sex hikaye

Műfajkevercs

Vita a Sobriról

2003. február 1. - filmhu
Az első nagyjátékfilmes vitanapon egyáltalán nem érdeklődtek a rendezők a filmjükről szevezett viták iránt. Így volt ez ma délelőtt a tegnap bemutatott Sobri dikurzusán is. Novák Emil hiányában az opponensek, a vitavezető Gelencsér Gábor és az érdeklődők tárgyalták a filmet egymás közt, ám sajnos a rendezőnek szánt kérdéseket nem tudták feltenni.
Gerő Marcell, az egyik opponens tartott bevezetőt. Örömteljesnek tartotta, hogy újra készülnek műfaji filmek, mert ez hiánycikk a hazai filmkínálatban. Hisz amellett, hogy a mozi egyrészt művészet, másrészt szórakoztatóipar is, a nagyközönség inkább a műfaji filmekért, tehát a szórakozásért jár moziba.

A Sobri egy, a mozikból szinte száműzött felvételi eljárást, az elektronikus technikát használja. Ez amelett, hogy olcsóbb, mint a film, rengeteg képileg izgalmas lehetőséget rejt magában. A Sobriban sok lehetőség ki is van aknázva: például roncsoltak a képek, vagy a lassítások, amik a videós műfajban előnyére válnak az alkotásnak.

Problémák akkor adódnak, amikor a Sobri akar lenni, mintha celluloidra forgatták volna: a tájképeknél vagy a közeliknél. Gerő szintén a film előnyének tartotta a „kalandfilmes” kameramozgást, ugyanakkor kiemelte, hogy néhány megoldás megenegedhetetlenül amatőr (gondoljunk pl. a hulla rebegő pilláira).
A harci jelenetekről, amelyek elég nagy hangsúlyt kapnak a filmben, negatívabb volt az opponens véleménye: „ezeket a jeleneteket kénytelenek vagyunk az amerikai filmekhez hasonlítani, és azoktól jóval elmarad”, nincs a magyar filmnek sajátja ebben a műfajban, és ezért utánoz.

Gelencsér Gábor sokkal kritikusabb volt a filmet illetően. Úgy gondolja, egy zsánerfilmben legyen egyensúly: felismerhető legyen a műfaj, ugyanakkor valami újítást is tartalmazzon. A film képi világa is zavaró, túl sokféle benne a képi stilizáció, ugyanakkor szinte mind maga ellen szól. „Olyan műfaj paródiája, amely műfaj maga Magyarországon nem létezik” - idézte Gelencsér a film egyik kritikusát. A rendező keveri a szerzői film és a műfaji film jellegzetességeit, hisz egy műfaji filmben nem jelenik meg a rendező, mint a Sobri utolsó képein teszi azt Novák. Ezek a keveredések hátráltatják a nézőt a film befogadásában.

Abban mindketten egyetértettek, hogy nincs semmiféle áthallás, kérdésfelvetés – nem próbál a film a jelen párhuzamvilágává lenni, csak szórakoztat, és ez mindenképp a film javára válik.

A hallgatók és érdeklődők mind jobbnak találták a filmet, mint amire számítottak – a műfaji film meghonosodásának jó kezdet - és a digitális próbálkozásnak is örültek, hisz itt van a levegőben és rengeteg lehetőséget rejt.

Címkék

beszámoló , szemle 34



nka emblema 2012