmre érvényes ez. Inkább a 20-as, 30-as, 40-es, esetleg még az 50-es évek mozijára, viszont mondjuk a 80-as, 90-es évek filmjei csak kutatás vagy oktatás céljára használhatóak fel. De van olyan lehetőség is, hogy filmklubok jöhetnek ide, kibérelhetik a mozit. Ilyenkor olyan filmek is előkerülhetnek, amiknek nincs nyilvános vetítési joga, hiszen ezek zártkörű vetítéseknek számítanak.
-
- A Filmemlékezet Fesztivál keretében bemutattok némafilmeket is. Mennyire van érdeklődés ma a régi filmek iránt?
- Ez változó. A némafilmekre kevésbé. Van egy stabil, főleg nyugdíjasokból álló réteg, akik a régi filmekre jönnek, de például Fritz Lang Metropolisára, amit időnként újra levetítünk, összejön egy-egy teltház, ami pedig inkább a nemzetek filmheteire jellemző. De azok is változóak, mert mondjuk egy bolgár filmhét kisebb nézőszámot von maga után, mint egy német vagy egy spanyol. Az a jó egyébként ebben a moziban, hogy bár alapvetően utánjátszó, annyira széles skáláját tudjuk bemutatni a válogatásoknak, nemcsak kronológiailag, hanem tematikailag is, ami ugyanilyen közönséget vonz.
- Lehet azt mondani, hogy ez a mozi kicsit oktató, közönségalakító hely is egyben?
- Annyiban lehet talán oktatónak nevezni, hogy vállalja a régi filmek bemutatását, így nem hagyja feledésbe merülni őket. Persze ugyanezt a szerepet a tévé is vállalja. Például ott van a Filmmúzeum csatorna, amivel gyakran kevernek is bennünket.
- Milyen a külső és a belső viszonya? Hogy fér meg a Filmmúzeum hangulata a modern belső terekkel?
- A kortárs filmek esetében mindenképp kompatíbilis. Amikor egy éve felújítottuk a mozit, azt akartuk szem előtt tartani, hogy ne múzeumjellegű legyen a hely. Egyrészt megtartottuk a hagyományos jellegét, jelezve, hogy ez egy békés sziget, nem egy fémborítású hideg tér, de azt is éreztetni akartuk, hogy azért itt van vérkeringés. Fontos volt még, hogy kialakítsunk egy kávézót, ahol az emberek leülhetnek beszélgetni.
- Milyen érzés tíz évesnek lenni?
- 91-ben jegyezték be a mozit Örökmozgóként. Előtte egy-másfél évig Mátra Örökmozgó volt. Sok mindenen ment át a mozi. Az átköltözés óta másban kell gondolkodni. Meg kellett találni a helyét a multiplexek között, hogy a filmmúzeumsága kijöjjön abban, hogy ilyen kis finomságokat lehet itt találni.
- Mi várható az évforduló programján?
- Azokat a filmeket szedtük elő, amik annak idején nagy sikerrel mentek, illetve sikeresen forgalmazta őket a Filmintézet. Kurosawa filmek, meg Wim Wenders filmjei. Lesz majd olyan összevágott anyag is, amit a tíz év során történt eseményekről készült. Megnyitókról, műsorokról. Többek között a Kedvenc filmem sorozat, ahova meghívták például Kepes Andrást és Mészöly Kálmánt is. Ezen kívül megfordultak itt olyan rendezők, mint Dusan Makavejev vagy Jiri Menzel.
- A mai körülmények között rentábilis tud maradni a mozi?
- Mivel a Filmarchívum közgyűjteménynek számít, a mozija is nonprofit vállalkozás. Nem kell önfenntartóknak lennünk, de folyamatosan pályáznunk kell a programokra. A követségek is sok támogatást nyújtanak, de a létünknek nem feltétele, hogy profitot mutassunk fel. Ezen felül viszont itt abszolút kreatívnak lehet lenni, mert nem csak végrehajtók vagyunk, hanem rajtunk múlik, hogy milyen érdekes ötlettel állunk elő.
Boldog születésnapot! - Tíz éves az Örökmozgó
