Múlt századi történetek
“13 éves koromban tudtam meg, hogy az én családom zsidó származású. Az iskolában, - a Piarista Gimnáziumban - a gyerekek zsidónak csúfoltak és nem értettem, hogy miért . De a vallásosságom átsegített ezen a sokkon és kitartottam amellett, hogy pap leszek.”
“Én, aki papnak készülve teljes aszkézist gyakoroltam a női nemen, a Zeneakadémián tanultam meg, hogy a lányoktól nem félni kell, hanem szeretni kell őket. Annak ellenére, hogy a Zeneakadémiát elvégeztem, soha nem gondoltam másra, mint arra, hogy orvos leszek.”
“Nekem Borban szerencsém volt, mert nem kellett részt vennem az erőltetett menetekben, ahol olyan sokan lelték halálukat.”
“'45 után úgy nézett ki, hogy a kommunisták eredményesebben végzik az ország újjáépítését minden más pártnál. Ezért léptem át a szociáldemokrata pártból a kommunista pártba.”
“A beteg fél! Nem csak a betegségtől fél; a kezeléstől fél, a vizsgálatoktól fél, az új arcoktól fél. Emberekkel kerül össze, akik gondját viselik és akiket eddig nem ismert. A legelső, hogy aki találkozik az új beteggel, az mutatkozzon be neki és annak tudatában beszéljen vele, hogy a beteg fél. Ezt a félelmet el kell oszlatni a gyógyításban, ez az empátia alapja.”
“Én az orvos-beteg viszonyt úgy értékelem, hogy nem a beteg jogai a döntőek, hanem az orvos kötelessége a döntő.”
“Én nem szeretnék olyan kórházban feküdni a halál előtt, ahol spórolnak a morfinnal.”
